Crying heart (h.s)

t w e n t y - o n e

*Faith Ohanya*

Miután mindent beszereztünk a szupermarketben, ami kell a főzésünkhöz- plusz egy kis gumicukor, mert mikor kiszúrtuk Harry-vel, egyre gondolva kaptunk le rögtön 3 csomaggal -hazamentünk, hogy nekikezdjünk.

-Jó, rendben, oké...- mondta Harry miközben besétálunk a konyhába, de közbe kellett szólnom.

-Hazz, elég. Mondd, hogy kezdjünk neki.

-Rendben. Szóval, én vagyok a szakács, te meg a kuktám.- jelentette ki és nyakába vett egy fehér kötényt, amit derekánál megkötött.

-Én vagyok a kukta?- duzzogtam, mire Harry édes mosollyal az arcán elém lépett.

-Igen, mert én találtam ki, hogy főzzünk, így te lettél a kukta. Ha te mondtad volna, hogy főzzünk, én lennék a kukta.- rakta vállamra két kezét. Dacosan meredtem játékosan csillogó szemeibe, de hamar feladtam és elmosolyodtam. Erre még szélesebbre húzódott mosolya és lehajolva egy puszit nyomott homlokomra. -Na, nyomás, te vágod fel a hagymát!- adta ki az utasítást, mire a puszija okozta sokkból kizökkenve háborodtam fel.

-A legszemetebb feladatot adod nekem! Ez nem igazság!

-Te vagy a kuktám, amilyen munkát adok neked, azt kell megcsinálnod, Babám.- tárta szét karját olyan, "Mit tehetek ez ellen" stílusban. Szemet forgatva pucoltam meg a hagymákat, mostam meg és kezdtem őket felszeletelni, de már az elején bekönnyezett szemem és nem győztem egy kendővel letörölni elszabadult könnyeimet.

-Naaa, mivan, Baba, csak nem megsirat egy hagyma?- hallottam meg Harry mormogó hangját bal fülem mellett, a lehellete a bőrömnek csapódott, mire átjárta testemet egy borzongás. Kikészít...

-Ne...nem. Csa...csak... Ahj...- sóhajtottam halkan, de Harry meghallotta és kuncogott egyet. Kezei körbeölelték derekamat és vállamra támasztva állát figyelte arcomat, miközben én nyelvemet enyhén kidugva koncentráltam a hagymára, hogy kezem remegése miatt ne vágjam el az ujjaimat és ne könnyezzek. 2 perc múlva Hazza egy puszit nyomott arcomra és elengedve a serpenyőben sercegő húshoz lépett.

A levegő a tüdőmben rekedt, arcom pipacsvörösre színeződött és egy bugyuta vigyor ült ajkaimon.

🖤🖤🖤

A bolonyai és a brownie isteni lett, evés után meg teli hassal kinyúltunk a kanapén, mint a békák, amikor a kövön kiterülve sütkéreznek. Remek.

-Nem érem el a távirányítót. Segítesz?- nyöszörögtem a karomat nyújtogatva az asztal felé, de sehogy sem értem el. Harry viszont közelebb volt hozzá, ezért egy mozdulattal megkaparintotta az óhajtptt tárgyat és... És hozzámdobta. Egyből felültem és mérgesen, kérdőn néztem rá, de ő csak a telefonját nyomkodta. Mikor észrevette, hogy szuggerálom, felvont szemöldökkel nézett rám vissza. Csak fújtattam egyet és magam mellé lecsapva a távirányítót felpattantam és betrappoltam a szobámba. Magam mögött direkt hangosan becsaptam az ajtót, hogy érezze, én most nagyon mérges vagyok. Még a kulcsot is elfordítottam a zárban.

Nem is kellett sokat várnom, Harry kopogtatni kezdett az ajtómon.

-Faith? Most mi a bajod?- hallottam ideges hangját.

-Most? Miért, mindig van valami bajom és már belefáradtál a hisztizéseimbe? Hm?- kaptam fel a vizet egyből.

-Tessék? Na jó, mi a franc ütött beléd? Nyisd ki az ajtót!- kiáltott fel, de olyan hanggal, hogy megdermedtem. Lassan elfordítottam a zárat és hátráltam pár lépést. Lehahtottam a fejem és a földet kezdtem el tanulmányozni, mikor belépett. Nem mertem a szemébe nézni, olyan szégyent éreztem. De gyerekes vagyok, basszus. Azon húztam fel magam, hogy rám dobta a távirányítót? De gáz... Nem kicsit vagyok forrófejű.

Azon kaptam magam, hogy könnyeim patakokban folynak és rázkódó vállakkal szipogok. Harry állam alá nyúlt és megemelte fejem, ezért kénytelen voltam égköveibe nézni. Nem volt dühös, egy cseppet sem. Aggodalom tükröződött tekintetéből.

-Mi történt? Mit tettem... Megint?- kérdezte fájdalmasan.

-Te semmit. Csak, tudod...- pillantottam el mellette- Rettentő forrófejű vagyok. Könnyen ki lehet akasztani. Asszem.

-Sajnálom, hogy kiabáltam veled.- nyőgte. Rákaptam tekintetem meglepetten. Ez a hang nagyon furcsa volt, de megmozgatott bennem valamit, és bevallom tetszett. Smaragdjaiban vágy tüze égett, amit nem tudtam mire vélni, de azt éreztem én is vágyom valamire. Tőle.

-Harry...- suttogtam nevét, mikor lassan közeledni kezdett. Most nem éreztem félelmet, csak vágyakozást, így nem kaptam el a fejem.

-Faith... Megcsókolhatlak?- kérdezte sóvárgó hangon.

Válaszul csak közelebb hajoltam, amit megértett és lecsapott ajkaimra. Először csak szánk mozogtak egymásén, kicsit félve, de Haz megunta és végignyalt alsó ajkamon engedélykérően. Megadtam mit kért, így nyelveink jártak forró táncot egymással. Harry jobb keze a tarkómon volt, a bal a derekamnál fogva tartott testéhez szorosan. Az én balom a vállán pihent, a jobbat pedig göndör tincsei közé vezettem, mire egy elégedett morgás volt válasza.

Levegőhiány miatt váltunk el egymástól, de még mindig közel tartott magához. Lihegve néztünk egymás szemébe. Lehetséges, hogy érzek valamit a zöld szemű iránt?