Crying heart (h.s)

f i f t e e n

*Faith Ohanya*

Hétfőn már a Woodenglow Gimnázium felé vettem az irányt, ahova átjelentkeztem. Még pénteken bementem a másik iskolába a papírokat elintézni, de ameddig végigvonultam a nekik ebédszünetben a folyosón, mindenhonnan lenéző és gúnyolódó tekintetekkel találtam magam szembe. Egyszer össze is találkozott a pillantásom Harry-ével, aki kérdőn felhúzta szemöldökét, de nem bírtam ránézni, aláírtam amit kellett és mentem is haza.

Ma viszont itt állok a WG előtt és táskámmal a hátamon várok. Hogy mire? A lelki erőre, hogy be tudjak sétálni az épületbe. Félek, hogy elítélnek. Félek, hogy már tudják ki vagyok. Félek, hogy ugyan az lesz itt, mint az előző iskolámban. Ijesztő ez az egész.

Nagy levegőt vettem és lábaim maguktól vittek előre. Lassan vettem a lépcsőfokokat, kizárólag csak a lábaimat nézve, nehogy orra essek a saját bénázásom eredményeként.

-Faith? Faith!- hallottam több meglepett hangot mellőlem, mire odakaptam a fejem, de ekkor beütött a baj. Elestem, mert elvétettem egy lépcsőfokot és beleakadt a lábam. Úgy terültem ki a lépcsőn, mint béka a kövön, mikor napozik.

-Jujj szegénykém! Jól vagy?- sietett hozzám egy lány, mire fájdalmasan felé néztem. Szőke, hosszú, göndör hajkoronája arcába hullott, míg nagy, barna őzike szemei aggódóan vizslattak. Tenyerét nyújtotta felém, amit elfogadva felhúzott a földről.

-Faith! Úgy sajnáljuk! Nem akartuk, hogy eless!- bicegtek hozzám Harry barátai. Várjunk! Harry barátai?!

-Szia, Nooray.- mosolygott a szőkére Liam, mire a lány beintett neki.

-Liam...- forgatta szemeit, majd visszavezette tekintetét rám.- Jól vagy? Új vagy?

-Igen, jól vagyok, csak a fél iskola látta az esésemet...- motyogtam vörösen, majd egy aprót megráztam fejem.- és igen. Új vagyok az iskolában...

-Hogyhogy itt vagy, Faith?- tette vállamra kezét Zayn, mire vállat rántottam.

-Történt egy s más a régi suliban.- morogtam a múltheti eseményekre visszaemlékezve.

-Basszus. Mit csinált a hülye?- esett le Louis-nak elsőként.

-Mindegy...- csuklott el a hangom, majd egy rántás után Nooray elhúzott tőlük, de még hallottam, ahogy egyszerre azt mondják, hogy "Kinyírom azt a balfaszt."

-Gyere, megmutatok mindent. Nooray Halls vagyok, mostantól a legjobb barátnőd.- vigyorgott folyamatosan és ügyesen szlalomozva a diákok között, bal csuklómat fogva vezetett ki tudja merre.

-Faith vagyok. Faith Ohanya.- eresztek meg egy mosolyt. Új iskola, új emberek. Aranyos ez a lány, szimpatikus.

-Honnan ismered azokat a bolondokat?- kacagott jóízűen.

-Egy régi iskolás társam haverjai.- válaszoltam szűkszavúan.

-És hogyhogy évközben döntöttél úgy, hogy átjelentkezel?- kérdezte csilingelő hangon. Ez a lány csupa pozitivitás és jókedv. Ellentétben velem. Bah.

-Történt valami. Valami, ami miatt úgy döntöttem, hogy nem maradok tovább ott.- ködösítettem, hiszen nem kell már most mindenkinek, legalábbis Noor-nak tudnia a sötét hátteret, az okokat, hogy mit miért tettem. Azok már megtörténtek.

-És ehhez van köze Liam-ék haverjának?- tapintott a lényegre. Még mindig ott játszott ajkain a kedves mosoly, mikor az igazgatói előtt megálltunk és rákérdezett erre. Arcomon keserű mosoly jelent meg, de nem hibáztattam érte a szőkeséget. Nem az ő hibája, hogy olyat kérdezett, ami engem rosszul érint, hisz nem tudhatta.

-Részben.- bólintottam aprót, majd bekopogtam az irodába.

-Szabad!- jött a női hang az ajtó túlsó feléről. Lenyomtam az ezüst színű kilincset, így bejutva az igazgatói irodába.

Középen egy meggyfa íróasztal mögött egy 40-es nő ült kezeit az asztalon összekulcsolva, tipikus Boss feeling-et sugározva felénk. Haja szőkés vöröses, amit egy szoros kontyba kötött. Orrán fekete stílusos szemüveg ül készségesen, ruházata elegáns. Igazi igazgató.

-Miss Ohanya! Örülök, hogy mostantól a mi iskolánkban folytatja tanulmányait! Bár nem teljesen értem a hirtelen év közbeni iskola váltást, de én mindenképp örülök, hogy minket választott!- mosolygott folyamatosan, amitől az én arcom kezdett fájni. Már a szeme körül is megjelentek a kis ráncok a sok vigyorgástól.

-Én köszönöm, igazgatónő. Igyekszem az iskola színvonalát csak fejleszteni.- ekkor eszembe jutott az előző iskolám rajzterme, ahová járni szoktam. Ez ezúttal sem lesz másképp. A szokásos festésre szánt időmet az iskolában ki fogom továbbra is használni. A tanárnő szívesen lát ott állítólag mindig.

Még odaadta az órarendet, amiből kiderült, hogy Nooray az osztálytársam lett, majd mehettünk is órára.

-Elnézést a késésért Mr.Buckham, Faith-et kísértem az igazgatóihoz. Új diák.- hadarta a szőke, majd a kezemet megragadva a hátsó padokhoz húzott. A tanár csak biccentett, majd halványan rámmosolygott.

-Én hova üljek?- kérdeztem halkan, próbálva nem megzavarni az órát.

-Mögénk. Mellettem nincs hely sajnos, mert ugye Liam ül itt, de ülj mögénk! Üres a pad.- villantott egy százfogas mosolyt. Nagyon megkedveltem Nooray Halls-t.

Leültem a szabad helyre és magam elé helyeztem a táskám. Kutakodni kezdtem benne egy üres füzet és egy toll után, amiket mikor megtaláltam, kiraktam az asztalra, a telefonom mellé.

Ekkor egyszerre két dolog is történt. A telefonom csörögni kezdett, Liam pedig mérgesen felkiáltva kitolta a székét és elviharzott. Az óra még telt. Pontosan 7 perc maradt még. A tanár a diákja után rohant én meg a telefonom kijelzőjére pillantottam. Csak egy név szerepelt rajta.

Harry