Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

IX. Basszus...

Harry nem tudott mit kezdeni a fejében kavargó gondolatokkal, amik teljesen összezavarták. Az első pillanattól kezdve nem volt kérdés számára, hogy Louis tetszik neki. Teljesen ellentéte az ő csődörének, Liamnek, hiszen Lou alacsony, vékony, kék szemű és olyan ártatlan... még annál is ártatlanabb, mint eddig hitte. Liam maga volt a hamisítatlan, nyers férfiasság. Imádott benne lenni, leigázni őt, érezni az erejét, amit ő zaboláz meg...Olykor viszont, mikor arra volt szüksége, hogy kissé elveszítse a kontrollt, Li olyan hevesen és szenvedélyesen dugta, hogy a saját nevét is elfelejtette volna, ha Liam nem ismételgeti hörögve az orgazmus határán.

Lou teljesen más tészta. Nem is értette, mi fogta meg a fiúban, eddig azt hitte, kizárólag az izmos és domináns külsejű férfiakra bukik, erre jön ez a kis két lábon járó cukiság és neki vége. Amit az ágyban művelt vele annak ellenére, hogy saját bevallása szerint először csinálta...később kifaggatta, hogy honnan akkor ez a nagy szakértelem, mire a fiú azt felelte, hogy tudatosan készült az első alkalmára, rengeteg szakirodalmat olvasott és meleg pornót is nézett, hogy Harrynek a legnagyobb örömére tehessen. Hihetetlen...létezik a világon még egy ilyen ember???

A mindennapi életben azonban egyszerűen képtelen volt elviselni férjecskéje apró stiklijeit. Kezdve a rózsaszín kis "szeretlek, mackó" cetlivel, ami pont akkor esett ki a zsebéből, mikor Liam előtte térdelt és hámozta ki a nadrágjából a szinte óránként csengő telefonjáig, ami akár egy értekezleten, akár a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban bármikor képes volt megszólalni. És igazából számára értelmetlen fecsegés volt az egész, amit Harry ki nem állhatott. Már azon gondolkodott, hogy egyszerűen letiltja a számát, vagy legalább némítja...

Ma estére egy tüzes randit szervezett Liammel. És eldöntötte, hogy semmilyen körülmények közt nem hagyja ezt most megfúrni. A teste követelte a jussát. Louhoz nem nyúlt a nászéjszakájuk óta, nem akarta még jobban összezavarni saját magát. Több ízben előfordult, hogy majdnem elgyengült, mikor Louis mellette szuszogott édesen, vagy mikor olyan beleéléssel dolgozott a számítógépen, hogy észre sem vette, milyen érzékien nyalogatta közben a száját. De nem akart jobban belebonyolódni. Szerencsére a fiú sem erőltette, az a néhány csók, ami elcsattant köztük néha, elégnek tűnt szerelme ápolásához.

Este nyolckor aztán ott volt a lakásán, vére forrt, farka fájóan feszült a nadrágjában, míg arra várt, hogy Liam idegesítően lassan levetkőzzön. A férfi mindig tudta, mire van szüksége Harrynek, most is szándékosan húzta az agyát, hogy aztán a beteljesülés még fantasztikusabb legyen. Harry azonban most nem volt vevő erre. Egyszerűen a mellkasánál fogva rálökte Liamet a kanapéra, aki nagyot esett, tekintve, hogy lábait még fogva tartotta a nadrágja és az alsója, amikből még csak félig bút ki. A férfi érezte már, hogy ez az éjszaka mély nyomokat fog hagyni nemcsak benne, de rajta is. Mikor Harry ennyire tüzes, nincs erő, ami megállíthatná, hogy elvegye, amit akar.

Most is így történt, alig két perc múlva már tövig járt benne, még a nadrágjával sem vacakolt, csak döfködte, mint egy eszement. Liam szerette, mikor Harry ennyire vad, hassal a díványon, térddel a padlón állta az ostromot, néhány mozdulatnak még elébe is ment, hogy még keményebben csapódhasson bele a férfi. Az orgazmus sem váratott sokat magára, amit Harry Liam hajába marva élt át gyakorlatilag üvöltve. Izzadva, zihálva váltak el egymástól és törölköztek meg. Aztán megvacsoráztak, lezuhanyoztak és a fél éjszakát még az ágyban töltötték, mire Harry úgy a negyedik menet után úgy érezte, hogy talán mostanra lenyugodott kissé.

