Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

XII. A te világod...

- Mackóóó! Úgy örülök neked! De jó, hogy végre hazajöttél! - ugrott Lou Harry nyakába, amikor az egy hét után újra átlépte a lakásuk küszöbét. Csókra nyújtotta a száját, de Harry ellépett mellette és zavart tekintettel nézett körül a nappaliban.

- Szia, Lou. Minden rendben? - üdvözölte kimérten a férjét.

- Igen, persze, épp tegnap sikerült befejeznem az okos kamerát, hát meggyűlt vele a bajom párszor, de végül rájöttem a megoldásra. Holnap vagy holnapután el is vihetjük levédetni. Később megmutatom, most gyere be, pihenj le, hozzak egy italt? Biztos nagyon kimerült vagy.

- Igen, az jól esne. És...Niall azóta sem jelentkezett?

- Nem. Pedig kértem, hogy hívjon fel, ha odaért, de biztos nagyon sok az elintézni valója.

- Igen..khm...biztosan - Még aznap este felhívta a szöszit, mikor Lou elmesélte, hogy Niall mire jött rá, és komolyan elbeszélgetett vele. Eleinte szép szóval próbálta, mivel azonban a kis szemét nem akart kötélnek állni, kénytelen volt keményebbre venni a figurát és mintegy véletlenül megemlíteni, hogy nemcsak neki vannak titkai... Sosem felejti el, ahogy hallotta a vonalon keresztül, amint Niall hirtelen elfelejt levegőt venni, majd hangja remegőre vált...Akkor nagyon élvezte a diadalt, mert tudta, hogy ezzel kifogta a szelet Niall vitorlájából, még akkor is, ha tudta, hogy túlzásba esett. Viszont felajánlotta neki, hogy ha békésen és csendben távozik és meggyőzi Louist arról, hogy valótlant állított, elintézi neki, hogy új életet kezdhessen valahol távol... mondjuk Manchesterben.

Később tudta csak meg, hogy Maura balesete nem volt véletlen. Liam magánakciója volt és Harry egyáltalán nem örült ennek. Ő igyekezett békésen megoldani a dolgot és bár kénytelen volt tisztességtelen eszközökhöz nyúlni, senki testi épségét nem akarta kockáztatni. A nő végül nem sérült meg, Liam elmondása szerint nem is ez volt a cél, csak demonstrálni, hogy AKÁR komolyabb következményei is lehetnek, ha a fiúcska sokat ugrál. Harry bele sem akart gondolni, mi történne, ha valami oknál fogva egyszer Louis jelentene rájuk veszélyt. Most örült csak igazán annak, hogy férje ilyen - ahogy Liam fogalmazott - bárgyú.

- Itt van, tessék - nyújtotta át a pohár frissítőt Lou, megvárta, míg a férfi iszik, aztán az ölébe fészkelte magát és hozzásimult. - Milyen volt az út? Mesélj, édikém...

- Minden... rendben volt. Nem történt semmi érdekes. Figyelj, én most kipakolok, aztán megnézném azt a kamerát, jó? Addig kapcsold be a gépet.

Lou lekászálódott Harry combjairól, de előtte azért szemfülesen sikerült egy pici csókot lopnia, amitől egyből a fellegekben érezte magát. Előkészítette a laptopot és nagyon büszkén készült egy kisebbfajta előadást tartani találmányának felépítéséről és a működéséről. Harry hamarosan csatlakozott hozzá és csakhamar tátott szájjal hallgatta a fiút, és újra csak meg kellett állapítania, hogy amilyen nehézkesen boldogul az élet dolgaiban, annyira hatalmas koponya szakmai téren. Az okos kamera valóban zseniális volt és korszakalkotó. Elküldte magának e-mailben az összeszerelési rajzot és a leírást, majd együtt megfogalmazták a szakmai ajánlót és az egészet egy óriás fájlban átmentette a céges gépére.

Utána futólag átnézte az egész héten halmozódó irodai levelezést és egy figyelemre méltó műszaki rajzot kezdett tanulmányozni, amit az egyik embere küldött át neki. Nagyon örült neki, hogy több olyan munkatársa is van, akik a fejlesztéseken dolgoznak és meglehetősen hatékony munkát végeznek. Az öreg Dennis nem restellt pénzt és időt áldozni a megbízható, jó munkaerő felkutatására és alkalmazására. Ha jobban belegondol, őt is valahogy így találta...

