Crying heart (h.s)

t w e n t y

*Faith Ohanya*

Mikor Harry közeledni kezdett az arcom felé, bepánikoltam. Nem tudtam mit kéne csinálnom, de de bevallom nagyon féltem. Észrevehette arcomon a pánikot, mivel zavartan nevetve visszahúzódott és elpillantott rólam. Én csak szégyenkezve felálltam és a konyhába visszasietve a tenyereimbe temettem az arcom. 

-Figyelj Faith, én...- kezdte volna Harry, ahogy utánamjött, de a csengő félbeszakította. Összezavarodva kimentem a bejáratihoz és kitártam azt, felfedve mögötte Valerie-t. Őszinte mosolyra húzódtak ajkaim és mindkettőnk meglepetésére magamhoz öleltem a szomszédomat.

-Szia! Hát te?- kérdeztem, mikor elváltunk, de az ő tekintete egyből mögém tévedt.

-Szia... Öhm... Nem tudtam, hogy társaságod van.- tartotta szemét Harry-n, mire kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam.

-Uhh, igen. Harry átjött, mert segített a régi sulimból elhozni a festményeimet.- álltam át egyik lábamról a másikra feszengve. Hirtelen egy nagy meleg tenyeret éreztem meg a bal vállamon, mire hátrakaptam a fejem. Harry viszont Valerie-t vizslatta összeráncolt szemöldökkel, csak egy pillanatra pillantott le rám egy nyugtató mosollyal, de az is eléggé idegesre sikeredett.

-Ilyen segítőkész lennél, Styles?- húzódtak Val ajkai gúnyos mosolyra. Mostanra már végképp elvesztettem a fonalat, csak kapkodtam köztük a tekintetemet értetlenül. Ismerik egymást?

-Én a helyedben meg sem szólalnék, Smiffmann. Mit keresel Faith körül? Őt is elrontod?- Harry minden szava ellenségesen hatott a levegőben, egyre nagyobb feszültséget teremtve.

-Tessék? Dehogy!- legyintett lesajnálóan- Faith-el barátok vagyunk és megnyugtathatlak, Felmosófej, hogy semmit sem terveztem...- vicsorított a fiúra.

-Ribanc...- morogta Harry és sarkonfordulva becsörtetett a konyhába.

-Ez meg mi volt? Honnan ismered Harry-t?- robbantak ki belőlem a kérdések kétségbe esetten.

-Régen én is velük bandáztam. Mármint Harry-vel, Louis-val, Niall-lel, Liam-mel, és Zayn-nel. Aztán volt egy kis összetűzésünk és kiváltam. Ennyit elég tudnod.- mosolygott rám kedvesnek szánt mosollyal, de eléggé feszültre sikeredett.

-Rendben, mindegy. Miért jöttél amúgy?- váltottam témát, mire láthatólan megkönnyebbült. 

-Csak gondoltam lóghatnánk együtt, de ahogy látom már megelőztek ezzel, szóval majd később átugrok, hogy bepótolhassuk. Én megyek, szia.- ölelt meg gyorsan és válaszomat nem megvárva elrohant.

Még egy percig lesokkolódva álltam az ajtóban, majd becsuktam és megfordultam. Mögöttem Harry állt és komoly tekintetét a az enyémbe fúrva szólalt meg.

-Faith, tudom, nem kérhetlek arra, hogy ne barátkozz vele, de legalább vigyázz vele! Nem olyan bájos, amilyennek mutatja magát. Csak... csak vigyázz vele, oké?- nézett rám könyörgőn. Megesett rajta a szívem. Ha csak ennyit kér, ezt megtehetem neki. De miért kéri egyeltalán? Mit tett Valerie, hogy óvni próbál tőle?

-Rendben, de...

-Ne kérdezz semmit. Majd elmondom, de most nem akarok hangulatgyilkos lenni, így is vágható a feszültség, inkább csináljunk valamit!- vigyorodott el, majd cipőjéhez lépett, hogy felvegye.

-Okés. Na és mit csináljunk?- vettem fel én is a lábbelimet.

-Elmegyünk boltba.- tette hátamra kezét és tolt ki a lakásból.

-Boltba?- néztem hátra rá egy pillanatra, majd bezárva az ajtót melléléptem.

-Igen, be kell vásárolnunk, mert főzni fogunk.- mosolygott le rám már az utcán sétálva.

-Főzni, de mégis mit?- imádok főzni, jó is vagyok benne, de remélem nem valami Gordon Ramsay főztjei minőségű ételt szeretne összedobni.

-Bolonyait!- lelkesedett, és izgatottság ült ki az arcára- Aztán brownie-t fogunk sütni desszertnek, egy kis fagyival a tetején.- szemében gyermeki huncutság és hatalmas izgalom csillant, mi felett nem tudtam csak úgy átsiklani, nagy mosolyra húztam ajkaimat és hatalmasat bólintva beleegyeztem, hogy jó, csináljuk azt. Csak nem lehet elrontani, ugye? Ugye?!