Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

MÁSODIK RÉSZ 13 I want your belly...

Shawn otthona tipikus legénylakás volt. London egy előkelőbb negyedében helyezkedett el, körülbelül negyedórányi autóútra a kórháztól. És ahogy Niall számolgatta, tőlük is, csak másik irányban. Nem tudta, fontos lesz-e ez az információ a jövőjére nézve, de nagyon remélte. A kocsiban ülve kezdett elmúlni a bátorsága. Hirtelen megcsapta a „te jó ég, mit csinálsz, Horan?" érzés. Nem tudott napirendre térni afelett, hogy ilyen nyíltan beleegyezett abba, amire a férfi utalt az autó melletti kis évődésük alatt.

Ni...csak akkor gyere fel hozzám, ha nincs ellenedre, hogy te legyél a főfogás az asztalomon - folyamatosan visszhangoztak a fülében a szavak, és amilyen izgalommal töltötte el a testét a burkolt ígéret, olyan aggodalommal töltötte viszont el az elméjét. Attól tartott, hogy Shawn esetleg nem lesz elégedett a teljesítményével, vagy a testét fogja gusztustalannak találni. Nyilván vonzóbb, izmosabb fiúkhoz szokott, hiszen igazán megteheti, hogy válogasson... És azt sem tisztázták le, hogy mik a terveik a későbbiekre nézve. Mit vár majd tőle a férfi UTÁNA. Vajon össze akar bújni egy kicsit, ahogy Niall szereti, vagy rögtön kezdjen öltözni és lépjen le? És másnap? Egyáltalán lesz másnap?

- Akkor? Milyen tejjel szeretnéd a királyi főfogásodat? - kérdezte Shawn. Niall összerezzent. Észre sem vette, hogy percek óta csendben áll az étkező ajtajában és a száját rágcsálja.

- Én..ööö...azt hiszem, teljes tejjel, ha lehet. - felelte félénken és erőt véve magán és a kétségein leült az egyik magasított, bárszékre emlékeztető ülésre a kis márványpult előtt, ami asztalként szolgált a tágasnak nem nevezhető konyhában. Csak bámulta Shawn könnyed mozgását, ahogy tett-vett a falatnyi helyiségben tökéletes magabiztossággal, és azt kívánta, bár a felét átvehetné tőle egy kis időre. Csak amíg megszokja az érzést. Shawn már megszabadult a zakójától, ami alatt nem inget, hanem egy szürke pólót viselt és annyira lezser, annyira könnyed volt...

- Akkor jó étvágyat - szólt a hang most mellőle. Nem emlékezett rá, mikor került a férfi a bal oldalára, az előbb még a hűtő előtt táncolt és ő a feszülő nadrágot csodálta a combjain és a fenekén, amikor kivett valamit a polcról. Vagy betett? Azt sem tudta volna megmondani, de kit is érdekel igazán? Nekilátott a gabonapehelynek, amelyben a szárított bogyós gyümölcsök a kellemesen hűvös tejjel összefonódva olyan érzéki ízrobbanást vittek végbe a szájában, hogy magáról megfeledkezve nyögött fel és hunyta le a szemeit. Az asztal másik oldaláról, ahol Shawn fogyasztotta az omlettjét, csak egy halk morgást hallott. Meglepetten nézett felé és amikor tekintete találkozott csokoládé szemek sokat ígérő pillantásával, egyszeriben képtelen volt tovább az étkezésre koncentrálni.

A férfi is így lehetett ezzel, mert felállt, megkerülte a pultot, kivette Niall kezéből a kanalat és visszahelyezte a tányérra. Aztán két kezénél fogva felhúzta a fiút és szembe állította magával. Csaknem egy egész fejjel magasabb volt Niallnél, ezért a szőkének fel kellett emelnie a fejét, ha továbbra is tartani akarta a szemkontaktust. Márpedig ő akarta, nagyon is. Shawn mély levegőket vett és megfeszítette az állkapcsát, mint aki hadakozik magával és Niall csak akkor vette észre, hogy a férfi már nem a szemeibe néz, hanem egy kicsivel lejjebb. Arca lassan közelített az övéhez és Niall készségesen nyújtotta a száját a csókra.

Shawn ezzel szemben nem a szájára hajolt. Kinyújtotta a nyelvét és Niall állát nyalta meg. Egészen pontosan az állától kiindulva a szája szegletéig.

- Mindig meg akartam kóstolni... - búgta a férfi.

- Mmmi...micsodát? - kérdezte a fiú zavartan.

- Hogy milyen az íze ... a bőröddel keveredve...- nem húzta el a fejét, csak annyira távolodott el, hogy újra a szemébe nézhessen és válaszolhasson a kérdésre. Niallben ekkor realizálódott, hogy a férfi egy elkóborolt tejcseppet kóstolgatott rajta. Akkor most nem is fog megcsókolni??? Sikította magában.