Crying heart (h.s)

t e n

*Faith Ohanya*

Egész este csak bambultam ki a fejemből, egy szemhunyásnyit sem aludtam, mivel is nem értettem mi a fene történt velem.

2 embert is a barátomnak neveztem és Valerie-vel még önfeledten nevetni is tudtam.

Feladtam az alvásnak már csak a gondolatát is, ezért inkább fogtam magam és bebújtam a szekrényem mélyére egy fekete futó szettet keresve. Mostanában a fekete teljesen átvette a hatalmat a ruhatáram felett, alig van egy-két színesebb darab, hiszen azokat már hónapokkal ezelőtt elpakoltam és elhanyagoltam.

Mikor megéreztem ujjaim között a nadrágom sztreccs anyagát, kirántottam a fiókból, de azzal nem számoltam, hogy ezzel kihúzom a többi ruhámat is, ami abban a fiókban rejtőzött. Egy szemforgatás kíséretében lehajoltam és visszadobáltam hanyagul a darabokat, nem foglalkozva a renddel, ami ezelőtt uralkodott a szekrényemben.

Levetettem magamról a hosszú pizsama nadrágomat, ami kivételesen piros volt, majd magamra rángattam a fekete futós nadrágomat. Már egy ideje nem használtam, hiszen lusta voltam kimozdulni a lakásomból az iskolába vánszorgás és a boltba járás kivételével, de most úgy éreztem jól fog esni egy kis mozgás. Magamra kaptam egy fekete pólót és egy pulcsit is, majd a fürdőbe lépve át kezdtem fésülni rövid, göndör loboncomat egy hajkefével. Egy szintén fekete hajgumit használva szoros copfot kötöttem a fejem hátuljára, középtájtra.

A tükörbe nézve elgondolkodtam.

A baleset előtt hosszú hajam volt, nagyjából derékig érő, de annyira mély depresszióba estem egy hónapra, hogy idegből elmentem fodrászhoz és levágattam rövidre. Azóta nőtt, de mikor elérte a vállamat, egy kicsit újra visszavágattam belőle.
A szemem fénye veszített a csillogásából, most fakón villantak a tükörben, mély sebet tükrözve.

Lehunytam szememet és elképzeltem egy boldogabb jövőt, annyi szépséghibával, hogy szerető szülők nélkül. Élesen szívtam be a levegőt, majd kipattantak szemeim, mikor a szobából telefonom csipogott egyet.

Homlokomat ráncolva, erősen gondolkodva ballagtam vissza a helységbe, ahonnan a hang jött, majd az ágyam melletti éjjeli szekrényről kezembe véve a telefonomat bekapcsoltam és lecsekkoltam az új üzenetemet, ami ismeretlen számról érkezett.

Ismeretlen szám: Aludj jól, Faith! Xx H.

Harry lenne az? Megadtam neki a számom ezek szerint. Hm, mindegy.

Elmosolyodtam a rövid, szeretetteljes üzenet láttán, annyira jól estek törődő szavai, hogy végre valaki gondol rám ezekben a késői percekben is. Egyeltalán mit keres Ő fent hajnali 2-kor? Nem akartam furkálódni, így eldöntöttem, nem kérdezek rá miért van fent ilyen tájt, nincs hozzá semmi közöm.

Ujjaim gondolkodás előtt mozdultak meg és formálták meg a szavakat  telefonom billentyűzetén.

Én: Te is! -F.

Elraktam a telefonomat a nadrágom hátulján lévő cipzározhatós zsebbe, majd egy boldog mosollyal az ajkaimon kocogtam ki az előszobába a cipőmért.

Sietősen felkapkodtam magamra a lábbelit, majd a kulcsomat leemelve a fogasáról kiléptem a hideg, sötét lépcsőházba.

Magam mögött bezártam kulccsal a lakásom sötét fából készült ajtaját, majd gondoltam lekocogok a lépcsőn, nem használom a liftet.

A ház tömbből kiérve egy nagyot szippantottam a reggeli hideg levegőből, majd az iskola felé kezdtem el futni, mivel arra van egy aranyos kis park.

Jól esett a mozgás, lehet többször kéne reggelente lejönnöm. A parkban egy padra lehuppanva szusszantam egyet, mielőtt felálltam és újra nekiindultam. Mögöttem recsegés hallatszott, ezért gyakrabban kaptam hátra fejemet, addig míg neki nem ütköztem egy kemény mellkasnak. Elvesztettem egsensúlyomat, így hátra estem volna, de a mellkas tulajdonosa elkapta derekamat és megtartott.

Pírban úszó arccal bámultam megmentőm arcára, kinek kék szeme és barna haja volt. Félénken elmosolyodtam és visszaálltam állásba. Az ő arcán egy szórakozott mosoly ült, úgy fürkészte vonásaim.

-Sajnálom, nem figyeltem! Bocsi!- hebegtem sűrűn pislogva, mire jóízűen felnevetett. Ha eddig nem voltam zavarban és nem éreztem magam kellemetlenül, kínosan, akkor most igazán szégyenkeztem. Helyben el akartam süllyedni, nem akartam még jobban lejáratni magamat a srác előtt.

-Nem nem, semmi baj! Nagyon aranyos vagy, mikor zavarban vagy!- meglepetten és még vörösebb színben úszó arccal kaptam fel tekintetemet arcára, amin egy hatalmas, meleg mosoly ült. Nem tudom biztosra, de szerintem még a számat is eltátottam egy aprócskát.

-Tessék?!- hebegtem még mindig teljes zavarban.

-Louis Tomlinson. Te?- vigyorgott kezét nyújtva. Teljesen összezavarodtam hirtelen témaváltásán.

-Faith. Ohanya.- köhintettem egy aprót és belehelyeztem kezem az ő meleg tenyerébe, amit gyengéden megrázott.

-Ismerős a neved, mintha hallottam volna már valahonnan.- ráncolta szemöldökét, majd telefonjának hirtelen csörgése hasított a levegőbe. Elengedte kezemet és kabátzsebébe nyúlva elővette a készülékét. Meg se nézte ki hívta, csak elhúzta ujját a kijelzőn és füléhez emelte a készüléket.

Rám nézve mutatta, hogy egy perc és oldalra fordulva, tőlem 90°-ban kémlelni kezdte a parkban ültetett fákat, miközben beleszólt a telefonba.

-Haver, csá! Igen, mindjárt ott vagyok, nyugi. Aha, jó. Akkor nem sietek nagyon én se.- nevetett fel. Nem akartam hallgatózni, de mellettem állt és másra nem tudtam figyelni úgy, hogy ne halljam.- Figyelj, Haz...- rámnézett és egy kis mosollyal a szája sarkában elemelte fülétől a telefont.- Nem akarsz velem és pár haverommal tartani a Leeroy's kávézóba? Meghívlak egy kávéra, ha már így egymásba futottunk.- egy apró biccentéssel beleegyeztem, mire felragyogott kék szeme és visszaemelte telefonját a füléhez.- Na, itt vagyok, bocsi! Szóval csak annyit akartam, hogy nem e lenne baj, ha hoznék magammal valakit. Lány, nagyon aranyos. Most ütköztem vele. Szó szerint.- nevetett fel.- Ja, ja, igen. Oké, akkor 10 perc múlva ott! Haha, na csá!- tette le végérvényesen is.

-Akkor a Leeroy's-ba?- kérdeztem egy szégyenlős félmosollyal.

-Aha, na gyere Faith!- tette vállamra kezét és elindultunk a park kapuja felé.

Na, ennyit a reggeli futásról.