Crying heart (h.s)

s e v e n

*Harry Styles*

Az igazgató nem tűnt úgy, mint aki nagyon elhiszi a hallottakat, mivel nagyon félvállról válaszolgatott csak.

Mikor Faith-tel a teremhez értünk, pont akkor csöngettek és nyílt az ajtó egyszerre. Az ajtón Mr.Bloure lépett ki heves léptekkel, felénk se fordulva viharzott el, gondolom a tanári felé.

Faith-re néztem, de Ő csak egyenesen maga elé bámulva lépett be a terembe.

-Faith! Nyugi...- suttogtam észrevétlenül fülébe, mikor elmentem mellette és hátrasiettem az asztalomhoz összepakolni. Fél perc alatt készen voltam, majd felpillantottam a 2 paddal előttem pakoló lányra.

Megérezhette, hogy figyelem, mert rám kapta különleges égköveit és halványan elmosolyodott.

A terem már üres volt, rajtunk kívül egy lélek sem tartózkodott bent.

-Kész vagyok, mehetünk, Styles!- indult el lassan az ajtó irányába, én meg gyorsan mellé zárkóztam.-Hova is megyünk?- kérdezte felpillantva rám, mikor kiléptünk a börtön kapuján.

-A Leeroy's Coffee-ba.- mosolyodtam el.

Ezen a helyen találkoztam még 3 éve az egyik legjobb haverommal, Liam-mel. Már 3 hónapja nem beszéltem vele, amióta nagyon beszippantott a suli rosszfiúja szerep. Nem hozzánk jár, a 3 másik legjobb barátommal van egy iskolában, nem messze. Kicsit beharagudtak rám, amiért ennyire rossz társaságba keveredtem, de én leszartam őket és még flegmáztam is. Azóta nagyon megbántam, azt kívánom bárcsak visszacsinálhatnám, de nem tudom és félek, hogy elvesztetettem a világ 4 legjobb barátját.

Faith egy aprót bólintott, majd gyalog indultunk el a kávézó felé. Út közben sokat próbáltam beszélni vele, de nagyon röviden és tömören válaszolgatott.

-Mit kérsz, Hercegnő?- simítottam egy barna rakoncátlan tincset füle mögé, lemosolyogva rá, mire elpirult. Istenem, de aranyos ez a lány!

-Egy karamellás frappucsínót iszok csokis öntettel szerintem, és én fizetek!- mosolygott rám nyertes mosollyal, de mikor előhúzta pénztárcáját, lefogtam egy kezemmel az övéit és lent tartottam, majd a pultos felé fordultam.

-Én is egy ilyet kérnék, és én fizetek!- mosolyogtam diadalittasan a pultos lány felé. Csinos, de kicsit mű.

Egy aprót bólintott, és amíg beírta a rendelésünket, elővettem a tárcám és fél szemmel a duzzogó Faith-re sandítottam és bal kezem a hátára simította. A reakciója erre csak annyi volt, hogy vöröslő orcáját a másik irányba fordította és úgy tett, mint aki valamit nagyon figyel az ablakon keresztül.

-8 font lesz, uram!- a pultos lány hangjára visszakaptam a fejem felé, majd az összeget átnyújtva mormoltam egy 'köszönöm'-öt neki.- Üljenek le, majd az egyik kollégám kiviszi az italukat! De először elkérném a nevüket, hogy tudjunk mit írni a poharakra.- mosolygott a szőke.

-Harry és Faith.- mondtam, majd tettük, ahogy a szőke pultos mondta, leültünk az ablakhoz egy kettes asztalhoz.

-Mesélj egy kicsit magadról, Faith!- támasztottam meg az államat két tenyeremben előrehajolva az asztalon.

-Minek?!- vonta fel hevesen szemöldökeit.

-Nyugi, csak kérdezek. Azt mondtad adsz egy esélyt, ne rohanj le már azért, mert ismerkedni próbálok!- húzódtam hátra székemen. Arcán átsuhant a felismerés és lehajtotta fejét szégyellve magát.

-Ö... Ühmm... Sajnálom...- játszott ujjaival az asztalon zavarában.

