Crying heart (h.s)

n i n e t e e n

*Harry Styles*

-Ha-Harry?- szinte suttogta nevemet.

-Igen?- hajoltam füléhez, mire kirázta a hideg.

-Mi-miért csinálod e-ezt?- dadogott, légzése szabálytalan volt, szinte kapkodta a levegőt. Nagyon tetszett.

-Eljössz velem holnap este vacsorázni?- léptem egy picit hátra, hogy megfordulhasson és szemembe nézhessen. 

-É-én...- kapta el tekintetét vörösen.

-Nem szeretnél? É-én megértem, rendben...- léptem el tőle és siettem be a nappaliba. Leültem a kanapéra és tenyereimbe temettem arcomat, miközben térdemre könyököltem. Hogy lehetek ekkora béna? Szégyen vagyok! Hogy is gondolhattam, hogy majd VELEM akar majd elmenni randizni? Azzal, aki bántotta? Hagynom kellett volna időt még, nem szabadott volna így rárontanom...

-Harry?- jött előlem a vékonyka hang. Felnéztem kezeim takarásából és észrevettem, ahogy az előttem lévő dohányzóasztalon ül kezében a két bögre teával.- Szívesen elmegyek veled holnap vacsorázni.- húzódtak szégyenlős mosolyra ajkai. Szemeim felcsillantak és nagyon vissza kellett magam fognom, hogy ne ugorjak a nyakába és puszilgassam halálra.

-Köszönöm.-mondtam széles mosollyal, mikor átnyújtotta a menta zöld bögrét.

-Most mi lesz, Harry?- kérdezte pár perc elteltével, ezzel megtörve a közöttünk kialakult elgondolkodtató csendet és szájához emelte bögréjét.

-Nem tudom, őszintén... Szerintem megpróbálom lerázni Toby-ékat, majd átiratkozok én is a WG-be. Régebben is terveztem, de féltem Liam-ék reakciójától...- húztam el a szám és inkább a kezemben tartott bögrére szegtem tekintetem.

-Ezt hogy érted?-kérdezte kíváncsian.

-Toby-ék miatt elhanyagoltam őket és nem tudom hogy viszonyulnának hozzám. Félek, hogy elbasztam.- mondtam ki őszintén. Nincs miért hazudnom már.

-Biztosan nem lesz baj. Nagyon jó fejnek tűnnek.- mosolyodott el, mire felvontam a szemöldököm folytatást várva- Képzeld, első napom és én máris eltaknyolok az iskola előtt a lépcsőn.- nevetett fel, mire én is elmosolyodtam- Egyből odarohantak hozzám, hogy megbizonyosodjanak, nincs semmi bajom.- kezdte el lóbálni lábát, majd véletlenül megrugott- Uppsz! Jajj, bocsi!

Csak felnevettem és szabad kezéért nyúltam, amit tenyeremben tartva mélyen szemébe néztem.

-Hm, nem is tudom, Faith! Megbocsátok... Ha kapok egy puszit.- mutattam arcomra azzal a kezemmel, amiben a bögre is volt, majd leraktam mellé a kis asztalra.

Ő is lerakta a bögréjét, az enyém mellé, majd elpirulva rám emelte tekintetét.

-Egy puszit?- kérdezte halkan, mire hatalmas vigyorral bólintottam.- Hát jó, ennyit még tehetek érted...- sóhajtott, mintha ezzel nagy szívességet tenne nekem, de közben az ő ajkai is felfele görbültek. Közelebb hajolt, már éreztem leheletét arcomon, a szívem ezerrel dübörgött. Puha ajkait arcomnak nyomta és nyomott rá egy puszit. Ha lehetséges, csak még jobban vigyorogni kezdtem. Mikor elhajolt, mutattam, hogy a másik oldalra is, de felkacagva megcsóválta a fejét. Átlátott a szitán.

-Nem, Haz, engem nem versz át ezzel az olcsó trükkel!- lengette meg orrom előtt mutató ujját, amit elkaptam és az ölembe rántottam a lányt. Csak megszeppenve nézett rám pár centire az arcomtól.

-Akkor most én jövök.- suttogtam és közeledtem felé lassan...