Crying heart (h.s)

t w e n t y - t h r e e

*Faith Ohanya*

Nem értettem mi történik velem, miért és hogyan történt az, ami, de mérhetetlenül nagy lekiismeret furdalásom volt és rettentően haragudtam magamra. Hiszen én nem lehetek boldog. Nem, ha más már nem lehet. Marcangolta szívemet a fájdalom, mikor becsukódott előttem az ajtó. Összeestem a bejárati előtt és a tenyerembe temetve arcom zokogni kezdtem. 

Nagyon hiányoztak a szüleim, nem lehetek boldog a tudattal, hogy ők nincsenek velem és nem beszélhetem meg velük mi történik éppen. Nővérem utál, nem akar látni se, és még ennek okát sem tudom pontosan. De sose szeretett, én pedig ezt mindig a szívemen viseltem és próbáltam megszerettetni magam. De sose sült el jól és csak mélyebbre zuhantam. 

Hirtelen felindulásból felpattantam és szobámba lépve megragadtam a festőállványon lévő festményt takaró anyagot és lerántottam róla. A szívem csak még jobban belesajdult a festmény látványába. A kép a szüleimet ábrázolta. Azon a nyáron készült. Az utolsó közös nyarunkon. Kiutaztunk végre Hawaii-ra. Oda, ahova a szüleim már réges rég el akartak utazni, de minket sem akartak kihagyni, így mentünk mindannyian. Egyedül a nővérem húzta a száját, ahogy mindig is szokta. A vászonon egy pillanat van megörökítve. Anyu hosszú, hullámos, szép barna hajába egy nagy fejű virág volt beletűzve a jobb oldalt a füle mögé, apun pedig egy virág mintás ing volt, ami félig volt csak begombolva. Anyuék a parton álltak a homokban és míg apu őszinte mosollyal nézte anyut, ahogy nevet egy béna viccén, annyira megtetszett a pillanat, annyira gyönyörű és meghitt volt, hogy muszáj voltam lefesteni. Szerencsére jó a memórám, ezért minden kis részletet könnyen festettem meg. 

Patakokban folytak a könnyeim, ahogy a festményt néztem. Fél éve állt itt, de mégcsak egy pillantást sem vetettem rá, mert tudtam. Tudtam, hogy milyen hatással lesz rám. 

Nem mertem megérinteni a képet, mert féltem, hogy elporlad, mintha ott sem lett volna. Féltem, hogy anyu és apu mosolya nem lesz már, helyette komoran bámulnak majd. Féltem, hogy minden szín kifakul, eltűnnek a sárgák, narancsok, vörösek, élénk kékek, a sok vibráló, boldog, meleg szín teljesen átalakul majd zord szürkévé és gyászos feketévé. Mindentől féltem, így csak álltam a kép előtt zokogva ismételgetve, hogy miért, miért, miért ők. Miért, oh miért nem lehettem én. Annyival könnyebb lenne. De nem az. 

🖤🖤🖤

Hagytam, hogy a meleg, szinte már forró víz égetve csurogjon végig testemen. Szemeimet összeszorítva koncentráltam csupán egy dologra. A barátaimra. Barátaim. Érdekes így gondolkozni ezen. Vannak barátaim. De nevezhetem őket ennyi idő után barátoknak? Mit jelent egy barátság? Mit foglal magába az, hogy valakinek a barátja lenni?  

Miután végeztem a zuhanyzással és kellően leégettem a bőröm, megszárítkoztam és felvettem a pizsim, ami egy fekete hoszzú cicanadrágból és egy XXL-es fekete "crybaby" feliratú pólóból állt. Hajamat gyorsan átfésültem, megmostam fogaim és feltettem egy éjszakai krémet.

Belenéztem a tükörbe és a hajamhoz kaptam. Nem tetszik. Nagyon nem. Kell egy kis változás.  Megragadtam az ollót és a hajamhoz emeltem. Most tényleg frufrut készülök vágni magamnak? Egyszer élünk... nyissz. Egyik kezemben egy kis fésűt, másikban a hajvágó ollót fogva próbáltam precízen levágni a szemem előtt a hajamat. Mikor megvolt az utolsó nyisszantás is, kicsit megigazítottam ujjaimmal az új frizurám, de nekem ez még mindig nem volt elég.  Kirohantam az előszobába, felkaptam egy papucsot, magamra vettem a kabátom, kézbe vettem a pénztárcám és kisiettem a lakásból. Az ajtót természetesen bezárva rohantam este nyolckor a drogériába. Hajfestékért. Úgy nézhettem ki, mint egy őrült, aki pizsamában, papucsban rohangál az utcán este hajfestéket venni, de őszintén nem érdekelt. Már egy ideje megszoktam, hogy megbámulnak, miért is lenne ez most máshogy?

A boltban megálltam a hajra való termékek előtt és hosszas tanakodás után lekaptam két doboz szőkítőt, egy sötétlila festéket és egy sötétkéket is. Nem tudtam dönteni, máskor meg úgyis lehet rá még szükségem. A kasszához sietve kifizettem a kiválasztott termékeket, majd futottam is haza befejezni azt, amit elkezdtem.

🖤🖤🖤

Kifulladva, álmosan, büszkén meredtem a tükörképemre. A hajam alja sötétlila let, míg a teteje természetes barna maradt. Meg voltam elégedve a végeredménnyel, és úgy éreztem mindent kiadtam magamból. A hajamon, és ez tetszett.Úgy éreztem ez vagyok én, ezekkel a színekkel újra önmagam lehettem, ha csak egy kicsit is.