- Mit tanulmányozol annyira, mackóm? - kérdezte Lou és nyomott egy gyengéd puszit Harry vállára.

- Ezt a rajzot. Egy kültéri "pásztázó". Ennek keresztelte Mick, aki tervezte. Elég ígéretes szerintem.

- Megnézhetem? - Harry arrébb húzódott, Lou pedig néhány pillanat alatt átfutotta a tervet. - Nos, maga az ötlet nem rossz, sőt. De ha így marad, csak idő kérdése, hogy mikor öl meg valakit.

- Tessék??? - vonta fel a szemöldökét megrökönyödve Harry.

- Nézd, édim, ő maga mondta, hogy kültéri egység, de sehol nincs benne biztonsági kioldó. A borítása pedig lyukacsos. Angliában rengeteg olyan többszáz éves ház van, ahol még a villanyvezetékek és az automaták is nagyon régiek. Erre mindig gondolni kell tervezésnél. Az rendben van, hogy vagyonvédelemre szakosodtunk, de sosem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy végeredményben a felhasználókat védjük és az emberi életet. Nem dobhatunk piacra olyan terméket, ami balesetveszélyes akár a legcsekélyebb mértékben is. Figyelj...

És Harry figyelt. Eleinte még arra, amit Lou mondott, aztán már arra, ahogyan mondta, végül csak arra, amivel mondta... az érzéki ívelésű, mindig mosolygós szájra, a gyönyörű hófehér fogakra. Ahogy mellette állva a gép fölé hajolt, megfeszültek a combján az izmok és a feneke... már szívesen vonta volna vissza az ölébe, ahonnan nemrég ő küldte el, de a fiú annyira belemerült a munkába és a hibajavításba, hogy hosszú idő óta először ő volt az, aki nem érzékelte az erotikus rezgéseket.

- Meg is van. Most már biztonságos - mosolygott Louis Harry felé fordulva. Harry pedig hirtelen megragadta a kezét és egy erőset húzva rajta az ölébe vonta a fiút. Nem szólt egy szót sem, csak két keze közé fogta a fiú arcát és és hosszan bámult a kristálytiszta tengerkék szemekbe. Mennyire más volt ő, mint Liam... romlatlan és üde. Vidám és boldog. Ártatlan és ártalmatlan. Harry most először érezte, hogy nemcsak a lélegzete gyorsul fel, de a szívverése is és annak ellenére, hogy egy teljes hetet töltött szeretőjével gyakorlatilag ki sem kelve az ágyból, most mégis megmozdult benne valami. Nem is annyira a heves vágy az, ami meglepte. Nem. Ölelni akarta. Csókolni a fiút. Elveszni a tekintetében. Megtisztulni általa. Átélni azt a gyermeki valóságot, amiben ő él, belelátni a világába. Gyengéden megcsókolta a cseresznye ajkakat, aztán mellére vonta Lout és sokáig ültek így békében, nyugalomban.

- Lou? Mit szólnál, ha rendelnénk valami vacsit, bevackolnánk a tévé elé és ott töltenénk az egész estét? - törte meg a csendet Harry.

- Nem is tudom... hozzád bújhatok közben? - nézett fel Lou.

- Naná. Sőt, hozzám KELL bújnod. - felelte a férfi mosolyogva.

- Akkor összedobálom a párnákat... - mondta boldogan Lou és az egész estét szerelme mellkasán töltötte.

*****

Két napra rá a szabadalmi hivatal folyosóján várakoztak a teljes dokumentációval, ami Louis találmányának bejegyeztetéséhez kellett. Egy ötven körüli, szemüveges, sötétkék öltönyös férfi szólította őket és invitálta be az irodájába. Hosszasan tanulmányozta a papírokat és a terveket, mielőtt ítéletet mondott volna.

- Nos, fiatalember, ez a munka zseniális. Minden elismerésem.

- Nahát, ez nagyszerű, akkor levédetnénk - mondta büszkén és örömmel Harry.

- Sajnos az nem fog menni, uraim. - közölte a férfi szenvtelen arccal.

- Mi? Dehát miért? - nézett értetlenkedve először egymásra, majd a férfire Lou és Harry.

- Azért, mert az okos kamerát tegnap már levédették. A teljes gyártási és forgalmazási jogot beleértve, úgy a részekre, mint az egészre.

- Micsoda??? Kicsoda???

- Egy bizonyos Zayn Malik.

Csók, drágáim!

Megígértem, hoztam. Talán nem annyira izgalmas, de...

xx