- Szóval? Mikor megyünk Malibura? Vagy akárhova? Azt mondtad, ha elvetted a kis pénzeszsákot, utána miénk a nagyvilág. - kérdezte kissé durcásan Liam, miután kiélték a szenvedélyüket egymáson.

- Igen, bébi, azt mondtam. De szerinted nem lenne fura, hogy Lout még nászútra sem vittem el, és az esküvőnk után pár héttel egyedül utazom Malibura?

- Kit érdekel, mit gondolnak és ki mit tart furcsának? Eddig sem volt titok a kapcsolatunk. Akkor?

- Eddig nem voltam házas ember, Liam...

*****

Hajnal kettő körül járt az idő, mikor Harry hazaért. Az első, ami feltűnt neki, az ínycsiklandó illat volt, ami a lakást bejárta. Az étkezőben a gyönyörűen terített asztal, a fémtálcával letakart vacsora, ami ennyi idő után már mindenképp kihűlt és két valaha kék és zöld színben pompázó csonkig égett gyertya várta. Lout nem látta sehol, valószínűleg elunta a várakozást és lefeküdt. Nem volt viszont a szobában sem, ezért előhalászta a telefonját, amit az esti randija előtt gondosan lenémított.

Tizennégy nem fogadott hívása volt és nyolc üzenete, mind Louistól.

Louis: Szia, Mackó, remélem, ma hamar jössz, mert meglepetéssel várlak <3

Igen..azt látom...

Louis: Kész is van, most már csak várok rád <3

Hát jó sokat várhattál, baba...

Louis: Olyan régen voltunk már együtt, szeretnélek ma nagyon boldoggá tenni :)

Basszus...

Louis: Nem jössz haza, szívem? Már nagyon késő van. Mindjárt tíz óra. De persze ezt biztos te is tudod, van órád. Ne dolgozd agyon magad, neked is jár a pihenés. Szeretlek <3

Pihenés...hehe, ez jó...

Louis: Édesem, most hívott Martha, hogy apával baj van, menjünk be azonnal a klinikára. Ha ezt olvasod, gyere be oda, Jó?

Úristen...

Louis: Nem engedtek be apához, az orvosok folyamatosan körülötte állnak és sertepertélnek. Szerintem eljött a búcsú ideje. Anyáék is ezt mondták tegnap este.

A kurva életbe...

Louis: Apa nem várt meg, elment. Pedig itt voltam kint a folyosón. Azt hiszem, ma szép estéjük lesz odafent. Martha nagyon sír. Jó lenne, ha itt lennél, életem, nem tudom megvigasztalni, te biztos tudod, mit kell ilyenkor mondani.

Jézus...Dennis meghalt... én meg eközben... basszus basszus basszus!!!

Louis: Azt mondták Martháék, maradjunk itt virrasztani, mert ezt így szokás, én nem tudom, mert amikor anya és Lotti mentek el, én aludtam. Akkor nem mondták, hogy virrasszak. Szóval ne ijedj meg, ha nem találsz otthon, mert itt vagyok a Szent Bertalanban.

Ne ijedjek meg... a rohadt kibaszott életbe...Lou...Louis... Oda kell mennem azonnal...

****

- Szia, édes, de jó hogy itt vagy! - bújt hozzá gyengéden Louis, mikor fél három felé végre odaért a kórházba. - Nagyon fáradt vagy? Nahát...ezt az illatot még nem éreztem rajtad. Új?

- Mi? Nem..ez nem...új.

- De reggel még nem ez volt rajtad.. furcsa is, mert nem illik hozzád és...olyan idegen... - Harry nagyon kellemetlenül érezte magát. Tudta, hogy le kellett volna fürödnie, vagy legalább átöltözni, hogy ne érezze rajta a fiú Liam illatát. Martha, Maura és Niall gyanakodva méregették a folyosó túloldaláról, de egyikük sem akart ebben a szomorú órában veszekedni. Mind sejtették, merre járhatott Harry, de most nem volt itt a veszekedés ideje.

- Lou... figyelj! Mi történt?

- Apa rosszul lett és be kellett hozni ide, de ... azt mondják, már nem fog hazajönni. Meghalt. Harry... most már akkor ő jó helyen van... Azért... hiányozni fog...

- Sajnálom, Lou...annyira sajnálom...mindent sajnálok - ölelte magához szorosan a fiút és bár nem tervezte, egy árulkodó könnycsepp fittyet hányva az ő akaratára, kiszabadult a smaragd szemekből és legördült az arcán.

Csók, drágáim!

Nem baj, ha ma nem fűzök hozzá semmit?

xx