Lassan odanyúltam és rátettem balom az ő két pici kezére. Meglepődve és ijedten pillantott rám, majd a kezünket nézte. Arcomon végig egy nyugtató mosoly ült, amit egy másodpercig ő is viszonzott, majd elpillantott és gyorsan elhúzta kezeit az enyém alól.

-Faith Ohanya a nevem, itt, Londonban születtem és itt is nőttem fel. Van egy... Egy nővérem, -ismét kezeit bámulta, de ezúttal azok nem az asztalon voltak, hanem az ölében- a neve Melanie. Nem beszélünk már 6 hónapja, nem mintha azelőtt nagyon is kommunikáltunk volna! -ajkai keserű mosolyra húzódtak, mire kíváncsian felvontam szemöldököm- Mikor 18 lettem 3 hónapja, egyből elhúztam mellőle a csíkot. Nem akartam vele egy légtérben lenni, mi sohasem a jó testvérek közé tartoztunk. Féltékeny volt, mert nekem jó kapcsolatom volt, khmm... -könnyes szemekkel kezdte el kémlelni a nyüzsgő utcákat az ablaküvegen keresztül, amit nem tudtam mire vélni.- vagyis van a szüleimmel. -vett egy mély levegőt és felfele kezdett el pislogni.

Már nyitottam a számat, hogy megkérdezzem el nem hullajtott könnyei miértjét, de megérkezett a pincér srác a 2 frappucsínónkkal. Halkan megköszöntük, majd mindketten kevergetni kezdtük a nem éppen meleg italunkat. Én közben Faith-et bámultam, hiszen ez még nekem nem volt elég. Nem akarok akaratos lenni, de ebből még nem nagyon tudtam leszűrni, hogy mi történhetett vele.

Mintha megérezte volna égető tekintetemet pillantott fel rám és egy zavart mosolyt ejtett meg egy kicsiny torok köszörülés mellett.

-Szóval elköltöztem és most egy pici lakásban lakok fél órára a sulitól. Az életem a festés és rajzolás, mást nem nagyon tudok mondani. -hanyagul megvonta a vállát, kintha nem lenne semmi, pedig ő maga is tudta, hogy valami mégis van. Ő tudja mi, csak én nem és ennek a végére fogok járni. Nem most, egyből letámadom mindennel, hogy mondja el amit eddig nem, de barátságunk még új, nem élvezhetem túl sok bizalmát irányomba.

-És a szüleid mit mondtak arra, hogy elköltöztél? Azt mondtad jó viszonyod van velük. -vontam fel bal szemöldökömet, ezz egy időben belekortyolva italomba. Hmm, ez finom.

-Biztosan örülnek, hogy leléptem onnan. -mosolyodott el egy pár másodpercre, majd mintha villámcsapás érte volna kapta fel tekintetét idegesen rám pillantva, pontosabban íriszeimbe. Nem értettem, mit akart ezzel mondani és miért reagált így saját szavaira, mintha csak elmondott volna valami olyasmit, amit nem kellett volna. -Mármint nem, nem örülnek, az előbb csak vi-vicceltem, de muszáj volt. -a levegőt szaporábban kezdte el szedni és szeme is könnyesedett.

-Faith, mi a baj?- kérdeztem halkan.

-Semmi, mi-mindegy!- ivott bele gyorsan kávéjába, ami ezzel a korttyal el is fogyott. Amíg ő befejezte italát, én még csak a felénél jártam. Túlságosan elfoglalta figyelmemet az előttem ülő megtört angyal. Túlságosan lekötötte elmémet szája mozgása, különleges, gyönyörű égkövei és hosszú, sötét pillái rebegtetése minden alkalommal, mikor makacs könnyeit akarta visszacsalni könnycsatornájába. Mintha félne valamitől, valamitől, amit senkivel sem szeretne megosztani, valamitől amivel azt hiszi egyedül kell megküzdenie. Még csak történetének felét sem értettem, de azon vagyok, hogy megfejtsem ezt az elkeseredett angyalt, bármi áron is.
És én ekkor határoztam el, hogy Ő kell nekem.