lehetek a hősöd | pjm

19

Jimin

Tudtam, hogy ez lesz. Száz százalékban biztos voltam benne, hogy Ahrin el fog ítélni engem valami olyanért, amit nem én tettem meg, de mivel ő azt hitte, hogy én voltam nem volt mit tenni. Ha engem ingnorál, amiért azt hiszi megdugtam a professzorasszonyt, mennyire tört volna össze a szíve, ha megtudja, hogy igazából a barátja volt? Nem akartam, hogy újra elsüllyedjen a bánatban, ezért inkább bevállaltam ezt a dolgot, mert örültem, hogy kezd magához térni. Idővel csak el tudja nekem felejteni, ugye?

Igen, kedden megértettem, hogy konkrétan rám se néz, és bár belefacsarodott a szívem a dologba, hogy nem érem el őt, azok után, hogy hétfőn majdnem megcsókoltam és hagyta volna, megértettem a helyzetét. Nem tudtam eldönteni, hogy bánom, amiért kihagytam a lehetőséget, vagy csak simán jól tettem. Ha megcsókoltam volna, magyarázkodnom kellett volna, és biztosan rögtön felhívom Rosét, hogy önző módon a karomba taszítsam. De nem magamra akartam gondolni, hanem Ahrinra, aki bár most haragszik rám, elképzelni sem tudnám mit tett volna, ha megtudja igazából Kai a lovas...

Szerdán reggel mivel tudtam, hogy Ahrin melyik előadóban végez oda siettem, hogy beszélhessek vele vagy valami. Az egyik szekrénynek támaszkodva vártam, hogy nyíljon az előadó ajtaja, közben idegesen tördeltem az ujjaimat, mintha valami vallatásra készülnék. Nem akartam, hogy rosszban legyünk vagy bármi, muszáj volt valamit lépnem, mert kurvára hiányzott egy nap után is a társasága. Nem hiszem el, hogy ennyire beleitta magát a tudatomba ez a lány!

A diákok egyszerre kezdtek el kiözönleni az óra után, mire gyorsan kihúztam magam, hogy mihamarabb kiszúrjam a tömegben az általam keresett lányt. Szerencsére nem sokáig kellett nyújtózkodnom, amikor megpillantottam Rosét és mellette a lehajtott fejjel lépkedő Ahrint.

- Sziasz... - ki sem tudtam mondani a köszönésemet, amikor a közelembe kerültek, Ahrin egy pillantást vetetett rám és már el is sietett. – tok. – fejeztem be csalódottan, amikor feltűnt, hogy Rosé csípőre tett kezekkel néz hol elsiető barátnője irányába, hol rám.

- Mi ez az egész? – fújta ki idegesen a levegőt és kérdőn nézett rám. Meglepetten felvontam a szemöldökömet, majd egyből rávágtam volna, hogy semmi, amikor a szőke csaj megragadta a karomat és egy határozott mozdulattal rángatni kezdett. Kissé zavarba ejtő volt, hogy mindenki minket néz egészen addig, amíg be nem álltunk a folyosó egyik kieső részébe, ahol már, annyira nem látnak ránk az emberek. – Dalolj Park Jimin, mert Ahrin nem hajlandó beszélni se rólad, se semmiről két napja, úgyhogy gyanítom, közöd van hozzá! Már, akkor gyanús voltál, amikor azt kérted mondjam neki, hogy te dugtad meg Jisong tanárnőt, nem Kai. Tudod milyen kurva nehéz azt híresztelni, hogy te voltál és nem az a kujon? Rohadt dühös vagyok, és válaszokat akarok most rögtön!

- Jézus, xanax, csajszi. – emelgettem meg a kezemet a levegőben jelezve, hogy nyugodjon el, de Rosé halántéka szó szerint lüktetett, amivel bevallom majdnem összecsináltam a kisgatyámat. – Oké, mit akarsz tudni?

- Mindent? – kérdezett vissza gúnyosan Rosé, mire az ajkamba harapva bólintottam. – Mióta érdekel téged ennyire Ahrin?

