Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

VI. Viharsarok

Louis táncikálva lépett be a hatalmas házba és sasszézva, néhol árnyékkeringőzve jutott el a szobájáig. Kinyitotta a a pókemberes ajtót és hatalmas puffanással vetette bele magát a puha ágyába.

- Szóval megjöttél, hercegnő? - kérdezte Niall vigyorogva. Az ő szobája Louisénak közvetlen szomszédja volt, úgyhogy nem esett nehezére meghallani a fiú meglehetősen zajos belépőjét - Még éjfél sincs, hol a herceg?

- Szia Niii!! - ült fel a fiú - Ó, ha tudnád, mi történt ma! Képzeld, megcsókolt! Harry megcsókolt engem - vetette hátra magát vissza a matracra.

- Komolyan? - ült mellé a szőke érdeklődve - Wow, ez aztán igazán... nagy fejlemény. Na és milyen volt? Nyelves?

- Aha. Nyelves, ölelkezős, szerelmes aaahhh.... annyira szerelmes vagyok, Niii!

- Ohh... - ennyi telt csak barátjától, de Lou egyáltalán nem érezte a kételkedést Niall hangjában.

- Ssszuper, haver. És mondd, ő is szeret? - kérdezte finoman Niall.

- Hát persze, nem egyértelmű? Megcsókolt. De még hogy... én még ilyet sosem éreztem... annyira annyira de aaanyira csodálatos volt!

- És mi volt még? Úgy értem, a randin. Mi történt még?

- Hát, elvitt a Rocher'sbe. Rengeteget beszélgettünk, ő annyira figyelmes, minden érdekelte, amit mondok és kérdezgetett, meg mesélt magáról. Bár nem nem annyit, mint én. És hazafelé a kocsiban megfogta a kezem és olyan jó meleg volt az érintése és mikor megálltunk, megcsókolt, de olyan hevesen édes jó Istenem...

- Szépen hangzik...már már túl szépen. Akkor készülhetünk a lagzira?

- Mmmilyen lagzira?

- Jaj, mindig elfelejtem, hogy nincs humorod. Szóval lesz folytatás? Újabb randi?

- Igen...el akar vinni egy folyópartra, meg moziba is, majd hív és találkozunk. Niii...

- Hm?

- Amikor megcsókolt...nekem... nedves lett a nacim...

- Na ezt nem biztos, hogy akartam tudni... Hát gratulálok, bro, remélem, minden rendben alakul majd köztetek. "És nagyon ajánlom neki, hogy ne merjen bántani, vagy kihasználni, mert kitekerem a nyakát."

****

Dennis Tomlinson hív

- Styles.

- Üdvözlöm, Harry. Úgy hallom, sikeres volt az első közös vacsorájuk.

- Hello, Dennis. Úgy hallotta? Netán kémei jelentették ezt is? - gúnyolódott Harry.

- Nem. Csak a fiam. Nagyon szimpatikusnak találta magát, khm.

- Ó igen? Ennek örülök.

- Nézze, Harry, nem akarom sürgetni, de fogy az időm. Lát esélyt arra, hogy a kapcsolatuk házassággá fejlődjön, vagy keressek mást?

Mi? Hogy mást? Hogy ezt a kis mogyorót más kefélje? Na neeem...

- Igen, Dennis, nagyon is el tudom képzelni. Szívesen elvenném a fiát.

- Nagyszerű. Akkor beszélek az ügyvédemmel, hogy intézze a papírokat a TK átadásához. És beszélek az anyakönyv vezetővel.

- Várjon, Dennis, nem kéne Louist is megkérdezni erről?

- Megtehetném, de abból, amit láttam, semmi kétségem a válasza felől - mosolygott az öreg - Azt javasolnám, hogy a következő randevújukon kérje meg a kezét.

****

"Semmi kétsége a válasza felől... nekem sincs. Ez a kis kékszemű odavan értem. Mondjuk az a csók...huh nem volt semmi. Érti a dolgát, az már szent. Milyen lehet, mikor azok a kis rózsaszín ajkak a farkamon cuppognak ilyen hévvel... vagy amikor megtöltöm azt a helyes kis valagát... "

Harry: Szia Lou! Hogy vagy?

