Crying heart (h.s)

e i g h t e e n

*Faith Ohanya*

-Megbocsátasz akkor?- suttogta szemeimbe nézve, mikor elhajolt.

-Ühüm.- bólogattam és hagytam, hogy ajkaim hatalmas mosolyra húzódjanak, ahogy göndörnek is.

-Segítek neked hazavinni a festményeidet, rendben?- állt fel és felhúzott gyengéden engem is.

-Okés, megköszönném a segítséget.- léptem a képekhez és végigsimítottam az egyik szélén. Ezt festettem legutoljára, de úgy érzem még nem teljes, így eldöntöttem, hogy majd valamikor otthon befejezem. Felkaptuk a négy vásznat, Harry a nagyobbakat, én a kisebbeket és kiléptünk a teremből. Így negyed ötkor már egy diák sem tartózkodott rajtunk kívül az intézményben, így nyugodtan, akadálymentesen haladhattunk át a folyosókon, le a lépcsőkön és hagyhattuk el egykori iskolámat.

-Milyen Louis-ékkal egy iskolában? Beszélsz velük?- kérdezte egy meleg mosollyal az arcán. Igazán szereti a barátait, ez látszik rajta, bár egy kis szomorúság is megbújt szemében, ami hangján is érződött.

-Aranyosak.-adtam szűkszavú választ, mire felszaladt a szemöldöke.

-Szóval aranyosnak tartod őket?-köszörült torkot.

-Igen, miért?-néztem rá értetlenül.

-Semmi. Aranyosak...-morogta magának mégegyszer.

-Harry, mi bajod van?- álltam meg hirtelen, ezzel őt is megállásra késztetve. Megilletődve nézett rám vissza, mire szememet forgattam csupán.

-Nekem?- mutatott szabad kezével magára, majd legyintett-Nekem semmi. Neked mi bajod van?-kérdezett vissza ártatlan arccal.

-Semmi...-motyogtam, majd továbbhaladtam.

Harry kuncogva követett, majd mikor kapott tőlem egy csúnya pillantást, az alsó ajkára harapva próbálta elrejteni mosolyát. Erre én sem tudtam nem elmosolyodni, így hatalmas mosollyal az arcunkon haladtunk végig az utcán, egészen a kicsi tömblakásig, ahol lakom.

-Hát, itt is volnánk.- nyitottam előtte ki kis lakásom bejáratiját.

-Hmm, szép kis lakás.- lépett be és nézett körbe mosolyogva.

-Szerintem egyszerű és túl szürke. De nekem így tetszik, így tükröz engem.- mondom halkan, utolsó mondatom, de Harry meghallja és kérdőn mered rám-Fele-felejtsd el...-motyogom vörösen és indulok el a szobám felé.

-Nem fogom elfelejteni Faith, egyszer úgy is el kell mondanod.-hallottam meg mögöttem hangját. A szobám egyik sarkába helyeztem a kezemben cipelt két festményt, cselekedeteimet követve Harry is lerakta, majd körbefordult, hogy feltérképezhesse kicsiny szobámat. Szemei megakadtak a letakart festményemen és elindult felé, de hogy megakadályozzam, hirtelen megszólaltam.

-Harry!-mondtam élesen, mire ijedten megfordult és értetlenségtől csillogó égköveit tekintetembe vájta-Nem szeretnél egy teát meginni velem?- kapta el pillantásomat róla égő arccal, mire csak hümmögött egyet és még egyszer visszanézett a letakart festményre, mielőtt követett volna engem ki a konyhába.

-Van nálad fekete tea?-kérdezte leülve az asztalhoz. Csak bólintottam és levettem két bögrét az egyik polcról. Egy feketét és egy menta zöldet, amin egy kis violin-kulcs mintája kapott helyet. 

Magamnak egy zöld tea filtert vettem elő, Harry-nek egy feketét, amiket bele is raktam a bögrékbe. A vizet is feltettem főni, addig pedig szembefordultam a fiúval, hiszen már kezdett zavarni, hogy végig követte szemeivel minden cselekedetem. Ahogy szembe kerültem vele, tekintete felsiklott arcomra és egy ártatlan mosolyt varázsolt arcára.

-Sokat teázol?-szólalt meg mély baritonján.

-Igen, szinte nem is kávézom. Átveszi a helyét a tea.

-Faith, miért élsz egyedül?- vágott bele a közepébe kertelés nélkül. Megállt bennem az ütő, egyből valami válaszon kattogva.

-É-én el akartam költözni.-kapkodtam tekintetem össze-vissza, csak ne kelljen ránéznem. 

-Miért? Nem jössz ki jól a szüleiddel?- csevegett tovább észre sem véve, hogy ez nekem mennyire fáj. Észrevétlenül csavargatta bennem a kis kést, amit szívembe döfött tudta nélkül. Tenyereim izzadni kezdtek, így beletöröltem nadrágom anyagába és visszavezettem rá lassan tekintetemet. Egy borús festményt pásztázott, ami az ajtó mellett csüngött a falon.

-De, nagyon is jól jö-jövök ki velük...- csuklik el a hangom végére, mire rám kapja ijedten tekintetét és feláll a székről, amin eddig helyet foglalt.

-Minden rendben?-kérdezte aggodalmasan, bal kezét vállamra rakva és lassan simogatva.

-Ighen...-szorult össze torkom.

-Rosszat kérdeztem, ugye? Nem szeretnél a családodról beszélni? De hát, ha jóban vagy velük, mi érintett rosszul?-kérdezte, mire csak mellkasára hajtottam fejem és körbeöleltem derekát a karjaimmal. 

-Hanyagoljuk a témát, Haz, kérlek...- nézek fel rá kérlelőn, mire elmosolyodik.

-Haz? Ez új, de tetszik.- pöcköli meg a nózim, mire gyorsan keze után kapok és megnyalom az ujját.-Hé, te cica!-nevet fel aranyosan, ami nemsokára rám is átragadt.

-Kész a tea.- billentem a forró vízhez, hogy lekapcsoljam alatta a gázt. Mikor öntöttem ki a vizet a teákba a filterekre, megéreztem, ahogy Harry hasa a hátamnak nyomódik. Magasságkülönbség.

Remegő kezekkel leraktam a kannát és élesen beszívtam a levegőt, amit bent is tartottam. Miért vált ki belőlem ilyen reakciókat?