- Emlékszel Taehyung bulijára? Amikor el kellett jönnöd? – próbáltam felidézni a dolgokat. A lány bólintott, úgyhogy folytattam. – Kai lelépett Krystallal és ott hagyta Ahrint egyedül, én meg nem bírtam nézni, hogy nincs vele senki és beszélgetni kezdtünk. Jól éreztük magunkat, utána ott aludt és másnap megbeszéltük, hogy barátok leszünk vagy mi a fene. Utána elkezdtünk időt tölteni együtt, mert rádöbbentem, hogy senki nem hallja a segélykiáltásait és némán szenved. Én meg a fejembe vettem, hogy megmentem, mert nem bírom ezt a csodaszép lányt ilyen szomorúnak és összetörtnek látni... - vettem egy nagy levegőt a hosszas hadarásom után.

Rosé döbbenten engedte az arcizmainak, hogy elernyedjenek, és láttam rajta, hogy rohadtul fogalma sincs. Még én sem tudom, hogy pontosan mit hordtam itt össze, és csak reménykedni tudtam benne, hogy nem egy konkrét szerelmi vallomást szaladt ki a számon.

- Aztakurva. – közölte finoman és nőiesen Rosé. – Erre nem számítottam. – vakarta meg zavartan a csuklóját, majd zavarodottan a szemembe nézett. – Te belezúgtál Ahrinba?

- Nem tudom. – döntöttem a fejemet a falnak némi gondolkodás után. – Tényleg nem tudom, Rosé. Csak azt tudom, hogy nem szeretem, ha szomorú, imádom, amikor mosolyog és az igazi önmaga. És valamiért bután elhittem, hogy én mellettem elő jöhet a valódi Ahrin, meg tud nekem nyílni meg minden. De, amikor megtudtam, hogy Kai mit csinált... Egyszerűen tudtam, hogy tönkre menne bele, ha kiderülne az igazság! Meg akartam őt védeni egy újabb csalódástól.

- Te tényleg beleestél, ezt nem hiszem el. – fújta ki hosszan a levegőt a lány és tehetetlenül beletúrt a hajába. – Jó hülye vagy, bassza meg! Lehet, hogy szakítottak volna végre, ha kiderült a dolog, de így...

- Nem mondtam, hogy azt akarom, hogy szakítsanak! – csattantam fel. – Kai az egyik legjobb barátnőm, már hogy néznek ki az, ha összejönnék a volt barátnőjével? Amúgy is. Ahrin jobbat érdemel nálam!

- Ebben lehet, igazad van. – értett egyet velem, és bár fájt, amit mondott tudtam, hogy igaza van. – De nem tudom. Beszéltél már Kaijal?

- Hívtam tegnap, de rájöttem, hogy nem telefon téma, úgyhogy majd holnap elkapom, ha hazaér és elmondom, neki mi van. – túrtam hátra a hajamat, ahogy szoktam, amikor frusztrál valami.

- Azt is, hogy beleestél az egyetlen lányba, akit ezen a földön szeret? – vonta fel Rosé a szemöldökét, mire én csak megingattam a fejemet.

Igen mindenki tudta, hogy Kai egy szemét, amiért össze-vissza csalja Ahrint, az is tökéletesen világos volt, hogy rajta kívül egy lányt sem szeret úgy igazán. Talán a nővérét és az unokahúgát, de még a saját édesanyjára is fúj. Tudtam, hogy Ahrin neki egyfajta kapaszkodó, hogy a földön maradjon, és szüksége van rá. Pontosan ezért is éreztem magam egy utolsó gecinek, amiért kezdtem beleszeretni a lányba. Ez az egész helyzet egy nagyon rakat fos, ami ide-oda folyik, mert egyik oldalról sem lehet kitámasztani. Csodás. Kai is hülye, én is az vagyok és hát igen. Ahrin is az.

Rosé együtt érzően megveregette a vállamat, majd mondta, hogy órára kell mennie, de nekem most nem volt kedvem Jisong professzorhoz ezért megkockáztattam az évvégi kredit mínuszomat és a kocsimig sétálva felhívtam az egyetlen embert, akinek a tanácsára most rohadtul szükségem volt és tudtam, hogy biztosan ráér fogadni engem.

- Soojin-ah? Szia. Ráérsz egy húsz perc múlva? Szuper, máris indulok...