lehetek a hősöd | pjm

41

Jimin

Meg sem tudom fogalmazni, milyen megkönnyebbültség és boldogság járja át a testemet lassan egy hete, amióta Ahrinnal sikerült végre mindent megbeszélnünk. Azóta esküszöm, hogy állandóan vigyorgok, mint egy elmebeteg és viccen kívül elgondolkoztam rajta, hogy szeretnék mindenkit is megölelgetni. Ugyanis nem csak, hogy aznap este hajnalba nyúlón beszélgettünk, Ahrin úgy bújt bele az ölelésembe, mintha mindig is oda tartozott volna. A haját vagy a karját cirógattam felváltva és egyszerűen még csak meg sem fordult a fejemben, hogy ez az egész helytelen lenne.

És ez még csak a kezdet volt. Ahrin ígéretéhez híven, minden este felhívott és nem viccelek, órákig beszélgettünk, volt, amikor csak a semmiről, de akkor is. Ráadásul a hangján hallottam, hogy nem csak engem tesz boldoggá a kialakult helyzet, hanem őt is. Végre azt hittem minden a helyére kerül, de sajnos ez közel sem volt ilyen egyszerű.

Hiszen, annak ellenére, hogy rohadtul kezdett valami kialakulni közöttünk, még képben volt Kai, aki egyáltalán, semmit nem vett észre, abból, ami köztünk történik a barátnőjével. Ugyanúgy elhanyagolta a lányt és hát, mostanában már engem és a fiúkat is. Pontosan ezért döntött úgy Baekhyun, hogy kanpartit rendez péntek estére, ahol csak négyesben leszünk, úgy, ahogyan már hosszú hónapok óta nem voltunk.

Meg kell, mondjam, én is támogattam barátom ötletét, mert megijedtem tőle, hogy az Ahrin ügy miatt nem fordítottam rájuk kelő időt és már egy ideje nem hallottam tőlük csajozós sztorikat. Vagy, ami a legrémisztőbb: már én sem meséltem nekik újabb hódításaimról nekik.

Lassan két hónapja már, hogy nem feküdtem le senkivel. Ez még csak gondolatban is furcsán hangzik, mivel ezek előtt állandóan akadt valaki, akivel ideiglenesen kielégíthettem a vágyaimat. És most lehet ez nagyon nyálasan fog hangzani, de Ahrin életembe csöppenése óta, még csak rá sem néztem senkire. Illetve, egyszer, de azt nem vegyük számításba, ha nem muszáj...

- Jimin-ah! De jó, hogy jöttél! – köszöntött kitörő örömmel Taehyung, amikor a nappaliban levágódtam mellé a kanapéra. – El sem hiszem, hogy végre ma újra összeáll a csapat!

- Ja, elég hihetetlen. – csatlakozott Baekyhun is a kettősünkhoz, kezében egy rekesz sörrel, amit a kanapé előtti dohányzóasztalra pakolt le. – Kai hívott, hogy húsz perc és itt van, várjuk meg az ivással.

- Akkor ma mindannyian itt alszunk? – érdeklődtem, bár inkább költői kérdésnek szántam a dolgot, hiszen tudtam, ha elkezdünk iszogatni, már egyikünk sem fog hazavezetni.

- Persze. – válaszolt, azért mégis Baekhyun kibontva egy zacskó csipszet, amit jó házigazdához híven egy tálba töltött. Lerakta azt is a sörök mellé, majd leült a fotelbe és onnan nézett ránk. – Tényleg, Jimin. Mostanában nem nagyon hoztad át a cuccaidat...

- Igen, tudom. – haraptam az alsó ajkamba kínosan. – Ez az otthoni Chanyeol ügy eléggé megkavarta most az állóvizet a családban...

- Mennyire? – kérdezte rosszat sejtve Taehyung.

- A lehető legjobban. – sóhajtottam fel. – Mivel le lett fújva az esküvő, vissza kellett mondani az elnöki kinevezését, ezzel pedig valami sajtó ügy keveredett belőle a tengerentúlon. A nagyiék patáriáznak már hetek óta, hogy most mégis ezt, hogy gondolta... Ráadásul tegnap a nagybátyám tudomást szerzett Rosé létezéséről és, arról, hogy kapcsolatban van a fiával...

- Basszus! – kerekedett ki Baekhyun szeme idegesen. – És ezek után mi volt?

- A nagyiék egyből kijelentették, hogy, akkor vegye feleségül minél hamarabb, amitől Chanyeol kiakadt, természetesen jogosan, miszerint még csak néhány hete ismerik egymást. Valamint eléggé kikészítette őt az előző jegyessége, nem szeretne ilyen gyorsan fejest ugrani a következőbe...

- Meg tudom érteni. – bólogatott szaporán Taehyung. – Akkor ezek szerint áll a bál nálatok, ha jól sejtem...

