Crying heart (h.s)

c h r i s t m a s e p i s o d e

*Faith Ohanya*

Hiába futok előle ész nélkül, a sötétség úgyis megtalál és kegyességet nem ismerve kezd el fojtogatni gonoszságtól ragacsos rideg ujjaival.

Ez van, ha az ember már nem hisz többé másban, csak a saját rossz akaró démonjaiban.

Aztán egyszer csak egy meleg kéz megragadja vállamat és felránt a fénybe, ahol szeretet vesz kötül, amit nem más áraszt felém, mint a szerelmem, akit Harry Styles testesít meg.

Szeretetteljesen pillantok rá a kandalló mellett és széles mosolyra kanyarítom ajkaimat, mikor egy puszit nyom halántékomra magához húzva.

-Minden rendben, Kicsim?- kérdezte ragyogó íriszeit enyémekbe fúrva. Egy mosollyal az arcomon bólintottam és hajoltam hozzá egy csókra.

-Szeretlek, Harry!- kezdtem könnyektől csillogó szemekkel -Köszönöm, amit értem tettél és köszönöm, hogy nem hagytál szenvedni! Nélküled már rég a koporsóm falát kaparnám!- nevettem fel  mire csak mosolyogva mergázta rosszallóan fejét -Köszönöm, hogy itt vagy nekem... Boldog Karácsonyt, Harry!- csókoltam meg ismét.

-Szeretlek, Kicsim, mindennél jobban! Boldog Karácsonyt!- húzott vissza még egy csókra.

🎄

Lihegve ültem fel ágyamban és bámultam ki az ablakomon túloldalán húzódó havas utcákra, ahol még mindig szakadt a hó. Az órámra pillantva a 22:37-et láttam, így gondoltam visszaalszok.

Csak egy álom volt. Az én végzetem a koporsó lesz a ragacsos kezű delpresszíóval. Még Harry sem tud megmenteni, akármennyire sóvárgok édes csókja után! Csak egyszer érezhetném! Ó... Csak egyszer...

Kopp-kopp...koppkoppkopp.

Mintha valaki hógolyókkal dobálná ablakom. De hiszen ez a második emelet! Biztosan csak képzelődök...

Kopp-koppkopp.

Lendületből ültem és álltam fel ágyamból, majd csoszogtam oda az ablakhoz, amire egy hógolyó oda is tapadt. A háztömb előtt egy magas férfi állt, kit göndör fürtökkel és gödröcskés mosollyal áldott meg az élet.

Harry.

Hirtelen minden sötét gondolatom elmenekült minden negatív csomagjával, helyette egy hatalmas mosoly ült meg arcomon, mintha sohasem akarna elmenni onnan.

Harry intett maga felé egyet, mire felnevettem és gyorsan egy kabátot magamra kapva, plusz csizmát és sapkát húzva lerohantam a lépcsőn és a bejárati ajtót lendületből kilökve rohantam a göndör felé. Odaérve a nyakába ugrottam és nem terveztem elengedni.

-Boldog Karácsonyt, Faith!- suttogta fülembe, majd egy apró csókot nyomott nyakamra, mitől átjárta testemet a borzongás és melegség.

-Neked is!- elhúzódtam tőle egy csöppet, de csak azért, hogy arcára tudjam vezetni tekintetemet és belenézhessek zöldjeibe.

-Gyönyörű vagy- pillantott ajkaimra, mire elpirultam.

-Szeretlek. -mondtam ki kerek-perec, arcára pedig döbbenet ült ki.

Már készültem elhúzódni és elfutni, gondolván, ez rossz ötlet volt, de ehelyett olyan történt, ami eddigi életem legjobb Karácsonyi ajándéka volt. Ajkait enyémekre tapasztotta és hirtelen úgy éreztem, átéltem álmomat. Ugyanúgy táncoltak nyelveink, ugyanúgy mozgott ajkunk egymásén, hacsak nem jobban.

Légszomjtól kipirosodva-meg egy kevés zavartól is-váltunk el egymástól és Harry a szemembe nézve ejtette ki ezt a pár emlékezetes, csodálatos szót :

-Én is szeretlek, Faith Ohanya! Mindennél jobban!- csókolt meg ismét.

Boldog Karácsonyt boldogság, viszlát sötétség!