Crying heart (h.s)

t w e n t y - t w o

*Harry Styles*

Mikor elhajoltam a lánytól, zavarodott tekintetével találtam magam szembe. Ahogy ő se, én sem értettem az elmúlt 5 perc eseményeit. Egyszerűen csak túl sok érzelem kavargott bennem, nem tudtam tisztán gondolkodni a lány közelében.
Faith szólalt meg elsőnek.

-Haza tudnál menni? Én, szerintem... Most egy kicsit egyedül szeretnék lenni. Én... Nekem gondolkodnom kell.- hebegett vörös orcákkal.

Halványan elmosolyodtam édes ábrázatán és bólintottam.

-Persze, öhm. Szerintem rám is rámférne egy kis egyedüllét.- indultam a kijárat felé, de a lány utánamfutott, megragadva a csuklómat visszarántott és szorosan megölelt.

-Szia, Harry...- motyogta mellkasomba, mire szívemet melegség járta át. Végigsimítottam haján és lehajolva egy puszit nyomtam bele.

-Szia, Faith.

Elengedett, így hátrálni kezdtem vadul kalapáló szívvel a bejárati felé, végig a szemeibe nézve, majd sarkonfordulva kitártam és kiléptem a folyosóra becsukva magam mögött az ajtót.

Indultam volna le a lépcsőn, mikor egy gúnyos hang megállított.

-Na, mi van, Styles, behálóztad a következő áldozatod is?- arcán már nem vigyor ült, száját egy vékony vonallá préselte, szemeiből mérhetetlen utálat áradt. Egy lusta mosollyal visszalépkedtem a lépcsőn és megálltam előtte.

-Nem ajánlom, hogy bármivel is teletömd a fejét, Smiffmann.- emeltem ki én is undorral vezetéknevét- Én egyáltalán nem bántani szeretném ezt a lányt, de neked nem magyarázkodok, hiszen tudom, nem érné meg. Csak egyet mondok. Felejtsd el Faith-et. Őt nem teheted tönkre.- néztem mélyen szemébe.

-Nem hiszek neked. Ahogy te sem nekem. Faith jó barátnőm, semmit sem terveztem vele. Ahogyan egykor veled és Niall-el sem. De így alakult.- mosolyodott el. Arcom eltorzult az emlékektől és a falnak löktem Valerie-t.

-Amit tettél, nem megbocsátható, és nem csak úgy történt. Jól tudtad mi lesz a következménye, ha egyszerre több sráccal bújsz ágyba, miközben barátod van és jól tudtad mi lesz, ha összetöröd a legjobb haverom szívét. Kegyetlen vagy, Valerie, ezért nem szeretném, ha Faith közelébe mennél. De tudom, hogy fogsz, de ne aggódj, Faith okos lány, kiszúrja, hogy ki az, aki ártani akar neki.- kacsintottam, majd sarkonfordultam és leindultam, de Valerie szavai megállásra ösztönöztek.

-A más srác téged jelent? Nem csak én vagyok bűnös, Hazzy.-  rebegtette pilláit álszentül mikor megfordultam döbbenten.

-Smiffmann. Az, hogy bedrogoztál, leitattál, nem jelenti azt, hogy saját akaratomból vittelek ágyba. A más srác még Toby-t, Carter-t, és Milo-t jelenti. Ribanc.- köptem felé a szavakat dühösen, majd válaszát meg sem várva rohantam le a lépcsőn végre.

Az utcára kiérve egy hatalmasat szippantottam a kinti levegőből, majd lassan elindultam haza, ahol a srácok vártak Fifázni.

Séta közben próbáltam kiszellőztetni fejemből a sok rémképet, emléket és a beszélgetésemet Valerie-vel, de nem ment 100%-osan. Még mindig fojtogat a tudat, hogy Valerie bánthatja Faith-et, hogy mi történt a múltban, amit ha Faith megtud, megutál örökre. Ilyen, és ehhez hasonló kiakasztó gondolatokkal léptem be a házba, ahol a srácok már elkezdték a meccset nélkülem. Az ajtócsapódásra viszont mindannyian felém néztek, lestoppolták a játékot és köszöntöttek.

-Harreh, jössz? Elverem Loueh-t és a kövit játszhatnád velem.- nevetett Zayn.

-Tessék? Dehogy versz el! Holtversenyben vagyunk!- akadt ki Louis, mire egyből parázsvita alakult ki közöttük.

-Szerintem most inkább felmennék, játszatok csak. -legyintettem, de nem nagyon figyeltek, úgyhogy csak felrohantam az emeletre a szobámba és bedőltem az ágyamba. Tartalmas volt a mai nap.