lehetek a hősöd | pjm

11

Egyszerűen nem hagyott nyugodni a Soojinnal való beszélgetésem. Akármennyire is próbáltam másra gondolni, nem tudtam. Igaza volt, Ahrin nem egy olyan pasit érdemel, mint, amilyen én vagy Kai vagyunk. Valaki olyan kell neki, aki látja mennyire csodálatos, kedves, aranyos és elképesztően gyönyörű. Aki mellett önmaga lehet, de nem ez a hamis önmaga, hanem az igazi, valódi ő, akit mélyen eltemetett magába, a sok negatív dolog miatt, ami vele történt. Biztos voltam benne, hogy nem csak Kai áll a dolgok hátterében, mert, attól nem lenne ennyire mélyen. Kai csak erősen segíti őt, abban, hogy önértékelési problémái legyenek, és ne szeresse saját magát.

Igen, valóban igaza volt Soojinnak, abban is, hogy valamilyen szinten vonzódok Ahrinhoz, de ezzel nem akartam foglalkozni. Nem felszedni akartam, hanem... megmenteni. Visszahozni őt a valóságba és elérni, hogy ne tartsa magát egy semminek. És a szívem mélyén azt is szerettem volna, ha magától odasétál Kaihoz és elküldi a halál faszába, mert hiába volt Jongin az egyik legjobb barátom, ezt kellett volna a barátnőjének tenni. Szakítani vele és szabadon lélegezni tovább.

Szívtam egy utolsót a cigimből, majd a csikket a cukrászdához közeli kukába hajítottam. Igazából nem tudtam, hogy Ahrin bent lesz-e ma, de bekockáztattam. Amúgy sem volt programom a tanuláson kívül, illetve összefuthattam volna a fiúkkal, de most szívesebben találkoztam volna inkább Ahrinnal. Megleptten tapasztaltam, amikor bezártam magam mögött az ajtót, hogy a cukrászdában nem volt, akkora zsúfoltság, mint egy héttel ezelőtti látogatásom során. Ugyan így is majdnem tele volt a hely, nem kellett nyálcsorgató kamaszfiúk között átverekednem magamat, hogy a pulthoz jussak.

A pult mögött legnagyobb sajnálatomra nem láttam a lányt, aki miatt jöttem. Csupán két barna hajú csajszi állt a kávéfőzőnél, valamint az a vörös hajú lány, akinek a neve, akkor sem fog beugrani, ha most fejbe lőnek. Mivel az utóbbi állt a kasszánál, kissé kelletlenül odasétáltam hozzá, hogy megérdeklődjem Ahrin hollétét. A vöröske könyökével a pultra támaszkodott és látszólag nagyon elmerült egy elé kihelyezett papírtömb tanulmányozásában, olyannyira, hogy észre sem vette, megálltam előtte.

- Szia. – köszöntem rá, ő pedig ijedten felpislantott rám. Oké, bevallom, valóban nem volt csúnya lány, de a legkevésbé sem volt az ideálom. Bár, igazából nincs is ideálom, de ha lenne, ő nem lenne az.

- Szia. – tolta félre a papírokat maga mellé és egy széles fogvillantós mosolyt küldött felém. – Miben segíthetek neked? – kérdezte csillogó szemekkel.

- Seo Ahrin nincs ma bent véletlenül? – érdeklődtem és kissé furán éreztem magam, amiért a teljes nevét mondtam ki a lánynak.

- Ahrinie unnie? De, bent van ma, most ment el ebédszünetre. – magyarázta nekem pedig egy hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem potyára jöttem ma el. – Szóljak neki? Vagy adjak át valami üzenetet?

- Nem, nem kell. – legyintettem hanyagul. – Mennyi idő, amíg visszajön?

- Húsz perc szerintem. Megvárod? – pislogott rám hatalmas szemeivel, én pedig bólintottam egyet. – Addig kérsz valamit? Kávét, sütit, fagyi kelyhet?

- Nem, igazán nem... fagyi kelyhet? – kaptam el az utolsó szót, ami igazán érdekesen csengett a számomra. – Milyen fagyi kelyhet?

A lány a szája elé téve a kezét kuncogni kezdett. Kikapott egy kis étlapot a pultról és, azon kezdte el mutogatni, hogy milyen kelyhek vannak a cukrászdában, amik közül választhatok.

- Ezt szokták a legjobban vinni. Három féle fagyiból készül, amit magad választhatsz. Ezt megbolondítják csokireszelékkel, tejszínhabbal, gyümölcsökkel, öntettel, rolettivel és egy csokiostyával. – mutatott egy gyönyörűen díszített ábrára, amin nekem is megakadt a szemem.