Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

MÁSODIK RÉSZ 7. Gyere haza, Lou...

- Lou... most beszéltem Shawnnal, holnap hazamegyünk! Annyira boldog vagyok! - rontott be Harry Lou szobájába kitörő örömmel. A fiút az ablaknál állva találta, valamit nagyon figyelt a kórház hátsó parkjában, de Harry ebből a távolságból nem látta, hogy mit.

- Aha - reagált semmitmondóan a fiú.

- Lou? Hallasz? Elmegyünk innen végre! Együtt lehetünk újra, csak te meg én. Meg persze Niall, ha szeretnéd. - Louis lassan megfordult és a férjére nézett.

- Ugye nem gondolod komolyan, hogy odamegyek veled? - kérdezte Lou szenvtelenül. Valaha oly ragyogó azúrkék szemei most hidegek voltak, mint a sarki jég.

- De... de az az otthonod, Lou...- halt el Harry hangja kétségbe esetten, smaragdjaival Lou tekintetét kereste, de amit ott talált, az megfagyasztotta benne a vért. Lou nem akar hazamenni vele?

- Nem, kedves Harry Styles. Az otthonom ott van, ahol szeretnek. És ha nem akarok a temetőbe költözni anyáék sírjához, akkor egyetlen hely van csak, ahova mehetek. És az apa háza. - Harryt teljesen összetörte Louis válasza, könnyein keresztül alig látta férje körvonalait. Közelebb ment hozzá és két kezével finoman megragadta Louis felkarjait.

- Lou, én szeretlek. Kérlek, gyere haza...gyere haza...velem. - hangja tele volt érzelemmel. Szerelemmel, csodálattal, kétséggel. Szinte könyörgött. Louis elfordult és újra kibámult az ablakon. Niall és Shawn még mindig lent beszélgettek, meglehetősen bennsőségesen, amennyire onnan meg lehetett ítélni.

- Menjünk le sétálni! - szólalt meg végül, mintha mi sem történt volna, majd kikerülve férjét elindult a liftek felé.

¤¤¤¤

- Mit gonolsz, Shawn, visszakapom valaha a barátomat? - kérdezte bátortalanul Niall a jóképű doktort. A bejáratnál futottak össze, mikor Louhoz igyekezett éppen. Nagyon megörült, hogy újra láthatja a szépséges férfit, aki már az első találkozásukkor mély benyomást tett rá. Shawn nem kevésbé lelkesedett a váratlan találkozásért és egyből rövid sétára invitálta a megszeppent szöszit.

- Őszintén, Niall, nem tudom. Borzasztóan bonyolult szerkezet az emberi agy. Még akkor is, ha tökéletesen működik. De ha hiba csúszik a gépezetbe, teljesen kiszámíthatatlanná válik, még a legokosabbak sem tunának erre válaszolni. Hát még én...

- Szerintem te is nagyon okos vagy - bókolt Niall, de egyből le is sütötte a szemeit szégyenében. Shawnt elbűvölte a fiú zavara, annyira édes volt a vöröslő orcájával és a formás kis szeplős füleivel, hogy legszívesebben beleharapott volna valamelyikbe. Bájos ír akcentusa csak még kívánatosabbá tette számára. Nem volt számára kérdés, hogy Niall meleg, az első percben egyértelmű volt, már a kézfogásukkor. A férfi nagyon örült ennek, mert erős vonzalmat érzett Niall iránt.

- Köszönöm, ez kedves - húzta enyhe mosolyra az arcát Shawn - nézd, nem igérhetek csodát, de azt igen, hogy minden tőlem telhetőt megteszek érte. Rendben van így? Persze rendszeresen vissza kell járnia kontrollra, és ebben neked is segítened kell majd. Elsősorban abban, hogy rábeszéld, hogy jöjjön...de abban is, hogy elhozod néha. Örülnék, ha láthatnálak még, Niall. - a férfi jelentőség teljesen nézett Niall felcsillanó szemeibe - persze ha te is akarod.

- Öööö... persze, igen, én is szívesen ... ööö ... Shawn...

- Helló, ifjúság! Szép napunk van, nemdebár? - kérdezte erőltetett vidámsággal Louis. A két férfi rajtakapottan fordult felé és a férje felé, aki szomorúan kullogott mögötte.

- Sziasztok, Harry, Louis, örültem, akkor én megyek is... szia Niall. - köszönt el Shawn és visszament az épületbe. A három férfi sokáig követte a szemével. Niall csodálattal, Louis a fenekét vizslatta, Harry pedig azt, ahogy Louis vizslatta Shawn fenekét.

- Oh-óóóh, csak nem szerelmet szimatolok, Bro? - kérdezte Lou némi éllel a hangjában. Barátságosan hátbavágta Niallt, aztán megölelte. Tudsz választani, annyi szent, ez a pasi egy isten. Engem is elbabusgathatna...

- Lou! Szólt rá mérgesen barátja. Először is nincs köztünk semmi. Bár... tény, hogy nagyon jól néz ki, még nem ismerem annyira, hogy ki merjem jelenteni, akarok tőle valamit. Kettő, ő az orvosod, vagy mid és rólad beszélgettünk többnyire. Szeretné, ha rendszeresen visszajárnál hozzá beszélgetni.

