Crying heart (h.s)

t w e n t y - f o u r

*Faith Ohanya*

Másnap borzasztó fáradtan ébredtem, de nem volt lehetőségem visszaaludni, mert iskolába kellett mennem. És még csak kedd van.

Zombiként csoszogtam ki a konyhába egy meleg teát készíteni reggeli gyanánt, majd míg forrt a víz, visszamentem a szobámba felkészülni a mai napra. Mind testileg és szellemileg. Nehéz lesz, de mikor belenéztem a tükörbe, feltöltődtem energiával és szélesen vigyorogva mentem elkészíteni a teámat.

🖤🖤🖤

A sulihoz érve egyből kiszúrtam Liam-ék társaságát, ahova Nooray is csatlakozott, de nem indultam el feléjük, még csak a figyelmüket sem akartam felkelteni. Nehezteltem Liam-re a tegnapi miatt, amiért elárult Harry-nek. Akkor is, ha azóta minden a legnagyobb rendben Harry és köztem. Vagyis, azt hiszem. Mit jelenthetett tegnap az a csók, ha nem azt, hogy már nincs baj? Csak a pillanat hevében történt. Nem lehetett más miatt. Nem szabad.

Észrevétlenül el akartam settenkedni a társaság mellett, de egy nyakamba ugró visító alak megakadályozott benne.

-Faith, Úr Isten! De jól nézel ki! Nagyon jól áll a lila!- szorongatott Noor és fogdosta hajam, mire már tudtam, hogy a többiek is minden bizonnyal engem néznek. Kínosan mosolyogva megköszöntem barátnőmnek a bókokat és elhúzódva tőle a többiekre néztem.

Niall és Louis is megdicsérte a hajam mosolyogva, Zayn motyogott egy "Klassz" félét, Liam viszont csak a földet bámulta szomorúan, bólogatva.

-Köszi srácok, tegnap este csináltam. Untam az egyszerűt.- vontam vállat somolyogva.

-Jajj, nagyon menő! És egyedül csináltad? A frufrudat is magadnak vágtad?- hüledezett a szőke lány, mire megint csak a vállamat vontam meg szerényen végignézve rajtuk. Liam felnézett rám végre és épp szólásra akarta nyitni száját, de megelőztem.

-Én szerintem bemegyek a terembe előkészülök az órára, Noor, jössz?- hadartam idegesen, de a lány csak megrázta a fejét.

-Nem lehet, még fel kell hívnom a nővéremet, hogy mikorra rendezzük anyu szülinapját. Ma ünneplünk, és teljesen beúsztunk a meglepetés szervezésével. Mindy-vel még el kell mennem tortát nézni órák után.- ingatta fejét csalódottan. Összeszorult a szívem a nővér és anya szó hallatán. Bárcsak én is ilyen jóban lettem volna a nővéremmel. Bárcsak én is tudnék vele születésnapi meglepetés bulit tervezgetni anyunak, vagy apunak.

Csak szomorúan bólintottam egyet, hisz nem voltam biztos, hogy a torkomon a nyöszörgésen kívül más hangot is ki tudnék préselni. Szemeim megteltek könnyekkel és hatalmas akaraterő kellett hozzá, hogy vissza is tudjam fogni a makacs könnyeket. Így hát egyedül indultam el a hatalmas épület felé, hogy eredetileg elmeneküljek Liam kifogásai és bocsánatkérései elől, de már egyeltalán nem érdekelt. Igazából már nem is haragudtam rá, mert ha ő nem árult volna el Harry-nek, most nem békültem volna ki vele.

Gondolataim hirtelen félbeszakadtak egy felkaromat megragadó kéz miatt. Egy kéz, ami épp Liam-hez tartozott. Felnéztem a srácra, aki egyből elengedte karom, mikor látta, észrevettem őt.

-Szia.- mondta óvatos mosollyal.

-Szia.- mondtam rekedtes hangon a sírás visszafojtása miatt.

-Beszelhetnénk?- kérdezte reménykedve, mire bólintottam.
-Figyelj, nagyon sajnálom, hogy elmondtam Harry-nek, hogy itt vagy. Tudnom kellett volna, hogy mi lesz a következménye.- magyarázott bociszemekkel nézve.

-Semmi baj, tulajdonképpen örülök ennek, így utólag.- mosolyogtam rá kedvesen.

-Igazán?- kérdezte értetlenül.

-Persze, mindent megbeszéltem Harry-vel utána.- pirultam el az emlékek hatására.

-Huhh, akkor jó...-fújta ki magát, majd zavarodottan tekintetembe fúrta övét- Szóval emiatt a nagy kibékülés miatt lehetett tegnap délután madarat fogatni Harry-vel.- húzta félmosolyra ajkait, mire fülig vörösödve lehajtottam fejem, ezzel akaratomon kívül is elárulva magam- Gondoltam.- nevetett fel és mellettem elhaladva megveregette vállamat és belépett a terembe.

Szélhámos.

🖤🖤🖤

-Hát akkor sok sikert a szülinapi bulihoz.- sóhajtottam, majd megöleltem Nooray-t az iskola előtt.

-Köszönöm, neked meg szép délutánt a göndör herceggel!- kacsintott mögém nézve, mire megpördültem tengelyem körül, hogy lássam, tényleg ott áll.

És ott volt. Lábait fekete, szűk farmerba bújtatta barna csizmával, felsőtestén pedig egy hosszú, szürke szövetkabát volt, aminek zsebébe dugta kezeit. Félhosszú hajkoronáját kiengedve hagyta, arcán hatalmas gödröcskés mosoly ült, miközben lazán oldalát egy fának döntve nézett mélyen szemembe. Aztakurva.