Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

XIV. MONDD, TE KIT VÁLASZTANÁL? II.

- Te komolyan ekkora balfasz vagy? - kérdezte ingerülten Liam másnap délután az irodában. Harry csak későn ment be, próbálta kitalálni, mit tehetne, hogy visszaszerezze az okoskamera jogait, de egyelőre nem talált kiskaput. Pár perce hívta csak be Liamet az irodájába és szembesítette a tényekkel. Hogy ugrott a szabadalom, tehát a ház is.

- Sajnálom, cica. Valaki lelopta a gépemről, nem tehetek róla. Így is akkora égés volt a hivatalban, mikor a pacák közölte, hogy már levédette Zayn az összes jogot...

- Faszomat se érdeklik a jogok, engem az érdekel, hogy velem mi lesz! Mi a faszt ígérgetsz, ha nem tudod betartani, he? Azt hiszed, a két szép szemedért hagyom, hogy belém verd a farkad minden áldott nap??? - Harry teljes megrökönyödéssel hallgatta Liam kifakadását.

- Li... most pont úgy beszélsz, mint egy prosti... - jegyezte meg halkan. Liam elhallgatott, de a szemei mindennél többet elárultak.

- Li? - kérdezte Harry zavartan - Ugye te...ugye te nem...?

- Nem strichelek, ha ez az, ami érdekel. Már nem - felelte a férfi szenvtelenül.

- Hogy érted azt, hogy MÁR NEM??? Mi folyik itt, Liam? Beszélj, az isten szerelmére! - Harry felugrott és a fel-alá járkált az irodában, mint egy ketrecbe zárt oroszlán, válaszra várva.

- Tizenhat voltam, mikor elkezdtem. Négy évig az utcán kerestem a kenyerem. De elegem lett abból, hogy bárki használhatott kényére-kedvére. Rájöttem, hogy nem vagyok se ronda, se hülye. Volt annyi pénzem már, hogy beiratkozzak egy tanfolyamra, eljártam edzeni, felfejlődtem. Utána már csak egy meleg főnököt kellett keresnem, akivel azért el is tudom képzelni magam, és...tádááám..itt vagyok. Sokkal egyszerűbb egy-két emberhez alkalmazkodni, mint többszázhoz. - Harry köpni-nyelni nem tudott a csodálkozástól. A döbbenettől. De kusza gondolatai felhőjén át végül átszivárgott egy félmondat: "egy-két emberhez alkalmazkodni".

- Várj, mit mondtál? Egy- KÉT ember? Neked van más is?

- Miért? Neked nincs? - vágott vissza Liam azonnal.

- Én ezt most... azt hiszem, szükségem van egy italra. - Harry a hajába túrt, aztán a körmét rágta, majd a haját újra, úgy fújtatott. Nem vacakolt a pohárba töltéssel, üvegből itta a Chivast, méghozzá nagy kortyokban. Az ital égette a torkát, de észre sem vette, annál jobban égette a lelkét a fájdalom és a zavar, mikor rájött, hogy ő Liam számára csak egy könnyebb kuncsaft, akivel még "el is tudja képzelni magát".

- Mondd, valaha gondolkodtál abban, hogy én legyek neked az egyetlen? Akivel örömből és szerelemből vagy, nem pedig... - gúnyos kacaj szakította félbe az elmélkedését.

- Szerelem? Hülye vagy, Haz? Mikor volt köztünk szó szerelemről?

- Részemről az elejétől... - felelte szomorúan Harry. -Én mindent csak érted...csak érted tettem, Li. Lout is csak azért vettem el, hogy neked tudjam biztosítani az extra szükségleteidet.

- Hm. Mégsem sikerült, Hazzy baba. Elbasztad. - Liam fél fenékkel felült a dívány karfájára, onnan tekintett le az összetört férfire.

- Menj most el, Liam. Kérlek. - Harry nem nézett rá. Most nem tudott volna. Az üveget bűvölte a kezében, mintha az meg tudná mondani, hogy most mihez kezdjen.

- Legyen. De te fogsz keresni, babs. Nem adok egy hetet sem. - közel, egészen közel hajolt Harry arcához, úgy súgta a szavakat a fülébe. - Hiányozni fog az érintésem, a gyönyör, amit tőlem és csakis tőlem kaphatsz. - Harry felnyögött és közelebb hajolt Liam szájához, így az könnyedén belenyalhatott a fülébe. - Szia Hazzy.