Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

Befejező rész "Truely, Madly, Deeply"

A rendőröknek könnyű dolguk volt, nem kellett betörniük az ajtót, hisz azt Liam már megoldotta a kissé zajos belépőjével. Pillanatok alatt lepték el a kis lakást, Zaynt a földre kényszerítették, kezeit hátrabilincselték. Közben egyikük felmérte a helyzetet a helyszín többi pontján és rádión értesítette a kollégáit, hogy mentőre is szükség lesz. - Férfi, mellkasi lőtt seb, erősen vérzik - adta le az információt.

- Harry... - nyögte Liam - Harry...

- Itt vagyok, Li... mi... mi a fenét csináltál, te bolond? - hajolt végtelen aggodalommal Harry egykori szerelme fölé. A férfi mellkasán tátongó sebből ömlött a vér. Liamnek nem sok lehetősége volt mérlegelni, mikor Zayn megőrült a szirénák hallatán. Tizedmásodpercek alatt kellett döntenie. És úgy döntött, ha valakinek mennie kell, az legyen ő. Vagy börtön, vagy halál...végül is nem mindegy? Neki úgyis vége.

- Nekem...nekem már úgysincs ...jövőm...nektek még ott az egész élet... - Liam nagyon nehezen vette a levegőt, meg kellett küzdenie minden szóért, de volt valami, amit még el akart mondani.

- Nagyon sajnálom... Hazzy... nem ezt akartam...nem így akartam... kérlek, mondd...hogy megbocsájtasz...

- Megbocsájtok, Li, persze, hogy megbocsájtok. Figyelj, most ne beszélj, kíméld magad, mindjárt itt lesznek a mentők.

- Csak...mmm...csak még valami... Haz...ugye... ugye nemcsak... egy prosti vagyok? - Liam könyörgően nézett Harryre, aki nem tudta, mit tegyen. Tekintetét Louis-ra emelte, aki értett mindent és csak egy rövidet biccentett a fejével. Harry hálásan fogadta Lou gesztusát és visszafordult Liamhez.

- Nem. Nemcsak egy prosti vagy, számomra sosem voltál és nem is leszel az. Odahajolt hozzá és egy leheletnyi időre az ajkához érintette a száját. Mire elvált tőle, Liam már nem volt eszméletén.

¤¤¤¤

- Szívem, azt hiszem, kell valami szállást keresnünk ma éjszakára - Harry szorosan ölelte Louis-t, miután a rendőrök elvitték Zaynt, a mentősök pedig Liamet.

- Nem probléma, talán vehetünk ki egy szobát valahol - felelte Louis még mindig kissé zakatoló szívvel - Harry? - nézett a férfire szerelmesen.

- Hm? - kérdezte Harry elveszve a ragyogó tengerkék szemekben.

- Bárhová elmennék veled... és csak hogy tudd, nem azért ütögettem a feneked, mert olyan jól szórakoztam. Kipróbáltam a segélykérő alkalmazást élesben. - Harrynek ekkor esett le, hogy nemrég az ő telefonjára is feltelepítették az SOS appot. Szerette volna homlokon csapni magát, de Louis elkapta a kezét a levegőben és a szájához húzta. Minden egyes ujját külön-külön csókolta végig, majd a tenyerét és a csuklóját is elhalmozta finom érintésekkel.

- Nem kell, hogy mindig te legyél az okos. Azért vagyunk egy pár, hogy kiegészítsük egymást. Tudod, mint a ...

- Borsó meg a héja?

- Akár - mosolygott Louis.

¤¤¤¤

Teltek a hetek, gyógyultak a sebek.

Liam rendbe jött, nem úszta meg a börtönt, de tekintettel az enyhítő körülményekre, és hogy végig együttműködő volt, egy év letöltendő büntetést kapott csak, nem úgy, mint Zayn, aki csak halmozta maga ellen a vádpontokat olyan szerencsésen, hogy tíz évnél állt meg a mutató az ő esetében.

Harry és Louis a tárgyalásról hazafelé tartva betértek egy hangulatos kis étterembe. Volt mit ünnepelniük, végre nem kellett félniük semmitől és senkitől. Louis észrevette Harry idegességét, de betudta annak, hogy épp az imént ítélték el a volt pasiját és régebbi legjobb barátját.

- Kicsim... szeretnék valamit... - kezdte Harry és látszott rajta, hogy nehezen találja a szavakat. Louis bátorítóan nézett rá s ezzel átsegítette a nehezén.

