Crying heart (h.s)

s i x

*Faith Ohanya*

-Én attól félek, hogy egyedül maradok...- hajtottam le fejem, de nem hagyta, és államat megfogva feljebb biccentette azt, hogy tekintetünket összekapcsolhassa.

-Ezt hogy érted?- suttogta értetlenül.
Szemei íriszeim között cikáztak, olvasni próbálva belőlük, de csak annyit vehetett ki belőle, hogy mindjárt sírni fogok megint.

-Én, én mindig egyedül vagyok...- leheltem és megint sírni kezdtem. A 6 hónap sérelmei újra kirobbantak belőlem, annyi különbséggel, hogy most Harry Styles előtt. Utáltam magamat gyengének mutatni, nem akartam, hogy bárki is így lásson, de ez a tervem most meghiusúlt.

-Mostmár nem, Faith! Itt vagyok és itt leszek veled!- ölelt át, de én karjaimat nem fontam dereka köré, csak álltam ott tehetetlenül és zokogtam tovább.

-Mé-még mindig nem értem mi-ért akarsz velem bar-barátkozni...- préseltem ki magamból a szavakat sírásom közepette.

-Senki sem érdemli azt, amit Te, Faith!- eltolt magától és karomat megfogva húzni kezdett az igazgatói iroda felé.

Mire odaértünk, könnyeim felszáradtak, viszont piros, bedagadt szememen és orromon látszódtak a könnyhullajtásom nyomai.

A fehérre festett ajtó előtt Harry megállt és szembe fordult velem még mindig a kezemet fogva.

-Jobban vagy?- kérdezte egy halovány mosollyal ajkai szélén.

Válaszul csak behunytam szemeim és bólintottam egy aprót. Mire kinyitottam őket újból, Harry mosolygós arcával találtam szembe magam, mire akaratlanul is egy kicsiny mosolyt eresztettem el.

-Akkor jó.- mondta halkan és megfordulva hármat kopogott az igazgató irodájának fehér ajtaján.

-Szabad!- hallottuk meg az idős igazgató úr rekedt és mély hangját a túloldalról.

-Jó napot, Mr.Darlendson!- köszöntünk Harry-vel egyszerre, mikor átléptük a küszöböt.

-Fiatalok! Mi szél hozott benn
eteket?- húzta fel gyanakvóan bal szemöldökét az ősz.

Szólásra nyitottam a szám, de egy hang sem szökött ki ajkaim kötül, csak tátogtam, mint egy hal. Az arcomról már ne is beszéljünk, hiszen olyan piros lehetett, mint egy érett paradicsom. Harry szótlanságomat kiszúrva mellém lépett és hátamra simította jobb kezét észrevétlenül.

-Tömören annyi, hogy Mr.Bloure töri órán kihívta Faith-et felelni, de közben látványosan stírölni kezdte idomait, amit jó diáktárs révén nem hagytam és szóvá tettem. Ez után letagadta a történteket a tanár úr, viszont Faith nem hagyta és megvédett, amiért kiküldött minket magához, Igazgató Úr.- a végén Harry egy vonallá préselte száját úgy, ahogy én is tettem.

-Értem. Szóval azt állítjátok, hogy Mr.Bloure tanár úr megbámulta egy diákját, név szerint Faith-et, ezzel azt a jelzőt magára aggatva, hogy pedofil, így az én iskolámban azt terjesztve, hogy egy pedofil tanár tanít, aki látványosan megbámulja nő nemű diákjait, és azt a félelmet ébreszti a többi tanulóban, hogy bármikor behúzhatja egy szertárba és szexuálisan bántalmazhatja őket.- nézett ránk fa arccal, egy nagyot bólintva a végén. Mi is ezt tettük helyeslően bólintva egyet.

-El fogok beszélgetni a tanár úrral, ne aggódjatok, biztosan csak egy félreértés volt mindez. Az esetlegi sérelmekért pedig Miss Ohanya, elnézését kérem. Intézkedek.- mosolyodott el az igazgató, majd kiküldött minket, mondván lassan térjünk vissza a termünkbe, mindjárt kicsöngetnek. Nem siettünk, lassan sétáltunk Harry-vel le a termünk felé, miközben mindketten a gondolatainkba temetkeztünk.