Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

MÁSODIK RÉSZ 4. Az új fiú

- Nem kérdezem még egyszer, mit művelt Louis-val, Styles? - Niall szemei szikrákat szórtak, a visszafojtott indulattól hangja remegett. Nem tudta eldönteni, hogy dühöngjön vagy aggódjon, ezért még inkább sürgette volna a férfit, hogy mondjon el végre mindent. Harry ellépett Niall mellett és besétált a nappaliba, ahol tanácstalanul fordult körbe. Fogalma sem volt, hol kezdje. Az ír fiú persze követte és egyre türelmetlenebbül várta a válaszokat.

- Először is bocsánatot kell kérnem. Mindenért. Őszintén sajnálom és megbántam, amit tettem magukkal. Mindenben igazuk volt, tényleg nem voltam hű Louhoz. Illetve... Volt már valaki az életemben, mikor őt elvettem. - Niall nem szólt semmit, csak élesen beszívta a levegőt, valamiért sejtette, hogy ez még nem a történet vége. - Liam már négy éve a szeretőm volt, mikor Dennis jelentkezett nálam.

- Dennis? Lou apja? Mi köze neki ehhez az egészhez? - kérdezte Niall ingerülten.

- Dennis felhívott, hogy volna egy ajánlata a számomra. Meghívott a házába és felajánlotta, hogy vigyem tovább a Tomlinson Konszernt, ha ő meghal. Annyit kért cserébe, hogy vegyem el Louis-t és tegyem boldoggá. Nem várta el, hogy szakítsak Liammel, csak azt kérte, hogy tartsam titokban, mert Lou... nos ő olyan, amilyen. Illetve olyan volt...

- Hogyhogy VOLT??? - ugrott fel Niall és megragadva Harry gallérját, megrázta a férfit - Mit csinált vele?

- Én...nos... idővel beleszerettem. Szakítottam Liammel és csak neki akartam élni, de...

- Styles, ha még egyszer félbe hagyja a mondatot, esküszöm, kinyírom magát! Folytassa!

- Minden csodálatosan alakult, de egy nap Liam megkeresett, hogy bajban van és én belementem, hogy találkozom vele. Lou nem volt otthon, úgyhogy fogtam magam és elmentem oda, ahol találkozni szoktunk. Viszont elkövettem azt a hibát, hogy nem zártam le a laptopot és ... Lou mikor hazaért, megtalálta az üzeneteket. Plusz, mivel nem gondoltam, hogy valaha beszélünk még az életben, nem írtam át a nevét és még mindig Szerelmemként szerepelt. Lou végigolvasta azokat a részeket, amik róla szóltak, amiket még az elején írtam Liamnek. Nem... voltak szépek, ráadásul fele nem is volt igaz, csak azért írtam, hogy Liamet megnyugtassam, hogy ne féltékenykedjen. - Harry felsóhajtott, elérkezett a legnehezebb részhez. Niall orrcimpái tágra nyíltak a feszültségtől amint a férfire várt, hogy összeszedje magát.

- Szóval voltak benne olyan dolgok is, amiben... jaj, de nehéz ez... szóval amikben bizonygatom, hogy Lout csak a pénz miatt vettem el és a hátam közepére sem kívánom. Ő pedig... a drága kis ártatlan lelkével segíteni akart nekem...hogy boldog lehessek Liammel, hogy ne legyen az utamban...nem is sejtette, hogy én már, hogy én...én már nem...

- Mit csinált Louis? - sziszegte Niall.

- Elment az ügyvédjükhöz, akivel a szerződést írtuk, és rám hagyott mindent. Házat, kocsikat, ingatlanokat, jogokat. Aztán elhozta az apja összes maradék morfiumát és bevette. Mindet.

- Neeee! - kiáltott fel Niall kétségbe esetten.

- Nem halt meg, hála Istennek időben érkeztem haza, megmentették az életét. De... ő már nem az, aki volt. Lou... megváltozott. Találtak egy csontszilánkot az agyában és kioperálták. Nem értek hozzá, de szerintem amiatt volt ennyire...más. Most viszont, ahogy felébredt, egyszerre felfogott mindent, ami körülötte zajlott eddig. Megértette, hogy a családja halott, hogy én mit tettem ellene a múltban, mindent. Eltaszított magáról, látni sem akar. Nem adott esélyt sem, hogy elmagyarázzam, mennyire megváltoztak a dolgok. Bennem. El akar válni...Azt is tudja, hogy maga miért nincs ott vele. Azt szeretném, ha visszajönne, Horan, és Lou mellett lenne.

