Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

MÁSODIK RÉSZ 12. Cukormáz, csokibevonat

Harry csak ült megkövülten és próbálta értelmezni a hallottakat. Azt az egy szót, amire oly keservesen vágyott már hetek, sőt hónapok óta. Meglehetősen lassan jutott el a tudatáig, de mikor végül leesett, hogy férje éppen szerelmet vallott neki, a szíve hatalmasat dobbant és eszement tempóban pumpálta a vért az ereibe.

- Lou...- lehelte alig hallhatóan.

- Igen. Sokáig tartott, míg beismertem, hogy mindazok ellenére, amiket a fejedhez vágtam, és amiket most is úgy gondolok, még mindig szeretlek. Szeretlek, Mackó.

- Lou...- dadogta Harry, többre egyszerűen képtelen volt. Mikor neghallotta régi becenevét Lou szájából, az nemcsak zene volt a füleinek, hanem igéret is, hisz Lou annak idején azért adta neki ezt, mert örökké maga mellett akarta tudni.

- Csókolj meg, te hülye - mosolygott rá gyengéden a fiú és Harrynek nem kellett kétszer mondani. Zabolázatlan szenvedéllyel vette birtokba Louis ajkait és úgy tűnt, a közeljövőben nem is akar ezen az állapoton változtatni. Lou tükörként viszonozta Harry mozdulatait, s hamarosan az ágyon fekve találták magukat szoros ölelésben, Harry Lou testét beborítva a sajátjával.

Lehetett volna a reggeli merevedésre fogni mindkettőjük állapotát és nyilván volt is a napszaknak legalább fél százalék szerepe abban, hogy egyszeriben két számmal nagyobb méretű alsónadrágra lett volna szükségük.

- Nem hiszem el, hogy itt vagy - nyöszörögte a férfi két csók között. Vörösre szívott ajkain Lou nyála csillogott, szemeinek smaragdja szinte alig látszott a hatalmasra tágult pupilláktól. - Édesem....

- Nem? Hogyan győzhetnélek meg arról, hogy így van? - kérdezte félig játékosan a fiú. Kis kezeivel Harry enyhén szőrös mellkasát simogatta, szája áttért a férfi nyakára, szorosan rátapadva a hevesen pulzáló ütőérre. Harry felmordult és veszett oroszlánként esett neki Lou testének újra, de ködös agyának egy még tartaléklángon pislákoló szeglete figyelmeztette, hogy legyen óvatosabb. Ez most nem róla szól, hanem Louis-ról, csakis arról, hogy végre visszakapta őt, ezért meg akart neki adni mindent, amit szeretne és amire szüksége van. Erőnek erejével visszafogta hát magát és a tőle épp telhető leggyengédebben kezdte végigcsókolni a csodálatos testet.

Louis elterült alatta és a feje felé emelt karokkal élvezte a kényeztetést. Észrevette a változást a férfi mozdulatain, díjazta is, hogy Harry a saját eszement vágyát félretéve az ő igényeivel foglalkozik, de perpillanat az ő teste is időzített bomba volt, amin Harry fel-le tekergette a visszaszámlálót. Dacosan megragadta a férfi göndör tincseit és erősen a hasára nyomta a férfi fejét éreztetvén vele, hogy intenzívebb ingerekre van szüksége.

Harry értette a célzást és boldogan tett eleget a kimondatlan kérésnek. Nemsokára egyikük sem bírt már a vérével, a hetek óta gyűlő vágy egyszerre akart kiszabadulni belőlük, és kik voltak ők, hogy megakadályozzák ebben... Órákon keresztül szerették egymást hol lángolva, hol parázson, mikor mit diktált a testük, végül egymás karjaiban szenderedtek el nem törődve semmi és senki mással.

¤¤¤¤

- Szia, Ni! - üdvözölte Shawn a még mindig kissé félénk, de már láthatóan oldódó fiút a lefoglalt asztaluknál. Ez volt az első hivatalos randijuk, amikor nemcsak összefutottak a kórházi folyosón vagy beugrottak egy gyors ebédre a kantinba. Shawn délelőtt hívta fel Niallt az iránt érdeklődve, hogy hogyan alakult az előző estéjük a problémás Louis-val. Miután a fiú nagy vonalakban elmesélt neki mindent, a férfi megnyugodott, aztán semleges témákról beszélgettek egy ideig, majd a férfi hirtelen elhallgatott és megköszörülte a torkát. Niall rosszat sejtett, de nem mert megszólalni, s ezt jobban is tette, mert miután Shawn összeszedte a bátorságát, végül kibökte, hogy szeretné az este folyamán elvinni egy étterembe vacsorázni.