Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

MÁSODIK RÉSZ 9. Nem eszik oly forrón

Sokáig ültek így egymást szorosan ölelve. Harry gyengéden ringatta Louis remegő testét egészen addig, míg a vihar, s ezzel együtt Lou is lecsillapodott. A férfi a saját mellkasán érezte a fiú eleinte szapora, később egyre inkább szabályossá váló szívverését. Régóta nem érzett melegség járta át, Lou ott volt a karjaiban, mitöbb nemcsak ott volt, de szorosan hozzá bújt, tőle várva félelmének feloldását, ami olyan mértékű bizalom jele, amit Harry mindig is szeretett volna. Egyszer már része volt ebben a csodában, élvezte szerelme odaadását és bizalmát. Akkor nem tudott élni vele. Nem ismerte fel Louis felbecsülhetetlen értékeit, de most másképp lesz. Most minden másképp lesz. Már tudja, micsoda kincs van a birtokában és ezúttal nem ereszti el.

- Harry? - szólalt meg nem sokára Louis. Nem emelte fel a fejét, gyenge volt még a szemébe nézni, de el akarta mondani neki, mennyire hálás.

- Igen, kicsim...mondd - simogatta meg az izzadt kis kócloboncot a fiú fején.

- Köszönöm - súgta a fiú a nyakába, lehelete csiklandozta a bőrét, és ebben a pillanatban Harry biztos volt benne, hogy nincs nála boldogabb ember a Földön.

¤¤¤¤

Békés napok következtek. Lou egyre többször bocsájtkozott beszélgetésbe Harryvel, nem egyszer hajlandó volt leülni egy filmet együtt megnézni vele. Voltak látogatóban a Tomlinson villában, sőt egyszer sétálni is elment vele és hot dogot ettek egy utcai árusnál. Nem történt még meg a nagy áttörés, a férfi nem akarta lerohanni Lout, de minden jól haladt az irányba, hogy Harry végre rávegye, költözzön vissza a közös szobájukba.

Niall is boldogan vette tudomásul, hogy barátja rálépett a javulás útjára. Voltak persze kisebb ingadozások, egyszer például összetört egy közös fényképet, mert pont akkor valami rossz jutott róla eszébe, de kivel ne fordulna elő hasonló? Igazán nem lehetett hibáztatni ezért.

Shawn tanácsára Harryvel megállapodtak, hogy igyekeznek kiszűrni minden felesleges ingert, ami túlterhelhetné Lou fejét. Nem néztek sem akció- sem horrorfilmet, kerülték a zsúfolt helyeket, a hangos zenét. Úgy tűnt, működik a dolog, mert Lou minden nappal könnyebben birkózott meg, egyre felszabadultabb volt, sokkal többet nevetett.

A kórházi látogatásaik alatt, míg Dr Clafflin Lout vizsgálta, Shawn valami rejtélyes módon mindig megjelent és kihívta a szöszit a vizsgálóból, „csak valami hirtelen felmerült kérdés" miatt. Egyelőre nem merte volna ő sem kapcsolatnak nevezni azt, ami közte és a fiatal doki közt volt, azt viszont tudta, hogy nagyon jól érzi magát a szemtelenül szexi férfi társaságában, és abból a napi egy-két hívásból és legalább nyolc-tíz üzenetből, amit tőle kapott, azt merte feltételezni, hogy a férfi sem közömbös iránta.

¤¤¤¤

Harrynek minden nappal erősödött a vágya férje iránt. Már az idejét sem tudta, mikor szeretkeztek legutóbb. Illetve de... annak a szörnyű napnak az előestéjén, ami gyökeresen felforgatta az életüket.

Kora este volt, Harry a díványon egy informatikai magazint bújt. Látszólag. Valójában Louis bűnszexi testét bámulta, amit csak egy piros sort takart. Nemrég zuhanyzott és most épp egy szendvicset gyártott magának a konyhapultnál. Mindene, a hibátlan, bársonyos bőre, a szálkásan izmos, vékony háta, a hihetetlenül kerek, formás feneke, a combjai... minden ott volt Harry előtt, mint egy tálcán kínált bőségtál, amihez nem érhet hozzá. Harry szíve újra hevesebben vert és minden porcikája bizsergett.