- Aha. És ha már ott vagyok, beszélgessek el vele a maga érdekében, ugye?

- Nem. Persze nem adtam és soha nem is fogom feladni, hogy visszaszerezzem, de nem ezért akarom, hogy jöjjön. Maga az egyetlen, akit valószínűleg elfogadna. Maga az egyetlen, akiben soha nem csalódott. Kérem, Horan. Nem miattam, hanem Louért. Jöjjön vissza és legyen vele.

Niall azonnal felugrott és a szobájába rohant. Csak a szekrényajtók csapódását és a kapkodást lehetett hallani, aztán Maura hangját, amint a fia szándékairól érdeklődik. Fojtott beszélgetés foszlányok, Maura meglepett kiáltása, aztán csend.

Néhány perc múlva az asszony kisírt szemekkel, de nyugodtan lépett be a nappaliba. Harry most látta őt először a temetés óta. Szeretett volna tőle is elnézést kérni, de Maura csendre intette.

- Mindent megbeszélünk később, Mr Styles. Niall elmesélte a történteket, de időt kell adnia, hogy feldolgozzuk. Viszont értékelem, hogy erőt vett magán és eljött hozzánk. Most szépen megágyazok a vendégszobában és lefekszik. Látom, hogy alig áll a lábán. Az éj közepén úgysem mehetünk be Louis-hoz. Kialussza magát és reggel indulunk. Jó lesz így?

- Jó lesz. Mrs Horan. Köszönöm. - felelte Harry kicsit könnyebb lélekkel és a vendégszoba felé vette az irányt.

¤¤¤

Louis sírva ébredt szobájának magányos félhomályában. Megint egyedül volt, sem az édesanyja, sem az apja és a húga sem látogatta meg az éjjel. Lassan be kellett látnia, hogy mindenkit elveszített, aki valaha fontos volt neki. A nővér segített neki felkelni, használni a mosdót, aztán bevitte a reggelijét. Bőségesen fogyasztott mindenből, az éhsége mégsem csillapodott. Újabb és újabb adagokat kért, mígnem a kedves, idősebb nővér úgy ítélte meg, hogy ennél a mennyiségnél többet enni már megárthat. Lou vitatkozni akart, de gyengének és erőtlennek érezte magát hozzá, úgyhogy beletörődött a döntésbe annak ellenére, hogy még mindig farkaséhes volt.

Nem sokkal később egy magas, feltűnően jóképű fiatal férfi lépett be a szobájába. A kórházi gyakorlattól eltérően nem köpenyt, hanem sötétkék pólót viselt, rövid, hullámos barna haja hátul felnyírva, felül kissé hosszabbra hagyva, meleg, barna szemei vidáman csillogtak és a mosolya egyszerűen ellenállhatatlan volt. Louis-ban azonnal feléledt az érdeklődés a szépséges idegen iránt, akárki is legyen ő.

- Szia! Shawn vagyok, Beszélgetni jöttem - nyújtotta a kezét Lou felé. A fiú felült és megszorította a felé nyújtott jobbot.

- Szia Shawn! Én Louis. Hú, de szép vagy! Azta... persze nem olyan gyönyörű, mint az én... mindegy - sütötte le a szemét - miről akarsz beszélni?

- Rólad. Én azért vagyok itt, hogy közösen megpróbáljuk megérteni, mi történik most veled. Ez a munkám. - ezzel leült az ágy szélére és Lou szemébe nézett. Lou mélységesen csalódott volt.

- Ez a munkád... értem. Akkor te valami agyturkász vagy? Persze, mi más lennél? Ki a faszt érdekelne amúgy a szerencsétlen Louis Tomlinson, aki huszonhárom évesen jött rá, hogy a világ nem egy vattacukorfelhő és kurvára nem szereti senki ezen a kibaszott Földön?

- Nem vagyok pszichomókus, de igen, valami hasonló. Louis, szeretném, ha mesélnél nekem egy kicsit magadról. Úgy általánosságban, mit tartanál fontosnak elmondani magadról egy idegennek, aki most lát először és szeretne megismerni?

- Azt mondanám egy idegennek, aki nem ilyen jóképű, mint te, hogy rohadtul gyorsan húzzon ki a szobámból. De azt nem szeretném, ha te kimennél. Szóval alkut ajánlok. Ha én mesélek, te is mesélsz? - kérdezte Louis, közelebb húzódott a fiúhoz és a combjára szorította a kezét.

Csók, drágáim!

Hoztam egy kis olvasni valót, most már tudok gyakrabban jönni a részekkel, amennyiben fix helyem van végre és még a wifi is adott :)

xx