lehetek a hősöd | pjm

44

Ahrin

Elzártam a gázt az éppen főzött ebéd alatt, majd egy pillanatra hagytam, hogy ki csússzon egy fáradt sóhaj az ajkaimon. Ma egész nap dolgoztam a cukrászdában, ráadásul mivel Yuna kihallgatta a beszélgetésemet, azzal a Yena nevű lánnyal, kénytelen voltam neki beszámolni a Jimines dolgaimról, ami kellő mennyiségű energiát elvett az életemből. Azt gondoltam mérges lesz rám, vagy megutál, de a végén csak sikítva a nyakamba borult, és úgy mondta el mennyire örülne neki, ha végre valaki olyan lenne mellettem, aki tudja is, hogyan kell kifejezni, hogy szeret, engem nem csak mondogatná.

Ezt követően megszólalni sem tudtam a sokktól, de időm sem volt rá, hiszen a vöröske ezután elkezdte nekem a saját szerelmi életét mesélni, így kénytelen voltam azt is meghallgatni. Eközben persze jöttek-mentek a vendégek, akiket ki kellett természetesen szolgálnunk így minden energiám a munkámba veszett. Alig vártam, hogy végre hazaessek és a tévé előtt egy adag zacskós levessel az ölemben kidőljek és varietyket nézzek. Csakhogy sikerült megint elkapnom anyát, aminek borzasztóan örültem, és miután lefeküdt aludni úgy döntöttem főzök neki egy kis vacsorát, mert nem szerettem volna, hogy egy random szendviccsel menjen ma is dolgozni.

Kis műanyag ételhordókba pakoltam a rizset, a zöldségeket és a tojástekercseket, majd a konyhaasztalra helyezve őket ráírtam anyának egy kis cetlire mennyire szeretem és a fürdő felé vettem az irányt. Miközben ledobáltam magamról a ruháimat, a kezembe vettem a telefonomat, hogy megnézzem keresett-e valaki. Illetve inkább egy bizonyos valaki.

Jimin és Kai egész nap nem írtak nekem egy sort sem. Az utóbbin meg sem lepődtem, hiszen előfordult máskor is, hogy napokig két sort beszéltünk egymással. De, az, hogy Jimin se dobott rám egy üzit sem, be kell, valljam szarul esett. Tudtam, hogy előző este kanbulit tartottak, és emiatt kicsit féltem, hogy Jiminre megint rájött a lelkiismeretfurdalás, amiért érzései vannak a legjobb barátja barátnője iránt. Tartottam tőle, hogy esetleg megint magamra hagy és kilép az életemből, amit nem bírtam volna elviselni. Korábban még sosem éreztem ezt, de most kimerem jelenteni, hogy Jimin nélkül üres lenne az életem és nem akarom megtapasztalni, azokat a pokoli érzéseket.

A fejemet rázva álltam be a zuhany alá, hogy kiszellőztessem a fejem és lemossam magamról a mai nap porát. A kellemes fürdés után visszamentem a szobámba, és a kedvenc kiskutyás pizsamámba bugyolálva magamat dőltem az ágyamba. Bár úgy terveztem még kimegyek anyától elköszönni, féltem, hogy el fog nyomni az egész napos fáradtság.

Már valóban éreztem, ahogy elnehezülnek a pilláim, amikor meghallottam, hogy értesítésem érkezett. Mintha ágyúból lőttek volna ki, úgy ugrottam fel az ágyamon, hogy megnézzem a készüléket, ami Jimin nevét írta ki. A szívem hatalmasat dobbant a fiú nevének láttás és kissé remegő kezekkel oldottam fel a telómat, hogy elolvassam mit írhatott.

„Gyere a parkolóba. – JM"

Meglepetten pislogtam a kijelzőre, és a szemöldökömet ráncolva töprengtem rajtam hogy ezt vajon most mi. Aztán, amikor végre leesett, hogy feltehetőleg a fiú lent vár rám a kocsijában, kapkodva rángattam magamra egy hosszú pulcsit és futólépésben indultam meg az előszobába, ahol szerintem beleugrottam a cipőmben, aminek még a fűzőit is figyelmen kívül hagytam. Marokra fogtam a kulcsaimat és a gangosfolyosón végig rohanva elértem a lépcsőig, majd másodperceken belül a parkolóig, ahol valóban ott ált Jimin autója.