Lou: Szia, Harry, de jó, hogy írsz, épp rád gondoltam. Bár ezt bármelyik órában válaszolhattam volna, mert mindig csak rád gondolok. Nagyon jól vagyok, épp egy érdekes dokumentumfilmet nézek a műanyagok hatásáról a tengerek élővilágára. Volt benne egy szegény kis

Lou: Elfogyott a 160 karakter. Pedig annyit meséltem volna még. És te hogy vagy?

Harry: Én is, köszi. Találkozunk este? Akarok valamit kérdezni.

Lou: Persze, de megkérdezheted most is, itthon vagyok, átjössz?

Harry: Most nem, dolgozom. Ötkor nálad leszek. Oké?

Harry: Lou?

Harry: Oké?

Harry: Lou, ott vagy?

Harry: Megsértődtél? Jó, akkor átmegyek most, tíz perc és ott vagyok. De ebből nem lesz rendszer.

Harry átverekedte magát a hatalmas viharban a vizes utcákon. Utálta, hogy ilyenkor felverik a sarat az autók, de most ki kellett derítenie, mi baja Lounak. "Lehetséges, hogy tényleg besérült volna ennyitől, hogy nem ugrottam azonnal? Akkor nem leszünk jóban.."

Az inas csak annyit mondott, Louis úrfi a szobájában van, Harry nem kért útbaigazítást, már járatos volt arrafelé. Azonban a pókemberes ajtó mögött senkit nem talált. Felhívta a fiú számát, a telefonja az asztalon csengett, de ő sehol. Egészen halk nyöszörgést hallott valahonnan bentebbről. Ahogy követte a hang irányát, egy óriási gardróbszekrényből jött, aminek az egyik ajtaja ujjnyira nyitva volt. Kinyitotta, hogy megnézze, mi az ott, talán egy kutya, aki nem tud kijönni? Legnagyobb döbbenetére azonban a szekrényben Louis kuporgott lábait felhúzva a mellkasához, karjaival ölelve magát, fejét a térdeire hajtva.

- Lou, mit csinálsz te itt? - a fiú olyan kétségbe esetten nézett rá, és olyan rettegéssel a szemében, hogy Harrynek a gyomra is összeszorult. Louis a két karját Harry felé nyújtotta esdeklőn, a férfinek így nem volt más választása, lehajolt hozzá, átölelte és kiemelte a szekrényből. Lou kis csimpánzként lógott rajta, karjaival és lábaival is szorosan kapaszkodott belé. Légzése egészen zaklatott volt, szinte csak kapkodta a levegőt.

- Mi a baj, Lou? Hm? - kérdezte és leült vele az ágy szélére - Bántott valaki? Vagy megijedtél? - Louis válasz helyett még szorosabban szorította, Harry pedig ösztönösen a hátát simogatta nyugtatólag.

- Dörgött... és villámlott is... - suttogta a fiú remegő hangon, fejét fel nem emelve Harry vállgödréből. Meleg lehelete megbizsergette a férfi bőrét, de most nem ért rá ezzel foglalkozni.

- Félsz a vihartól? - a fiú csak bólintott a fejével egy aprót.

- De hát ez csak eső. Meg egy kis dirr-durr, nem bánt...

- Kkkkicsavarja a fákat...és fáj... és elviszi anyát és Lottit...

- Óhogyaza... sajnálom... figyelj....minden rendben lesz, ne aggódj, nemsoká elmúlik, már csendesedik...ssshh... - simogatta tovább a fiú hátát és lágyan ringatta.

Ebben a pillanatban rontott be Dennis az ajtón Lou nevét kiabálva. A szó azonban a torkán akadt, mikor meglátta a fiát Harry ölében. Úgy látszott, a férfi ösztönösen tudta, mit kell tennie, s a bizalom, amivel Lou fordult Harryhez végtelenül boldoggá tette Dennist. Tekintetük találkozott a fiú válla felett és az idősebb elismerően biccentett Harry felé. Már biztos volt benne, hogy jól döntött, amikor Harry Stylest választotta vejéül.

Csók, drágáim!

Hoztam egy kis olvasni valót. Töltöttem lottót, szurkoljatok :)

xx