Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

XI. Bocsáss meg, Lou...

Másnap Lou csak későn ébredt, már jóval elmúlt dél. Nem szokta ennyire elhúzni a dolgot, de az éjjel nagyon hosszan telefonált a szerelmével, és már hajnalodott, mikor elaludt. Természetesen elmondta neki, amit Nialltől hallott, férje erre mélységes haraggal reagált és biztosította arról, hogy amit ír barátja állít, az szemenszedett hazugság. Lou készségesen el is hitte neki, hisz Harry sosem adott még neki okot a bizalmatlanságra, Niall motivációját viszont nem értette, ezért elhatározta, hogy reggel első dolga lesz beszélni vele.

Felöltözött, fogat mosott és a konyhába indult, hogy főzzön egy kávét magának és a szöszinek, de megelőzték. A kávé már gőzölgött és Niall felöltözve, összecsomagolva várta a konyhapult előtti széken. Szemei bucira dagadtak a sok sírástól, orra is egészen vörös volt.

- Mi a baj, Ni? Rosszul vagy? - szaladt oda Lou a fiúhoz.

- Lou...én... hazudtam...neked... - kezdte Niall, alig tudott beszélni, annyira rázta a zokogás.

- Tudom, Ni.. - felelte Lou szelíden és megsimogatta a szőke üstököt. - Csak nem értem, hogy miért. Elmagyarázod nekem? Sosem hazudtunk egymásnak és nem is tudom, mi értelme lenne most elkezdeni.

- Én..én... csak féltékeny voltam... amiért mostanában... olyan sok időt töltesz Harryvel...és velem meg alig... és... és...

- Ni, drága barátom...ezt elmondhattad volna nyugodtan, én ugyanúgy szeretlek, mint eddig, semmi nem változott attól, hogy lett az életemben egy férfi. Így is rengeteget lehetünk együtt, ez tényleg...

- Nem, Lou. Én tegnap búcsúzni jöttem... csak hosszabbra terveztem... de kiderült, hogy már ma indulnom kell. Fel...felvettek az egyetemre... Machesterben. Anyával még ma odautazunk...mert ...mert sok az elintézni való és...

- Felvettek az egyetemre? De hát ez nagyszerű, Ni, miért nem ezzel kezdted? - ugrott barátja nyakába Lou kitörő lelkesedéssel. - Annyira boldog vagyok, végre teljesül az álmod!

- Igen...köszönöm, mindent köszönök, Lou... kérlek...kérlek, vigyázz magadra... és bo...bocsáss meg nekem... - Niall folytatta volna még, de ekkor megcsörrent a telefonja, az édesanyja kereste.

- Halló, szia anya... MICSODA??? ... nem, nem nyugszom meg...azonnal ott vagyok...- ezzel megszakította a vonalat és az ajtó felé rohant. - Lou... anyát baleset érte...mennem kell...

- Jézusom, nagyon megsérült? Menjek veled? - kérdezte Lou és már fogta is a tárcáját, hogy Niallel tart.

- Nem..nem komoly, inkább csak megijedt...de... mennünk kell. Ég veled, barátom. Szeretlek...

- Minden jót, Nialler. És jelentkezz, ha odaértél!

*****

- Nem megy ki a fejemből ez az aljas kis ír dög. Fel tudnék robbanni, komolyan. Tudtam én már az esküvőn, hogy lesz gond vele, aztán a kórházban kimutatta a foga fehérjét..de hogy ilyen rohadék legyen... legszívesebben addig szorongatnám a nyakát, míg el nem kékül...vagy kicsit tovább... - Harry és Liam a hatalmas franciaágyon heverésztek, odakint már tűzött a Nap, pedig még csak tíz óra körül járt az idő.

- Szerintem felesleges aggódnod emiatt, szivi. Nagyon helyesen tetted, hogy beszéltél vele és igazán gálánsan intézted az ügyet, szava nem lehet. Ha valóban olyan rossz ember lennél, már nyakig állna a betonban.

- Végülis...innen nézve...

- Azért jó, hogy a férjecskéd ennyire bárgyú. Nem hittem volna, mikor először meséltél róla. De ez szerintem, ha az orra előtt dugnál meg, akkor is max hozna egy üdítőt, hogy ki ne száradj - röhögött fel Liam hangosan.