- Amikor...amikor az apád megkeresett azzal, hogy vegyelek el, őrültségnek tartottam az ötletet. Fogalmam sincs a mai napig, hogy mi vitte rá, hogy pont engem kérjen meg erre. Eleinte csak egy gyönyörű, de nagyon fura, idegesítő kis fiúcska voltál számomra és nem értékeltelek kellőképp. Ahogy...ahogy telt az idő, és egyre jobban megismertelek, rájöttem, mekkorát tévedtem veled kapcsolatban, de még mindig nem fogtam fel, micsoda kincs van a kezemben egészen addig... addig míg majdnem késő lett. Ott abban a pillanatban, mikor megtaláltalak az ágyunkon élettelenül, és azt hittem... istenem... azt hittem, mindennek vége és soha nem mondhatom már el neked, hogy beléd szerettem. Szeretném megköszönni neked, hogy velem maradtál mindazok ellenére, amiket elkövettem ellened a múltban. - Lou szemei egyre párásabbak lettek a vallomás során és elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy már szipognia is kellett, de nem akarta félbeszakítani szerelmét, aki nem volt épp a nagy szavak embere, de azért összeszedte magát - Szeretném, ha tudnád, hogy az életemnél is jobban szeretlek és bármit megteszek azért, hogy boldoggá tegyelek. - Harry felállt, Lou elé lépett és fél térdre ereszkedett.

- Először nagyon elbasztam, ezért szeretném most igazán jól csinálni. Mivel már házasok vagyunk, nem kérhetem meg újra a kezed, de... Louis William Tomlinson - Styles! Részesítenél abban a kivételes kegyben, hogy a férjem maradsz? Mi ketten nagyon különböző világból jöttünk, de talán együtt létre tudnánk hozni valami újat, valami csodálatosat, ami csak a miénk.

- Istenem, Harry...- sírdogált csendesen Lou - annyira szeretlek... igen. IGEN, szeretnék a férjed maradni amíg csak világ a világ, de legalábbis amíg a szívem dobog. -felelte könnyei közt és nem törődve a kisebb közönséggel az étterem asztalainál, szerelmes csókkal pecsételték meg a fogadalmukat.

2 év múlva...

- Nézd, édes, Liam küldött egy képeslapot! Azt írja, új életet kezdett az Államokban, van egy vőlegénye, egy bizonyos Richard és nagyon boldog. Köszön mindent, amit érte tettünk és reméli, hogy mi is boldogok vagyunk.

- Hát persze, hogy azok vagyunk! - puszilta meg Lou arcát oldalról Harry - Mit gondoltok, lányok? Szerintetek is boldogok vagyunk? - fordult szeretettel két örökbe fogadott kislányukhoz, Macyhez és Trudyhoz. Már több, mint egy éve, hogy magukhoz vették a kicsiket, Trudy akkor még karon ülő volt, Macy is épp csak három éves múlt. Eredetileg egy gyermeket szerettek volna, de mikor meglátták a testvéreket, Lou azonnal beléjük szeretett és mivel Harry meg Lout szerette végtelenül, engedett a könyörgő azúr szemeknek és két kislányra adtak be örökbefogadási kérelmet. Azóta sem bánták meg a döntésüket, a két kis virágszál még teljesebbé varázsolta az amúgy is csodás életüket.

Visszaköltöztek a Tomlinson villába, ahol Martha és Maura vezették a háztartást és vigyáztak a kicsikre, amikor szükség volt rá. Harry ragaszkodott hozzá, hogy Lou régi szobájában lakjanak, amit azóta is a Pókemberes ajtó választ el a folyosótól.

Niall és Shawn összeházasodtak. Nem verték nagy dobra, tulajdonképpen senki nem tudott róla, míg egyszer látogatóba mentek hozzájuk és Niall kezén Lou fel nem fedezte a megcsillanó gyűrűt. Amikor kiderült a turpisság, a baráti összeröffenés egy hatalmas ünneplésbe csapott át, ahol is először üdvözölhették Mr Shawn és Mr Niall Mendest. De ez már történelem.

És Harry, aki eddig átkozta a percet, mikor Lou apja felvette vele a kapcsolatot és belevitte ebbe az őrült üzletbe, most esténként, mikor Louis-val szerelmesen, egymás karjaiban tértek nyugovóra, minden alkalommal felnézett a hatalmas ablakon át a csillagos égre, és ezt suttogta: KÖSZÖNÖM, DENNIS...

- VÉGE -

Csók, drágáim!
Hát ez is eljött, véget ért a fiúkáink nagy kalandja. Nagyon örülök, hogy velem tartottatok, hogy nem hagytatok békén, hogy folytassam, pedig volt idő, amikor azt gondoltam, hogy nem fog menni.
Most pedig itt állunk a történet végén és egyelőre nem döntöttem el, hogy nevessek vagy sírjak emiatt.
Nevetek, mert boldog vagyok, hogy révbe értek a galambocskáink, és tudom, hogy nyugodtan rájuk csukhatom az ajtót, már nem fognak rosszalkodni. Vagy ha igen, akkor csakis a legjobb módon. 🥰🥰🥰
Köszönöm nektek, hogy velem tartottatok, a sok vote-ot és kommentet, a privát üzeneteket, mindent. Azt, hogy vagytok és itt vagytok velem.
Áldott, békés, szeretetteljes Karácsonyt kívánok tektek, találkozunk az új évben 💞💞💞

Nebánts Virág LS ff
2019. 09.17 - 2019. 12.19