Hevesen dobogó szívvel, a fülemben erősen lüktető vérrel szálltam be az anyósülésre. A meleg autóba ülve egyből megéreztem a fenyőillatú illatosítót keveredni Jimin parfümjének az aromájával, ami olyan szintű gyomorgörcsöt okozott a hasamban, hogy azt hittem kötélhúzást rendeznek odabent vagy valami.

- Szia. – köszönt Jimin édesen rám mosolyogva. – Gyorsan leértél...

- Siettem. – vallottam be szégyenlősen húzva össze magamon kötött pulcsimat és hirtelen nem is tudtam hova tenni kislányos zavaromat a fiú jelenléte miatt. Eddig mindig nyugodt tudtam maradni körülötte, és sikerült figyelmen kívül hagyni azokat a fura érzéseket, amiket kiváltott belőlem, de a mai napi vallomásom után ez nem ment. Talán az, hogy bevallottam magamnak, érdeklődöm a fiú iránt, kellően összezavart.

- Köszönöm, hogy lejöttél. – nyúlt a kezemért, ami a bal combomon pihent és megfogta azt. Nem fűzte össze az ujjainkat, csak általánosan megfogta a kezem, de ezzel is éreztem, ahogy a levegő kétszeresére forrósodik a kocsiban. – Valamiről beszélnünk kellene...

- Igen? – kaptam rá a tekintetemet meglepetten. – Talán, arról, hogy miért nem írtál egész nap?

- Miért? Hiányoztam? – kérdezte pimaszul, én pedig a fülem tövéig vörösödhettem zavaromban. Jimin szabad kezét kinyújtotta felém és gyengéden megsimította az arcomat. Jól láthatóan kirázott a hideg ujjainak helyén, ami az ő figyelmét sem kerülte el. – Tetszik, ha így érek hozzád, Ahrin? – hajolt még közelebb hozzám, amivel még több libabőr keletkezett a testemen. Képtelen voltam megszólalni. Csak bólintottam egyet és hagytam, hogy a kezemet elengedve simítson fel a combomon, ami még úgyis felgyújtotta a bensőmet, hogy egy hosszú pizsamanadrágot viseltem.

Észrevétlenül húzott át Jimin az ölébe és tapasztotta ajkait a nyakamra ezzel kiváltva belőlem egy sóhajt. Apró csókokat kezdett hagyni a felső testem, azon részein, amik kitüremkedtek a felsőm alól, közben pedig ujjait a felsőm alá csúsztatva rajzolt a derekamra apró köröket. Én sem tétlenkedtem. Kezeimmel belemarkoltam a hajába, amitől ő is felnyögött.

- Jimin... - motyogtam a nevét, mire felemelte elsötétült szemeit és úgy nézett rám. – Mondani akartál valamit...

- Igen... - hajtotta fejét az ülésre, de kezeit továbbra sem vette el rólam. – Elterelted itt a figyelmemet, pedig fontos dolgot akartam mondani!

- Még én vagyok a hibás... - legyintettem meg játékosan a vállát. – Te másztál rám, te kujon! – öltöttem rá a nyelvem, és összefontam magam előtt karomat.

- Kujon? – vonta fel a szemöldökét nevetve. – Mindegy, most nem ez a lényeg! Tudom, hogy nem kerestelek egész nap, de megvolt rá az okom. Át kellett sok mindent gondolnom, főleg most, hogy... - szünetet tartott, amit fojtott lélegzetvételekkel vártam. – Kai szülei a városban vannak.

Éreztem, ahogy elnyílik a szám és a ködös gondolataim végre kitisztulnak. Basszus! Tudhattam volna hamarabb, vagy bármi. Most nem hagyhatom egyedül Kait, bármilyen is a kapcsolatunk. Most nekem kell utána mennem, mert szüksége van rám. Most nem szabad hagynom, hogy logikus érzéseim legyenek.

Most Kaira kell koncentrálnom, magam helyett...