Crying heart (h.s)

t w o

*Harry Styles*

Nem tudom mióta ücsörgök a tanári előtt, Mrs.Lasher-t várom, hisz ő adja meg büntetésemet, amiért ellöktem egy 9.-est a folyosón. Most komolyan? Ennyiért büntetést kapok?

-Itt vagyok, Harry, sajnálom, hogy késtem, csak még elrendeztem mindent a rajz szertárban, mert új diákom szerette volna használni a rajztermet. Remélem Faith nem haragszik meg, amiért más is van mellette.- az utolsó mondatát már motyogta, szerintem saját magának, de a név megütötte fülem. Az a Faith? Akit mindenki depressziósnak tart? Fest?

-A Depressziós lány?- mondatom csak úgy kicsúszott számon, mire Mrs.Lasher megállt mozdulatában és bosszúsan pillantott rám hátra.

-Nem depressziós, csak nehéz dolgokon megy keresztül. Ahogy láttam, a művészet segít neki nem teljesen magába roskadnia, rengeteg pofont kapott szegénykém az élettől már így is.- tanárnő ezzel nagyon felcsigázta az agyam, többet akartam tudni. Mi történhetett? Akkor minden pletyka csak kamu? Láttam már a lányt, sötét ruházata van, rövid, sötétbarna göndör tincsei vannak. Szemét még nem láttam, ahogy az arca nagy részét sem, mivel mindig lehajtott fejjel járkál. Nekem nagyon depisnek tűnik.

-Rendben.- forgattam meg szemem.

-Na szóval. A feladatod egy hétiiiig.- nyújtotta el az "i" betűt és ismét elindult a folyosón, ha jól megfigyeltem, a legfelső emeletre. Ez már rosszul kezdődik.- 1 hétig az lesz a dolgod, hogy miután Faith és Danielle, az új kis diákom befejezte a festést, alkotást, te feltakarítasz utánuk. 1 hét. Utána szabad vagy.

Fújtattam egyet nem tetszésem jeléül, mire szemet forgatott.

-Remélem ezek után nem lökdösöl kisebbeket a folyosón. Ha jól számolom, 10 perc és kijönnek, utána bemehetsz, de addig hagyd ő...- nem tudta befejezni mondandóját, egy alacsony, rövid, barna göndör hajú lány rohant el mellettünk. Mellkasához szorította cuccát és arckifejezéséből ítélve a sírás határán állt. Öltözete sötét ruhákból állt. Ő biztosan Faith.

-Faith!- kiáltott utána Mrs.Lasher, de mintha meg se hallotta volna, rohant tovább.

Akkor igazam volt, ő Faith. Szemeit megint nem láthattam, hiszen szorosan összeszorította, de arcvonásai gyönyörűek. Kicsiny orrát felhúzta, dús ajkait egy vonallá préselte.

-Mindegy... Majd megkérdezem Danielle-t, hogy mi történt.- mondta szinte magának, de bólintottam. Tovább mentünk a rajzterem felé, de én fél szemmel mindig hátrafelé pillantottam, hátha ott van a barna hajú szépség. Meg szeretném tudni mi történt. Akármennyire is tartanak rossznak és bajkeverőnek, nekem is vannak érzéseim és utálom, ha egy lány sír. Tisztelem és becsülöm az ellentétes nemet. Van egy nővérem és egy édesanyám, akiket mindennél jobban imádok és tisztelek.

-Danielle, nem tudod mi történt Faith-tel?- lépett be a terembe Mrs.Lasher, mögötte én. Szemem a terem közelebbi felében festő lányra tévedt és meglepődtem. Még sosem láttam az iskolában, biztosan új. Karcsú alakja van, nem alacsony, de mégsem egy égimeszelő, lila egyenes haja van és ég kék szeme. Igazán bájos.

-Faith? A lány, aki itt festett előttem?- mutatott a terem másik felébe. A terem azon sarkába láttam, hogy el van dugva egy pár festmény, biztosan a másik lányé.

-Igen. Mondtál neki bármit is? Tudod, ő nagyon érzelmes lány és bármit könnyen a szívére vehet. Nem tudod miért rohanhatott el a sírás határán állva?- kérdezte kedvesen Mrs.Lasher. Én csak csendben álltam mögötte és bámészkodtam a teremben. Két rajzterem van. Ez, és az, amiben az órák szoktak lezajlani. Itt még nem jártam, pedig már a végzősök csoportját tarkítom, ahogy tudom Faith-tel együtt.

-Nem, tanárnő, semmit. Mármint csak mondtam neki, hogy én is jöttem festeni és megkérdeztem a nevét. Utóbbira nem felelt, csak pakolni kezdett. A sarokban állt egy pár percig a festményére bámulva, amit nem láttam, majd könnyekkel a szemében kapkodva kirohant a teremből.- kanyarította le a száját Danielle válaszadás közben, mire gondolkodásba estem. Bármi is juthatott Faith eszébe, nem éppen szép gondolat. Úgy érzem meg kell tudnom, ki is valójában ez a Faith Ohanya, elég titokzatos és magányos lánynak tűnik.

-Mikor végzel, kedvesem? Csak mert Harry jönne takarítani, ez a büntetése egy héten keresztül, hiszen nem éppen volt jó fiú.- kuncogott a tanárnő, mihez Danielle is csatlakozott, én viszont csak szem forgatva fújtattam egyet.

-Megyek is, ma már nem tudom úgy se befejezni. Leteszem ide mögém a falhoz száradni egy kicsit és megyek is!- mosolyodott el, majd rám nézve kuncogott egyet. Gondolom miért tehette ezt. Haha, de vicces a büntetésem...

5 perc múlva már egyedül álltam a teremben. Kíváncsiságom a terem másik felébe húzott 4 festményhez. A hozzám legközelebbihez odasétáltam és megpillantottam magát a magányt, a szomorúságot, a dühöt és még rengeteg negatív érzelmet. Mintha csak egy pillanatra is, de érzetem volna a fájdalmat, amit Faith vetített le a vászonra. Mi történhetett vele?