- Igen? És miért? Nem vagyok se hülye, se pszichopata. Semmi dolgom vele. És a kórházzal sem. Holnap itthagyom őket a francba, összeszedem a cuccaim és visszaköltözöm a nagy házba. - Niall meglepetten húzta össze a szemöldökét, Harry csak sóhajtott egyet kínjában.

- Micsoda? Nem mész haza Harryvel?

- Eszem ágában sincs. Van aki melegítse az ágyát, minek legyek ott? Harmadik keréknek?

- Lou...kérlek, kicsi... tudod, hogy nincsen senkim, csak te vagy. És nem is akarok mást. Miért nem hiszel nekem?

- Hmmm... miért is? Lássuk csak... talán mert egy hazug fasz vagy, aki az orromnál fogva vezetett? Aki csak azért vett el, hogy a pasiját szponzorálhassa a pénzemen? Egyáltalán, mi a fenéért vagy még itt? Húzzál innen el a búsba, nem látod, hogy a barátommal akarok lenni? - Harry összetörten fordított hátat nekik és magukra hagyta őket. Tudta, hogy nem várhatja el, de mégis remélte, hogy Niall majd megpróbálja meggyőzni Lout, hogy adjon neki egy esélyt.

¤¤¤¤

- Figyelj, haver, ez... olyan ... nagyon kemény... úgy értem, Harry tényleg megváltozott. Tudom, hogy mi volt a múltban, de.... ő tényleg szeret téged. Beléd szeretett. Nagyon szenved.

- Helyes. Szenvedjen is. Nem fogom megkönnyíteni a dolgát. Ti azt hiszitek, hogy egy szóra a nyakába ugrok és minden el van felejtve? Hát tévedtek. Kurvára tévedtek! -Lou felugrott a padról, ahová épp az imént ültek le és hevesen kapálózva kezdett egyre hangosabban kiabálni.

- Nem, dehogy. Senki nem gondolja, hogy vesd elé magad, csak adj neki egy lehetőséget, hiszen te is szereted, tuom.

- Nem! Nem szeretem és még csak nem is érdekel! Egy aljas senkiházi, aki a hátamon akart felkapaszkodni, vagyis inkább vissza, hát bassza meg! Bassza meg mindenki! - Louis megint érezte a fejében a feszítést és szeretett volna ordítani, vagy világgá szaladni. Niall észrevette a bajt és magához ölelte őt szorosan.

- Jól van, bro, semmi baj, minden rendben lesz. Nagy most a káosz a fejedben, de elmúlik. El fog múlni és én addig is itt leszek veled. Rendben? Nem lesz semmi baj...sssshhhh...

- Annyira fáj, Ni! Annyira... annyira szerettem! Mindenemet odaadtam volna érte. És elhittem a hülye gyerekes fejemmel, hogy ő is... hogy azért van velem, aki vagyok, nem azért, ami vagyok! Egész életemben minden barátom csak a hasznot leste belőlem, mindenki, kivéve téged. És én soha nem vettem észre. Aztán jött Harry és ... én elhittem, hogy engem...és ő közben csak...csak... - az utolsó szavakat már zokogva ejtette ki Louis és Niallnek a szíve szakadt meg érte. Most értette meg azt, amit Harry mondott, mikor érte ment, hogy Loura most egyszerre szakadt rá a valóság. El sem tudta képzelni, mennyiféle érzés kavaroghat egyszerre a barátjában, jobbnak látta nem megpróbálni. A karjaiban tartotta, amíg a fiú megnyugodott, sőt egy kicsit tovább is.
- Figyelj... amíg ilyen állapotban vagy, mindenképp jó lenne, ha hazamennél vele. Rengeteg dolgot át is kell beszélnetek. Kérlek, bro, fontold meg. Megyek veletek. Ott leszek mindig és hacsak ferdén néz rád, már pakollak is be a kocsiba és viszlek a nagy házba, rendben? - Lou végül beleegyezett és felhívta Harryt, aki mivel képtelen volt hazamenni, még mindig a kórház várójában járkált fel s alá. A hívást azonnal kinyomta és szaladt az udvarra, hogy szemtől szemben láthassa imádott férjét. Nem tudta, mit akarhat, de azt igen, hogy bármi is az, megteszi.
- Harry, te még itt vagy? Na jó, akkor így mondom. Úgy döntöttem, hazamegyek veled holnap. - Harryvel madarat lehetett volna fogatni. Felkapta Louis-t és körbeforgott vele boldogan. Majdnem meg is csókolta, de aztán észbe kapott, hogy ezt talán még nem kéne...
- Annyira boldog vagyok, Lou! Köszönöm! Igérem, nem fogod megbánni a döntésed! - rikkantotta. Louis csak nézett rá egy percig, aztán fura fény gyúlt a szemében.
- De te igen...

Csók, drágáim!
Még mindig Nebánts. Vagy újra? Mindegy is, fogadjátok szetetettel ♥️
xx