t h i r t e e n

1K 60 11
                                    

*Harry Styles*

A becsengő után visszamentem a terembe, ezúttal Faith nélkül.

Úgy érzem hazudok neki, pedig egyeltalán nem akarok neki rosszat. Rossz előérzetem van a mai nappal kapcsolatban és tudom, hogy ez valamelyikünk, vagy akár mindkettőnk kárára mehet. Az itteni "barátaim" úgy élítélik az olyanokat, mint Faith, ahogy csak lehet. Bántják a gyengébbeket és engem is arra kényszerítenek.

Mielőtt odaérhettem volna a termem ajtajához, egy kéz erősen ragadta meg vállamat és rántott vissza.

Idegesen meredtem Toby arcára, majd tekinetem a mellette álló társaságra vándorolt. Kérdőn felvontam bal szemöldököm, majd ismét összehúztam, mikor gúnyos mosolyra húzta száját.

-Mit akarsz, Toby? -ráztam le vállamról kezét.

-Csak nem a depis kisegérdel haverkodsz? Bírod a csajt, ugye?- nevetett fel rosszallóan. Francba, szóval akkor látták.

-Nem, miért? Muszáj volt tőle kérdeznem valamit, a büntetésem miatt.- válaszoltam kelletlenül. Nem akarok hazudni, de ez tényleg nem egy jó társaság, sötét dolgokat művelnek iskolán kívül és belül is. Nem is értem egyszer miért csatlakoztam hozzájuk.

-Ugye tudod, hogy az ilyen elesetteket nem pátyolgatjuk?- húzta össze szemöldökét idegesen, és mellette Rick keze ökölbe szorult.

-Persze.- préseltem össze a számat, nehogy olyat mondjak, amivel kihozom őket a sodrukból.

-Ebédszünetben elbánsz a kiscsajjal, értetted, Styles?- húzta undorító vigyorra száját Michael.

-Nem, miért tenném? Nem bántom!- léptem egyet hátra mérgemben. Biztos nem fogok kárt tenni benne! Az imént ígértem meg neki, hogy nem engedem, hogy bántódása essen, erre én okozom neki a legnagyobb fájdalmat.

-Dehogynem fogod, Styles fiú!- nevetett Toby betegen, amihez csatlakozott Michael, Rick, Ed és Will is.

-Mert ha nem?- mosolyodtam el gúnyosan.

-Te is tudod, haver.- ropogtatta meg nyakát Toby és lökött egy aprót vállamon. Nem tántorodtam meg, csak továbbra is egyhelyben álltam, állva tekintetét. Igen, tudom, te mocsok. Idegesen kifújtam orromon a levegőt és fogcsikorgatva válaszoltam.

-Rendben, Haver.- nyomtam meg az utolsó szót idegesen, majd öntelt vigyorukat látva elhaladtam mellettük direkt összevállalva velük és beléptem a terembe kemény 20 perc késéssel.

-Mr.Styles! Hol tetszett tartózkodni?- kérdezte mérgesen a tanár, mire direkt nem válaszolva a helyemre sétáltam komótosan. Mikor leültem, a tanár még mindig engem vizslatott, de egy apró fogvillantós vigyort eresztve bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és zenét kezdtem hallgatni.

A tanár sóhajtott, tudván, hogy velem nem megy semmire, majd folytatta az órát ott, ahol az érkezésem következtében abbahagyott.

🖤🖤🖤


És a nagyon nem várt ebédszünet. Akármennyire koncentráltam, hogy lassabban teljen az idő, vagy elsüllyedjek, nem sikerült.

És mellesleg egész végig kerültem Faith-et. Nem bírtam volna a szemébe nézni.

Most pedig a lépcső aljáról figyelem semleges arccal ahogyan izgatottan fut felém le a lépcsőn. Tudom, hogy Toby-ék az udvar ajtaja mellet állnak és figyelnek. Figyelik minden mozdulatomat.

-Harry! Szia! Egész nap kerestelek, de nem találtalak. Ha meg mégis, akkor Te nem vettél engem észre!- nevetett, majd arcomat meglátva elkomorodott-Mi a baj, Harry?- nyúlt felém, de ridegen elütöttem kezét és arrébb löktem.

-Mit képzelsz? Ne nyúlj már hozzám!- emeltem fel hangomat és éreztem, belülről teljesen szétesek és elvérzek. Fájt látni, ahogyan értetlenül, könnyeivel elhomályosított tekintettel néz fel rám.

-Harry... Mi történt?- sírta el magát egyből, mire az ajtóban a fiúk röhögni kezdtem. Minden izmom megfeszült, állkapcsomat is összeszorítottam. Orrlyukaim kitágultak, szemöldökömet összevontam és nagyon sok kellett, hogy  ne kiabáljak Toby- ék felé, hogy kussoljanak el és hagyják békén a lányt. De nem tehettem, mert én bántottam meg. Én tettem ezt vele. Kényszerítésre.

-Mi történt? Semmi közöd hozzá, te depressziós fruska! Azt hitted kedvellek? Hazudtam!- nevettem fel mérgesen. De mérgem nem felé nyilvánult, hanem azok felé, akik az udvarra vezető ajtó mellett szórakoztak a műsoron. Amit éppen én csináltam.

-Tessék?- esett térdre és kezdett el keservesen zokogni.

-Naiv kislány- vigyorogtam, majd hátat fordítottam a fiúknak, hogy ne lássák arcomat és a zokogó Faith szemeibe meredve suttogtam elhalóan.- Sajnálom, nem tehettem mást.- majd egy nagyot nevetve megperdültem és a srácokhoz sétáltam lazán, magam mögött hagyva a teljesen összetörött és összezavarodott lány a folyosó közepén.

Nem csak Faith tört össze azon a napon. Az én szívem is a legszomorúbb melódiáját búgta keservesen, szilánkokban heverve bordáim között.

Crying heart (h.s)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora