Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

MÁSODIK RÉSZ 14 Stay with me

- Lou..ne..kicsim, hallasz? Hallasz engem? - kérdezte kétségbe esve Harry, amint Louis a karjaiba omlott. - Li, dobálj le mindent a kanapéról, gyorsan! - utasította a lefagyott férfit, aki csak nehezen reagált, akkor viszont szélsebesen. Harry felemelte Lou alélt testét és lefektette a díványra.

- Mi a fene ez, Haz? Miért ájult el? Tudott rólam, nem?

- Tudott, de sosem látott. Azt hiszem, ez lesokkolta... nem...nem hiszem, hogy tisztában volt vele, hogy még itt dolgozol. - Harry visszafordult Louhoz és olyan szeretettel, olyan gyengéden ébresztgette, hogy Liam szíve is összeszorult.

- Figyelj...ha akarod, maradok, míg magához tér és beszélek vele. Elmondom neki, hogy nem jelentek veszélyt rá. Egyáltalán. Valójában szerintem akkor eldőlt a sorsom, mikor az apja megkeresett téged...

- Li. lehetne, hogy nem most állunk neki lelkizni, a kurva életbe is bele??? - csattant fel Harry indulatosan és visszafordult Louis-hoz, aki mintha már ébredezett volna. Legalábbis egy nagyobbat sóhajtott és megmozdította a fejét. - Lou... édesem...ébredj... - simogatta a fiú arcát, aki nagy nehezen hajlandó volt tudomást venni a külvilágról. Azúr szemeivel Harryre fókuszált, akinek féltő tekintetével találta szemben magát. Már épp meg akarta kérdezni, mi történt, amikor meglátta a Harry mellett álló Liamet, aki szintén aggódva nézett rá. Abban a pillanatban minden eszébe jutott, nem volt szükség emlékeztetőre. Szemeit elfutották a könnyek és fel akart kelni, de Harry nem engedte.

- Maradj, kincsem, ne kelj még fel. Hogy vagy, fáj valamid?

- Eressz, Harry. Jól vagyok. Engedj el! - mondta halkan és lefejtette magáról Harry kezeit.

- De ... hová akarsz menni?

- Mindegy, hová. Csak el innen. - lendületet vett és felállt, nem nézett egyik férfire sem. Nem akart. Nem tudott. Fogta a mobilját és a tárcáját, majd az ajtóhoz indult.

- Lou várj! - szólt utána Harry, felállt ő is és lágyan megragadta Lout a felkarjánál fogva, hogy visszafordítsa. Lou végre ránézett, aztán a szoborként lecövekelt Liamre. A férfire, aki a férje szerelme volt. A férfire, aki magas volt és izmos és jóképű. Amilyen ő sohasem lesz. Aki többet jelentett Harrynek, mint a házastársi esküje. Csak megrázta a fejét és könnyein át a férjére nézett.

- Nem, Harry. Eleget láttam. Még mindig bejár hozzád, még mindig Hazzynak hív, amit nekem sosem engedtél meg. - aztán Liamhez fordult - Tudom, hogy te voltál neki előbb. És sajnálom, de akkor még nem tudtam rólad. És... - itt fájdalmasan felkacagott - ez most sem változott. Most sem... ehh... - visszafordult az ajtóhoz és veszteségének teljes tudatában kisétált rajta.

Liam kapcsolt először. Utána eredt és még a lépcső alján utolérte.

- Hé várj már! - szólt rá - semmi dolgom már Hazz...Harryvel. Épp a felmondásom hoztam neki, nézd meg, ha nem hiszed. Hetekkel ezelőtt elküldött, csak annyi engedményt ajánlott fel, hogy itt dolgozhatok, amíg találok új munkát. De már rég semmi sincs köztünk.

- Aha... - Lou hitte is meg nem is, fájdalma akkora volt, hogy nem tudott tisztán gondolkodni. Újra ellepték az emlékek az apja haláláról, amikor Harry késő éjjel, vagy inkább kora hajnalban került elő, hordozva magán Liam parfümjének maradványait. A hét, amikor elmondása szerint munkaútra ment Amerikába, valójában azonban Liammel hetyegett Malibun. És a nap, amikor minden világos lett számára...igen, az fájt a legjobban, mert addigra már olyan közel kerültek egymáshoz...Harry mégis első szóra ugrott, mikor a szépfiú kérte és még akkor is összeborult vele. Hogy higgyen most neki? Mégis hogyan?

¤¤¤¤

Niall a hatalmas franciaágyban pihegett, míg Shawn kiment a fürdőbe. Testének minden táján érezte az iménti heves együttléteik nyomait. Haja csapzott volt és izzadt, a nyakán, a mellkasán, a hasán hatalmas lilálló- vöröslő szívásnyomok, és igen, a hátsója úgy sajgott, ahogy még soha, de semmiért nem adta volna azokat az emlékeket, amik elborították az agyát. Shawn, amint felülteti az asztalra és végigcsókolja az összes porcikáját, amint szinte letépi róla a ruháit, hogy minél hamarabb hozzáférhessen a bőréhez, Shawn, amint maga is levetkőzik és végre láthatja a gyönyörű, nyúlánk, kidolgozott testét. Shawn érzéki sóhajai, amik nyöszörgésbe fulladtak, mikor Niall a szájába vette, a hevessége, amikor hosszas és körültekintő előkészítés után végre a magáévá tette. Először a pulton, aztán ígéretéhez híven az ágyban is...Shawn olyan férfi volt, akiről mindig is álmodott. De soha nem említette, hogy mit szeretne tőle. Igen, egy ideje érezte, hogy a férfi kívánja őt, de akar-e vajon kapcsolatot, vagy csak néhány alkalmat, de megtartani a függetlenségét? Esetleg ez volt az első és egyben utolsó együttlétük is?

