Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

MÁSODIK RÉSZ 2. Fekete leves

- Miről...miről beszélsz, Lou?

- Nem tudod, ugye, Harry Styles? Frissítsük fel az emlékezetedet az elejétől, jó? Onnan, hogy az apám eladott neked, mint egy marhát a vásáron. Illetve bocsánat, rád sózott, ez helyesebb kifejezés.

- De...de Lou, ez nem...

- Nem? Nem így volt? Nem azért kezdtél el udvarolni nekem, hogy megkapd a konszernt? - Harry erre nem tudott mit mondani. Állt csak szemlesütve, szégyenkezve.

- Én marha pedig beléd szerettem, első látásra. Mert nem láttam tovább az orromnál. Csak a gyönyörű szemeidet, meg a göndör tincseidet.... a picsába! - ütött hatalmasat az öklével az ágyra a csalódott és dühös fiú. - Szerettem volna, ha úgy kéred meg a kezem, ahogy megálmodtam, ha lett volna egy világra szóló lagzink, ahol egyszer az életben mindenki minket ünnepel, de te mindenre nemet mondtál. Igaz, mi ünnepelni való lett volna azon, hogy el kellett venned egy ilyen kretént, ugye?

- Lou, kérlek, hallgass meg...

- NEM! Kivaszottul nem hallgatlak meg, most te fogsz énrám figyelni! Végig csaltál azzal a Liam Payne-el. Tőle jöttél hozzám haza és hozzá mentél tőlem, miközben én otthon vártalak és azt se tudtam, mit tegyek, hogy mégjobb legyen neked velem. Úgy vetted el a szüzességem, hogy azt hittem, belepusztulok a fájdalomba és érdekelt? Nem, szartál rám, azt se vetted észre, hogy szenvedek!

- Lou én nem tudtam, hogy...te még nem...

- Honnan is tudtad volna, kérdezted valaha? Érdekelt bármi, ami velem kapcsolatos? Alig vártad, hogy megszabadulhass tőlem és mehess a kis Liamedhez! Ez az igazság, ne rázd a fejed! Nála voltál akkor is, mikor apa meghalt, ugye? - Harry kétségbe esetten nézett körül, de nem volt menekülés, válaszolnia kellett.

- Igen. Annyira sajnálom, Lou - nyúlt volna a fiú kezéért, de az elrántotta a sajátját.

- Aztán elvitted nászútra ŐT. Nem engem, őt vitted el! Az én pénzemből...Niall tudta. Eljött hozzám és elmondta, hogy átversz. És én nem hittem neki, mert el sem tudtam képzelni rólad ilyesmit... És tagadtad is végig. Nit vádoltad hazugsággal, holott szegény csak fel akarta nyitni a szemem. Mondd, hogy vetted rá, hogy másnap azt mondja, hazudott? Ha? Hogyan? Felelj, te átkozott! - Louis egyre hangosabban és egyre dühösebben beszélt, néha összeakadt a nyelve, olyan gyorsan próbálta kiadni minden bánatát és sérelmét.

- Megzsaroltam - suttogta Harry.

- Mivel? - kérdezte Lou ingerülten - Azt kérdeztem, MIVEL, Harry???

- Én... láttam a telefonját, ami...ami tele volt képekkel Lottiról. A házban levő összes fotót bementette a telefonjába, voltak, amik köré keretet is szerkesztett. És...én azt mondtam neki, hogy pedofíliával fogják vádolni, ha ez kiderül, hisz egy évek óta halott kislány...én...csak meg akartam úszni, Lou...

- Niall meleg, te idióta fasz! Rengeteget meséltem neki Lottsól, mikor még gyerekek voltunk és Niall szerette őt úgy, hogy életben nem is látta soha. Tényleg képes voltál ezzel zsarolni? Komolyan, Harry, van ennél lejjebb??? - Harry tekintete mindent elárult.

- Mondd! - ült feljebb az ágyában Louis, tekintete vészjósló volt.

- Másnap reggel az anyukáját, Maurát érte egy kisebb baleset...

- Neee...

- Azt nem én csináltam. Liam volt, nem tudtam róla és nem is értettem egyet vele...

- Hol vannak most?

- Manchesterben. Intéztem neki egyetemet és Maurának munkát. Jól vannak, Lou.

- Szuper. Akkor csak én vagyok ilyen kibaszott szarul? Csak én veszítettem el mindent és mindenkit? Először a férjem, aki soha nem is volt az enyém, a legjobb barátom, akit a férjem mart el mellőlem és most a családom is... elmentek. Kibaszottul elmentek, Harry!!! Mi a faszt csináltatok velem? - ez a kiáltás inkább volt kétségbe esett, mint haragos és Harry szíve meg akart szakadni, hogy ennyi fájdalom zúdult egyszerre szerelme nyakába. Mintha minden, ami nem ért el eddig hozzá, egyszerre sújtana le...

- Volt egy műtét. Mert csontszilánk maradt az agyadban a baleset után, amiatt voltak a fejfájások. Lou...engem nem vesztettél el, én... szeretlek. És borzasztóan bánom, amit tettem, de a házasságunk alatt beléd szerettem és már... ez már így is marad.

- Ó igen? Belém szerettél? És netán Liamet is elhagytad a kedvemért?

- Igen.

- Igen???

- Igen... már nem vagyok vele.

- Akkor nem is rohantál hozzá aznap... amikor írt, hogy bajban van.

- De igen, de nem azért. Csak ...segíteni akartam neki.

- Ühüm... és akkor nem is keféltetek, ugye? - Harry csak zavartan nézett újra, nem kellett, hogy válaszoljon.

- Húzzál innen a picsába, te hazug szarházi! Húzzál el és ne lássam soha többé a talmi pofádat! Kotródj ki innen!

- Lou, kérlek, beszéljük meg! Kérlek szépen!

- Beszéljen veled a halál! Gyűlöllek, Harry Styles! Rühellek és gyűlölöm a gondolatát, hogy valaha közöm volt egy ilyen szarkupachoz, mint te! Menj a kis Liamedhez és legyetek boldogok! Megérdemlitek egymást...

- Kicsi, kérlek! - esdekelt Harry remegő testtel, könnyektől homályos tekintettel.

- Takarodj! - kiáltott Louis és a párnájára hanyatlott.

Csók, drágáim!

Ez volna a next episode. Kicsit...khm... más a felállás most. Azért szeretitek?

xx

-