Crying heart (h.s)

t w e n t y - f i v e

*Harry Styles*

Elkápráztatott megjelenése. Haját átfestette és frufruja is lett. Eszméletlenül festett.

Közelebb sétált hozzám alacsony termetével, míg nem megállt előttem.

-Szia, Harry...- mondta halkan, végig enyémbe fúrva gyönyörű tekintetét.- Mi-mit csinálsz itt?- szája sarka egy halvány mosolyra húzódott, orcája rózsaszínbe fordult, de még mindig csak íriszeimet vizslatta kíváncsian.

-Egy angyalt várok. De már itt van, szóval merészkedek megkérdezni tőle valamit.- húztam csintalan mosolyra számat, míg ő csak zavartan ráncolta szemöldökeit erősen agyalva- Van-e kedve eljönni velem... Egy... Egy randevúra.- szinte leheltem utolsó szavamat. Ajkaim közül fehér füstként távozott az elhasznált levegő az enyhén csípős időben.

A lány felhőcskéi egy 'o' alakot formáltak, szemei kitágultak meglepődöttségében.

-É-én... Szóval... Huhh, én.- dadogott a lány zavarában, mire elbizonytalanodtam.

-Oh, én megértem ha nem szeretnéd ezt az egészet, teljesen tiszteletben tartom, ha nemet mondasz, nem szeretném elsietni a dolgokat, csak a csók után gondtam... Huh, szóval úgy gondoltam elhívnálak egy rendes randira, de ha nem, akkor azt is elfogadom, persze rosszul esne, de tiszteletben tartom a döntésed-

-Jajj, hagyd már abba a hülyeségeidet! Persze, hogy elmegyek veled egy randira, csak meglepődtem.- kacagott piros arcomon a lány.

-Oké, akkor megnyugodtam, csak megijedtem, hogy nem szeretnél velem...

-Ilyenről szó sincs.- mosolygott rám kedvesen.

-Rendben- viszontoztam gesztusát, majd kinyújtottam felé a kezem.- Hazakísérhetlek?

Egy pillanatig csak bámult a felé nyújtott tenyerembe, de hatalmas mosolyra húzta ajkait és belehelyezte a jóval kisebb hideg kezét.

-Menjünk.-nézett szemembe fülig érő mosollyal.

🖤🖤🖤

-Itt volnánk...-álltam meg a lánnyal szemben, mikor megérkeztünk a ház elé, ahol lakik.

-Köszönöm, hogy hazakísértél, Harry.

-Igazán semmiség. Hatra érted jövök, ha neked úgy jó. Oh, és mielőtt megkérdeznéd, hogy mibe jöjj, elmondom.-nevettem- Nem kell túl elegáns ruha, ne aggódj. Meg aztán megfáznál, ha szoknyát vennél fel. Te mindenben gyönyörű vagy.- utolsó mondatom már csak fejemben hangzott el, mégis, mintha meghallotta volna gondolataim, elpirult.

-Tökéletes, köszi. Szia, Harry!- lábujjhegyre állt és egy rövid puszit nyomott az arcom jobb oldalára. Meglepetten néztem volna szemébe, de mire felé fordultam, már szaladt az ajtóhoz, hátra sem nézve. Óvatos mosollyal indultam én is haza készülődni.

🖤🖤🖤

-Azt honnan szedted? A nagyapám szekrényéből? Harry, ennyire nincs stílusod? A neved átveri az embereket.- röhögött rajtam Louis az ágyamban fetrengve, mikor egy fekete alapon egzotikus madarakkal tarkított inget mutattam felé.

-Hé, ahelyett, hogy az ízlésem fikáznád és széttúrod az ágyam, felemelhetnéd a kerek feneked és segíthetnél kiválasztani a tökéletes ruhát!-csattantam fel..

-Oh, te életképtelen, nagyra nőtt baba!- forgatott szemet játékosan, majd felpattanva, félrelökve engem a szekrényemhez lépett és kutakodni kezdett.

-Persze, csinálj rendetlenséget a gardróbomba, köcsög...- morogtam unottan, mire hátrafordult hozzám egy fekete inggel a kezében.

