Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

XV. Nászút extrákkal

Most Harryn volt a sor, hogy nyeljen egy nagyot. Nem létezik, hogy ez a kis mogyi már megint megleckéztette. A csalódottság és a düh egy pillanat alatt csapott át szégyenbe. Majd ahogy férjére nézett, aki tágra nyílt szemekkel, őszinte odaadással tekintett fel rá, elöntötte a gyengédség. Magához vonta a fiút és olyan finoman csókolta meg, ahogyan talán még soha. Senkit.

- Gyere, feküdjünk le, a problémák megvárnak - simított végig Louis arcán, aki boldogan követte az ágyba. Kihúzódott egészen a szélére, ahogy szokott, hogy ne zavarja Harry személyes terét, mivel erre a férfi már több alkalommal figyelmeztette, de most az erős karok közelebb vonták egészen addig, míg a háta a férfi mellkasához ért. Harry nem húzta el a karját, hanem szoros ölelésbe vonva Lout helyezkedett el kényelmesen a párnáján. Orrát betöltötte a fiú illata, bőrén érezte a teste melegét és ez valami furcsa kitekert módon megnyugvással töltötte el. Hamarabb ragadta el az álom, mint remélni merte volna és kipihentebben ébredt, mint valaha hitte volna.

Nem akaródzott megmozdulnia, olyan békés volt így lustálkodni, Lou szuszogását hallgatni miközben selymes kócai az orrát csiklandozták. Hirtelen jött az ötlet és alig várta, hogy megoszthassa férjével, ha végre méltóztatik felébredni és letörölni a kicsorgott nyálat a szája széléről. Bár ez utóbbit ő is szívesen megtette volna, méghozzá a nyelvével, de nem vitte rá a lélek.

- Mmmm... jó reggelt, Mackó - Lou hangja még álomittasan, rekedten csengett, ami felborzolta Harry érzékeit. Hát még amikor nyújtózkodott egyet és hozzá kéjesen nyöszörgött...

- Jó reggelt, hétalvó - üdvözölte mosolyogva és nyomott egy puszit a homlokára - Figyelj csak, Lou! Mit szólnál, ha kivennénk ezt a két napot és elutaznánk valahová egy hosszú hétvégére? Csak te meg én. - Lou egyből éberebb lett, fel is könyökölt és érdeklődve, lelkesen csillogó szemekkel meredt Harryre.

- Azt, hogy ez egy csodás ötlet, szuper! Csak te és én, ez...ilyen még nem is volt! Úgy értem, még sosem utaztunk el sehová... - Harry kissé elszégyellte magát. Már hónapok óta házasok és még soha nem vitte el Lout sehová. Leszámítva azt ez egy-két vacsorát, amit muszáj volt. És ez a fiú várta csendben és szerelemmel telve és soha nem panaszkodott. Ellentétben Liammel, akit rendszeresen kellett a legexkluzívabb éttermekbe vinnie. És akkor még nem beszéltünk Maliburól... Harrynek összeszorult a szíve, ahogy eszébe jutott az a hét, amit a férfivel töltött. Azt hitte, minden rendben köztük és azok a csodálatos éjszakák... El kell felejtenie. Ki kell vernie a fejéből ezt az őrületet, mert bele fog dilizni. Louis-ra kell koncentrálnia, az ártatlan, szelíd szerelmére, az odaadó csókjaira. "Menni fog" - döntötte el magában és tervezgetni kezdte az odáig vezető utat.

- És hová utazzunk? Riviéra? Spanyolország? Marokkó? - vázolta fel a lehetőségeket, amik hirtelen eszébe jutottak.

- Hát... jó...nekem bármelyik jó, ha veled lehetek, Mackó - felelte a fiú határozatlanul.

- Lou, ez nem így megy. Te hová szeretnél menni? Menjünk messzebbre? Amerika? Ausztrália?

- Én...hát én... Cornwallba...ha lehet...- Harry nem hitt a fülének. Lou tényleg Cornwallt mondott? Felajánlja neki itt a francia Riviérát, meg Marokkót és ő Cornwallba akar menni??? - Deee... nem muszáj, csak mert kérdezted, hogy hová és voltunk ott párszor apával, és annyira gyönyörű a sziklák, meg a tenger és... - Harry szája tizedmásodperc alatt találta meg Louis-ét és most feledve minden gyengédséget és finomságot, elemi szenvedéllyel csókolta meg. Nyelvével körbesimított az érzékien ívelt szájon, majd beljebb fúrta magát a fiú ajkai közé, hogy Lou nyelvével egyesülve alkossanak egy párt. Nem volt hosszú a csók, de annál intenzívebb, s a végén mindketten lihegve, fátyolos szemekkel fürkészték a másik tekintetét. Harry még egy apró puszi erejéig visszatért a cseresznye ajkakhoz, aztán megszólalt. - Irány Cornwall!