Próbálta türtőztetni magát, de ezúttal elbukott. Lou teste túl kívánatos volt és ő túl régen érezhette az érintését. Felállt, mögé osont és két kezével megérintette a vállait. Tenyerét végigcsúsztatta rajtuk, majd ujjaival finoman rájuk szorított. Louis megállt a mozdulatban, de nem fordult meg. Viszont nem is küldte el, és ezt Harry bátorításnak vette. Közelebb hajolt hozzá és a nyakánál mélyen beszívta Lou barack illatát. Orrát végighúzta a selymes bőrön a vállgödre felé, kezeivel pedig lejjebb vándorolt és előrecsúsztatta őket a fiú hasára.

- Annyira hiányzol, Lou... kicsi Louis-m... - suttogta rekedten. Lou oldalra billentette a fejét, hogy nagyobb teret adhasson a férfinek, amint a nyakán garázdálkodik. Reszketegen felsóhajtott, de nem mozdult. Bőre felforrósodott, szája kiszáradt, szíve a torkában dobogott.

- Annyi szép emlékünk van...emlékszel a nászutunkra, édes? - duruzsolta - Emlékszel, milyen csodás volt? Már akkor is...

- Ó igen, Harry, az valóban csodálatos volt - felelte Lou, de a hangja nem tükrözte az imént még lobogó vágyát. - Tudod, hogy lehetett volna még csodásabb?

- Hogyan, kicsim?

- Ha az az idióta férjed nem hívogat naponta ötször, hogy elbassza a legjobb pillanataitokat. - Harry lemerevedett. Erre a válaszra nem számított, ő a cornwalli hosszú hétvégéről beszélt, arról a gyönyörű négy napról, ami mindent megváltoztatott benne. Lounak azonban a nászútról az ő és Liam malibui kiruccanása jutott eszébe. - Elfelejtetted, kedves Harry Kibaszott Styles, hogy én rohadtul nem voltam ott a nászutadon! - fordult meg Lou ingerülten, tenger szemei szikrákat szórtak.

- Ha már a szép emlékekkel akarsz manipulálni, akkor legalább azt hozd fel, ami nekem is szép volt. Ne azt, amikor mint a hülye, itthon vártalak és sajnáltalak, hogy mennyire kimerítő lehetett az üzleti utad! Ó elhiszem készséggel, hogy te jól érezted magad a pénzemen, de ha erre akarsz visszagondolni, akkor javaslom a jobb kezed! Vagy a balt, igazából leszarom!

- De ...Lou...

- Ne delouzz itt nekem! Épp ma néztem át a könyvelést. A te kis nászutad huszonötezer fontomba fájt. A halálom napján pedig kétszázezerről írtál alá Liam Payne-nek csekket. Ennyire nem akartál elveszíteni? Hogy még ki se hűltem, már ünnepeltél vele? - üvöltötte, megfogta a félkész szendvicsét és a mosogatóba vágta, majd dühösen beviharzott a szobájába és magára zárta az ajtót.

Harry csak állt tátott szájjal, meredt tekintettel, lefagyva. Nem tudott megszólalni. Eddig hevesen zakatoló szíve most még feljebb kapcsolt, de ez most nem volt kellemes. Nem akart hinni a szemének és a fülének. Olyan gyönyörűen indult...ő már tényleg elhitte, hogy végre visszakapja szerelmét. De megint kudarcot vallott.

- Ez meg mi volt? - kérdezte az épp hazaérkező Niall értetlenül. Ő már csak Lou utolsó mondatát hallotta, meg az ajtócsapódást. Harry idegesen túrt a hajába, szemei totális kétségbe esést tükröztek.

- Nem bírom tovább, Niall. Tudom, hogy azt mondtam, kitartok, de nem megy... én ezt már nem...

- Miről beszélsz, ember? Hisz minden a legjobban haladt. Mi a jó büdös franc történt megint? - Niall hangja érthetően tele volt felháborodással és értetlenséggel, de került bele egy jó adag félelem is - ugye nem most akarod feladni?

- De... de igen. Most. - felelte legyőzötten és mire Niall feleszmélt a döbbenettől, ő már nem volt a lakásban.

Csók, drágáim!

Ma úgy döntöttem, Nebántsot hozok nektek, odaát hadd pihenjék ki magukat a fiúkák. Mit gondoltok erről a fejezetről? Túlzásba esett Lou? Vagy jogos volt a kiakadása? És Harry? Szerintetek is ideje feladnia?

xx