-Most akkor kell a segítségem, drágám, vagy hagyjalak a nagyapádnak öltözve hülyét csináltatni magadból a szíved hölgye előtt?- vonta fel egyik szemöldökét, mire most rajtam volt a sor, hogy megforgassam íriszeim.

-Jó, kussolok... Seggfej.-motyogtam, mire felnevetett.

-Hallottam!

-Óh, fogd be!- csattantam fel viccesen.

-Tessék, itt vannak.- egyenesedett fel és hozzám fordulva nekemdobta a választott ruhákat. Magam elé nyújtva a darabokat elismerően biccentettem.

-Egyszerű, de nagyszerű.- mondtam büszkén Lou-nak, aki csak vállatvont, majd egy kacsintás után kiment a szobámból, hogy felvehessem a fekete inget a fekete szűk farmerommal és egy szürke, bőr csizmát.

Az ing felső három gombját nem gomboltam be, így kicsit szabadon hagyva és szabad belátást engedve tetovált mellkasomra. A tükör elé beállva párszor beletúrtam göndör tincseimbe, majd késznek nyilvánítottam magam.

🖤🖤🖤

-Fiúk, mit gondoltok?- álltam a nappaliban a srácok elé véleményt várva.

-Ezeket te válogattad össze?- tért a lényegre Liam.

-Louis volt.

-Gondoltam.-nevettek össze az említettel.

-Kössz, apu.- fújtattam.

-Na de nem lett rossz. Elismerésem, Tommo.- pacsizott össze a két barom.

-Kajálni mentek?- kérdezte izgatottan Niall, mire képzeletben homlokon csaptam magam.

-Igen, és nem jöhetsz. Menj el a többiekkel enni, ha éhes vagy!

-HA éhes vagyok? Ember, nem hallod mekkorákat kordul a hasam?- nézett rám felháborodottan.

-De, borzalmas.-válaszoltam ironikusan.

-Az. Na, megeszem a maradék csirkém.- ment ki a konyhába, mire Louis ijedten nézett körbe.

-Csak nem megetted, Tommo?- ráztam a fejem lemondóan.

-Hova bújjak?- húzta be nyakát, mikor Niall üvöltött egyet.

-KI ETTE MEG A KFC CSIRKÉMET?- tombolt Ni a konyhában.

-Fuss.-legyeztünk Liam-mel Lou felé, mire bólintott, de Niall meglátta és őrjöngve utánaeredt.

-LOUIS WILLIAM TOMLINSON! ELVEREM A NAGY SEGGED A SEPRŰVEL TE SEGGARC!- kergetőztek immár az emeleten az érett férfiak. Haha, csak vicceltem.

-És, hol van Zayn?- néztem Liam-re, aki gondterhelten sóhajtott és rámemelte tekintetét.

-Valahova elment Jessica-val. Megint. Egyre kevesebbet van itthon és még csak azt sem veszi észre, hogy az a lány csak kihasználja. Azután ment el mérgesen, mikor felmentél a szobádba Louis-val. Próbáltuk Niall-el kedvesen elmagyarázni neki, higy vigyázzon Jess-el, de csak kiakadt |s elrohant. Jessica-hoz.- dörzsölte meg homlokát idegesen.

-Nem lesz ennek jó vége...- mondtam ki a nyilvánvalót, mire egyetértően bólintott.

-Tudom, de most menj, nehogy elkéss a randidról!- mosolygott rám bíztatóan mire izgatottan bólintottam és miután elköszöntem, elindultam Faith-hez.

🖤🖤🖤

Kettőt csengettem az ajtajánál, mire halk lépteket hallottam közeledni. Nyitottam a számat, hogy köszöntsem, amikor kinyitotta az ajtót, de elakadtam félúton, mikor megláttam.

-Woah...-leheltem elkábítva, mire elpirult és végignézett rajtam óvatosan, csillogó szemekkel- Gyönyörű vagy, Faith!

-Köszönöm, te is jól nézel ki, Harry!- merészkedett szemembe nézni és biccenteni egyet.

-Indulhatunk, szépség?- engedtem el egy féloldalas mosolyt.

-Persze.