- Persze, főleg mivel anyám ezerrel féltékenykedik. – forgattam unottan a szememet, amire két barátom meglepetten pislogott rám. – Ja, nem is mondtam? Anya mindenképpen azt tervezte, hogy megdugatja magát Chanyeollal, hiába az unokaöccse...

- Fúj. – érkezett szinkronban a válasz, amire nem tudtam reagálni, mert én is hasonlóan vélekedtem a dologgal kapcsolatban. Anyám soha nem fog megváltozni, de ezt már le is szarom. Csak a diplomaosztóm napját várom, hogy utána soha többé ne kelljen őt látnom, mert úgy érzem, minden egyes nappal mélyebbre kerülök a fertőjében, amit ő az életének nevez...

- Inkább meséljetek ti, valamit. – tereltem el gyorsan a témát mielőtt komolyabban elszörnyedhettek volna. – Mi van veletek? Lányok, bulik, piázgatások?

- Az én életem még mindig ugyanolyan. – simította ki a szeméből Taehyung a haját. – Szexelek, iszok, tanulok, eszek és a változatosság kedvéért még szexelni is szoktam. Szóval, ja, semmi extra. Inkább Baekhyunie barátunkat kérdezgesd jobban...

Érdeklődve fordultam a szőke hajú fiú felé, aki pimaszul elmosolyodott és titokzatosan széttárta a karját.

- Mi van veled, hyung? – biccentettem felé, félmosolyra húzva az ajkamat. – Úgy nézel ki, mint egy bolond!

- Mert meg is bolondultam! – tette színpadiasan a mellkasára a kezét. – Megbolondulok Shin Yunáért!

- Tessék? – tátottam el a számat, és valamiért reménykedtem benne, hogy rosszul hallottam a nevet. – Shin Yunáért? A cukrászdás, vörös hajú, matekzseni Shin Yunáért?

- Pontosan! – sóhajtott a fiú ábrándozva, amitől Taehyung hangosan nevetni kezdett. – Baszki, amikor elmentünk hozzá, mert te bocsánatot akartál tőle kérni, csak szivatni akartam egy kicsit, vagy tudod flörtölni. Erre beleestem, mint vak bárány a szakadékba!

- És? Volt köztetek valami? Vagy esetleg titok? – próbáltam rávenni Baekhyunt, hogy kifejtősebben mondja el miért is lett hirtelen szerelmes.

- Igazából elhívtam randizni, de Yuna azt mondta, hogy az nem randi, csak találkozó. Úgyhogy találkozgatni kezdtünk. Nem engedte még csak azt sem meg, hogy hozzáérjek, amivel az őrületbe kergetett! Bármit mondtam, leoltott, de és bár szerintem azt hitte, hogy így majd lekoptat, csak azt érte el, hogy még jobban akarjam. – újra széttárta a karját és vigyorogva megrázta a fejét. – Két hétig folyamatosan udvaroltam neki! Értitek! Én! – bökött magára. – Soha senkinek nem udvaroltam, de basszus, neki igen! És egy idő után meglágyult és beadta a derekát...

- Hát ez olyan romantikus, hogy mindjárt tele hányok egy párnahuzatot és az arcodba öntöm a teljes tartalmát. – jegyezte meg gúnyosan Taehyung, és bár nem akartam, de felnevettem kijelentésén. – Mi a fasz van veletek? Te is szerelmes vagy, Jimin is beleesett, Ah...

- Ember! – ütöttem meg villámsebességgel a mellettem ülőt, akinek lehervadt a vigyora az arcáról. Baekhyun leeresztette a karját és már nyitotta volna a száját, hogy kérdezzen, amikor az istenek megkegyelmeztek nekem, és rátenyereltették Kait a csengőre.

- Ugye nem kezdtetek el inni nélkülem? – csüccsent le a srác a szabad oldalamra, miután Taehyung elsietett beengedni őt. Megráztuk a fejünket, jelezve neki, hogy nem, mire ő biccentett egyet és mutatta, hogy, na, akkor lássunk neki.

Kibontottuk az söröket, koccintottunk és mindannyian belekortyoltunk a komlós italba. Bár Kai nem kortyolta azt, hanem konkrétan, mohón vedelni kezdte, majdnem, addig, amíg az utolsó cseppig ki nem itta az üveg tartalmát.

- Hallod! – húztam meg kissé a vállát, hogy végre leengedje a kezéből az üveget és meg tudjam, tőle kérdezni mi baja van. – Történt valami, amiről tudnunk kellene?

- Hazajöttek a szüleim. – mondta ki egyszerűen, ezzel sikeresen megfagyasztva a levegőt a nappaliban, annyira, hogy még egy tű leejtése is fülsüketítő lehessen számunkra.

Ó, bassza meg. Erre nagyon nem számítottam... 

Lassan kezdenek itt kiderülni a titkok, amik drága szereplőinket körül veszik...