Shawn homlokráncolva lépett ki a fürdőből. Niall persze rosszat sejtett, mint akkor, mikor olyan hirtelen elhallgatott a férfi a telefonban.

- Ni... be kell mennem a klinikára, most csipogtak rám. Megtennéd, hogy addig...- szóval ennyi volt...vette tudomásul Niall. Tulajdonképpen nem lepte meg, de azért mégis nagyon rosszul esett neki. Nem akarta játszani a hisztis luvnyát, ezért csak nyelt egy nagyot és a tőle telhető leggondtalanabb hangon válaszolt.

- Persze, hogyne. Szia Shawn. - Amint a férfi kitette a lábát, Niall sietősen felkapkodta a ruháit, megigazította az ágyat és hazament. Otthon nem talált senkit, ami fura volt, mert igen későre járt már, de tudta, hogy Louis és Harry végre újra jól vannak egymással, gondolta, biztos randiznak. Nagyot sóhajtott. Igen, ő is randizott ma. És milyen csodás volt minden, míg Shawn ki nem jött a fürdőből és gyakorlatilag ki nem hajította.

Eztán minden más lesz. Nem mehet be Louval többet kontrollra, nem bírta volna most látni a férfi gyönyörű arcát, amit már tudta, milyen megízlelni...vagy ami még rosszabb, ha hirtelen elkezdené kínosan kerülni, azzal teljesen összetörné.

Niall bevonszolta magát a zuhany alá, bár nem szívesen mosta le magáról a férfi illatát, mégis úgy gondolta, jobb lesz így. Nem ez volt az első egyéjszakás kalandja, megpróbálja úgy felfogni, mint egy kellemes, kötetlen estét.

A telefonja zölden villogott, amikor kiszállt a zuhany alól. Valaki üzent neki. Kioldotta a képernyőzárat és nem hitt a szemének.

Shawn: Nemsoká otthon vagyok, bébi. Várj meg ébren, ha tudsz XD

Ez most mi? Hát világosan a tudtára adta a férfi, hogy nem akarja ott látni, mire hazaér...

Niall: Már eljöttem haza.

Shawn hív

- Szia!

- Haló, Ni? Mmmiért...miért mentél haza, én azt hittem...

- Mit? Hát nem te mondtad, hogy tűnjek el?

- Éééén? - Shawn hangja annyira döbbent volt, hogy Niall nem tudta mire vélni.

- Te...azt mondtad, be kell menned a klinikára, tegyem meg, hogy addig...

- Igen, tedd meg, hogy addig elfoglalod magad, tévézel, zenét hallgatsz, vagy csak rám gondolva újraéled ezt a fantasztikus estét, ahogyan én is... egy szóval se mondtam, hogy menj el, Ni...sosem tenném. Ezek után semmiképp. Hacsak te nem akarsz lelépni, mert ha így van, akkor most mondd meg, amíg nem élem bele magam, hogy valami komolyabb alakul köztünk...

- Eszem ágában sincs! - kiáltott fel Niall boldogan. Fogta a slusszkulcsát és visszaautózott Shawn lakásához.

¤¤¤¤

- Csak menj vissza és hallgasd meg - kérte Liam Louis-t, aki könnyes szemmel, legyőzötten álldogált még mindig a lépcső alján - én most lelépek és igérem, hogy nem láttok többet. Sem te, sem Harry. Hidd el, hogy nagyon szeret téged. Tudom, hogy engem is szeretett, de én nem tudtam ezzel mit kezdeni, én... alkalmatlan vagyok erre. De te...menj vissza, hidd el, Louis, nem mondanám, ha nem lennék kibaszottul biztos benne. Harry szíve a tiéd.

Lou tanácstalanul nézett Liamre, de valami a lelke mélyén azt súgta neki, hogy a férfi igazat beszél. Miért küldené vissza Harryhez, ha egy csepp esélyt is látna arra, hogy visszakaphatja...felnézett a lépcső tetejére, ahol ott állt az ő göndör hercege, kisírt szemekkel, könyörgően nézve rá. Olyan gyönyörű volt, annyira tökéletes... tekintetét rajta tartva indult el felé. Tökéletesen el tudta kapni azt a pillanatot, amikor a férfinek leesett, hogy mit lát, hogy Lou felé közelít. Arca felderült, mély sóhaj hagyta el a cseresznye ajkakat, karjait kitárta és Lou megszaporázta a lépteit, hogy minél hamarabb érezhesse a számára mindent jelentő karok ölelését.

Csók, drágáim!
Alakul a molekula..mindenki boldog? Közeledünk a finishez, szóval biztonsági öveket bekapcsolni 😄🥰
xx

PS: Idén már csak ezen a héten csütörtökig lesznek részek, terveim szerint addigra le is zárul a Nebánts. Utána legközelebb január 4-5 körül tudok jelentkezni, a 🔮 Hógömb 🔮 folytatásával illetve a már beharangozott 🍁Infinity🍁 első részeivel.
xx