Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

VIII. Egy gyönyörű nap

Dennis rohamával kezdődött minden. Az idős férfi fulladni kezdett, elszürkült az arca és ellilult a szája, kapkodva, felületesen lélegzett. Martha azonnal mentőt hívott hozzá, akik beszállították a Szent Bertalan kórházba. Orvosa cseppet sem volt derűlátó, Dennis napjai meg voltak számlálva és az óra igen gyorsan ketyegett... cselekednie kellett. Két nappal később bocsájtották haza azzal a feltétellel, hogy kíméli magát a fizikai és a lelki megerőltetésektől is. De így is tökéletesen tisztában volt vele, hogy pusztán napjai, esetleg néhány hete van hátra.

Már a kórházból felhívta Harryt, hogy sürgesse az esküvő előkészületeit, ami igazából annyiból állt, hogy fogja kézen Louist és jelentkezzenek be az anyakönyvvezetőhöz. Augusztus 24-re kaptak időpontot, egy szerda délutánra. Harry nagyon szerette volna megúszni felhajtás nélkül, de nem számolt a Tomlinson ház uralkodónőivel, Marthával és Maurával. A két asszony felháborodva vette tudomásul, hogy nem kaptak meghívót a kis hercegük esküvőjére, ezért elhatározták, hogy bár a ceremónián nem lehetnek ott, utána övék a terep és egy kis létszámú, de ételtől-italtól roskadozó asztalokkal teli fogadást adnak és ettől senki nem tántoríthatta el őket.

A jeles napon délután háromkor aztán ott álltak mind a négyen a városháza előtt. Louis fekete öltönyt viselt világoskék inggel, ami csodásan kiemelte boldogságtól ragyogó szemeit. Harry is megadta a módját, ő szürkében pompázott, haját kiengedte, szemét azonban fekete napszemüveggel takarta el. Előző esti úgynevezett búcsúbulijuk Liammel egy kicsit eldurvult és nagyon későn, vagy inkább igen korán sikerült csak elaludnia. De utoljára bújhatott ágyba szerelmével egyedülállóként, s ennek meg akarta adni a módját. Ezek után a szépfiúra csak a hálátlan "szerető" státusz vár, ami ugyan Harry érzelmein irányába nem változtat, de mégsem lesz a kapcsolatuk ugyanolyan, hisz mostantól csak lopott órákat tölthetnek együtt.

- Megállapítom, hogy Louis William Tomlinson-Styles és Harold Edward Styles Anglia családjogi törvényének értelmében házastársak.

Innen ment minden a maga útján. A fiatalokat otthon a vidám személyzet és néhány barát fogadta, Martha és Maura könnyes szemekkel ölelgették az egyfolytában mosolygó fiút, akit úgy szerettek, mintha a sajátjuk lett volna. Dennis egy csendes sarokban törölgette homlokáról a verejtéket. Niall nyugtalan szemekkel méregette Harryt, többször is megfogalmazódott benne valami negatív előérzet, amit nem tudott hová tenni, de azt sejtette, hogy valami nem teljesen kerek a férfi körül. Tudta nagyon jól, hogy Louisnak ezt hiába mondaná, egyrészt a fiú halálosan szerelmes, másrészt pedig olyan naiv és ártatlan a kis lelke, hogy el sem tud képzelni senkiről semmilyen ártó szándékot. Pláne nem azokról, akiket szívből szeret.

"Sasolj, csak sasolj, szöszi fiú, néhány nap és nem lesz kit zaklass az átható tekinteteddel. Elhúzunk innen Louisval és többé nem lesz kontrollod felette..." - üzente némán a fiúnak, aki hirtelen zavarba jött és elfordult az asztal mellől.

- Boldog vagy, kisfiam? - kérdezte Dennis Louistól.

- Ennél boldogabb nem is lehetnék, apa. Köszönöm, hogy megengedted, hogy Harry lehessen a férjem. Ő annyira csodás ember. Nemcsak gyönyörű, de olyan jól bánik velem. Tudom, hogy csodálatos életünk lesz.

- Nagyon remélem, Lou. Itt minden érted van, ezt szeretném, ha tudnád. És ha valami...bármi mégsem úgy sülne el, ahogy szeretnéd, ez a ház mindig az otthonod lesz - Dennis Lou vállára tette a tenyerét és gyengéden megszorította - itt mindenki szeret téged, Louis.

- Tudom, apa. És én is szeretlek titeket. Ne aggódj, Mackóval minden rendben lesz.

Későre járt már, mikor mindenki úgy érezte, ideje nyugovóra térniük. Először a néhány vendég szállingózott haza, aztán sorban a ház lakói is elindultak a szobáik felé. Harry már alig várta, hogy ágyba kerüljön, alig állt a lábán a fáradtságtól. Úgy döntöttek, hogy ezt a pár éjszakát még a rezidencián töltik és csak hétvégén költöztetik át Louist a Harry által bérelt kis házba.