*Faith Ohanya*
Lenyeltem az utolsó kortyot is frappucsínómból, majd egy percig Harry vonásait kezdtem el fixírozni.
Markáns, éles állvonalát, szív alakú, telt rózsaszín ajkait, hegyes, tökéletes orrát, magabiztosságtól csillogó égköveit, dús, ívelt szemöldökeit és göndör, kicsit hosszabb barna hajkoronáját, mi tökéletesen keretezte isteni arcát.
Állj le, Faith! Mit akarna egy ilyen félisten egy megkeseredett, pesszimista, depressziós lánytól, mint Te? Vagyis, mint Én, Faith Ohanya.
Számat egy csíkba lréseltem össze és elkezdtem összepakolni cuccaimat. Erre Harry ijedten kapta rám tekintetét.
-Mész is?- kérdezte meglepetten.
-Igen. -mosolyodtam el halványan. Így is sokat mondtam neki. És sokat is hazudtam...
-Várj, megyek én is, hazakisélrek.- mondta elszántan, de leintettem egy kézmozdulattal.
-Nem, Harry. Maradsz és befejezed az italodat. Még a felénél sem jársz. És most egy kicsit egyedül szeretnék lenni.- mosolyogtam szélesen, de nsm teljesen őszintén.
Lassan, vonakodva bólintott, mire felkaptam vállamra a táskámat.
-Várj!- kapta el csuklómat Harry, mikor elindultam mellette az ajtó felé.
-Hm?- vontam fel kérdőn bal szemöldökömet és lenéztem szemeibe.
-Ugye átmentem és találkozgatsz még velem? Ugye lehetünk barátok?- kérdezte reménnyel teli hangon, mint egy kisfiú, amire akaratlanul is egy apró, halk nevetés hagyta el számat. Elmosolyodott, majd várakozva tekintett vissza szemeimbe.
-Igen, Harry!- forgattam meg íriszeimet drámaian.- Lehetünk, barátok!- daráltam le gyorsan, majd egy utolsót intve elindultam kifele, de még mindig hallottam, ahogyan azt a szót ejti ki maga elé, hogy "Barátok".
Az ajtón kilépve elfogott a rosszullét. Ma még alig ettem valamit. Ezt hamar orvosolni kéne.
Így hát elindultam hazafelé, viszont nem egyenesen, hiszen be akartam még menni egy boltba ételeket venni otthonra.
Vettem spagetti tésztát, sűrített pradicsomot, spagetti krémet, darált húst, parmezánt, trappista sajtot, mert elfogyott, tejet, tojást, egy tábla csokit magamnak, mert megkívántam, meg 2 liter ásványvizet.
A kasszánál gyorsan kifizettem az ételeket, majd véglegesítettem úticélomat és a kicsike kis otthonomat vettem irányba.
Út közben rengeteget gondolkodtam magaom, Harry-n és a kis barátságunkon.
Őszintén bevallom, jól esik, hogy végre törődik velem és az érzéseimmel valaki, még ha az a suli rosszfiúja is, a nagy Harry Styles.
🖤🖤🖤
Miért van az, hogyha valamit eltervezek, azt nem fogok tudni úgy megvalósítani, ahogyan azt előre kigondoltam?!
És a még jobb kérdés: Miért nem tudok megfőzni egy csomag spagetti tésztát?
Már 2 csomaggal dobhattam a kukába, mert túlfőztem és krémes lett. Fúj...
A szekrényben kutakodtam egy kicsit és szerencsémre ujjaim beleakadtak a tartalék 3. zacskó tésztába.
Ördögien vigyorogva vettem le a csomagot és bontottam fel az asztalon. Beleöntöttem a kicserélt, már forró vízbe és mereven zedtem el bámulni a fazekat. Most nem ronthatom el! Akkor nem tudnék mit enni.
Megunva a tészta figyelését nyúltam a pulton heverő telefonom felé, amiből szólt az If I Can't Have You, attól a Shawn Mendes-től. Szeretem a zenéit, nagyon ügyes.
-I can't write one song that's not about you, Can't drink without...- énekeltem, de valaki csengetett. Mérgesen stoppoltam le a zenét, mert le merték állítani a duómat Shawn Mendes-sel. Szemforgatva csoszogtam ki az előszobába és nyitottam kis résre az ajtót, hogy éppen csak jól lássam látogatómat.
-Mit akarsz itt?- morogtam kedvetlenül, mikor megpillantottam Valeri-t, a szomszéd lányt.
-Anyám átküldött, hogy megismerkedjünk. 6 hónapja már, hogy itt laksz és szinte egy szót sem váltottunk, néhai köszönéseken kívül.
-Akkor visszamehetsz azzal a válasszal anyukádnak, hogy nem akarok beszélgetni, főleg nem ismerkedni. Szia!- csuktam volna rá az ajtót, de lábával kitámasztotta és egy halvány mosollyal szemembe nézett.
-Kérlek. Anyum annyiszor küld vissza, míg legalább 30 percet nem töltünk együtt.
-Akkor maradj 30 percet a folyosón és aztán menj vissza.- villantottam egy kamu vigyort.
-Hidd el, nekem sincs kedvem jópofizni senkinek, nem vagyok a legjobb passzban, de nem is akarok anyám vasakaratának ellent mondani.- forgatott szemet és kiengedett egy hosszú, szomorú sóhajt.
-Gyere.- mondtam, és egy kisebb morgás után kitártam előtte az ajtót.
أنت تقرأ
Crying heart (h.s)
أدب الهواةMindenkinek megvan a saját mélypontja, nemde? Faith már 6 hónapja a mély gödre legalján csücsül é nem szándékozik kimászni belőle. Ez festményein is meglátszik. A fájdalom, a szomorúság, az egyedüllét és a düh. Nincsenek barátai, hisz ki akarna bará...
