Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

MÁSODIK RÉSZ 15 Akkor most már minden rendben (?)

- Soha...többet...ne...tedd...ezt...velem...- Harry minden egyes szó után szipogott egyet, annyira zaklatott volt még az események miatt. Már ott volt a karjaiban minden, amire szüksége volt, de a vére még hevesen száguldott a félelemtől, hogy újra elveszítheti. - Annyira szeretlek, Lou, hogyan mondjam még el, hogy elhidd? - megragadta Louis arcát és szorosan tartva nézett a szemeibe. Louis azúrjaiból végre eltűnt a kétség és a szomorúság, helyüket átvette a végtelen szerelem és a csillapíthatatlan vágy. Időközben Liam kisétált a kapun és immár tényleg kettesben voltak. Lou húzni kezdte Harryt befelé, vissza az irodába, út közben szabadulva meg a felsőjétől és Harryétől is.

- Szerintem megtalálod a módját, hogy bebizonyítsd, Mackóm....- súgta sejtelmesen és lesepert minden papírmunkát az íróasztalról.

¤¤¤¤

A következő hetekben Harry és Louis minden lehetséges aspektusból átbeszélték az életüket. Végre felnőtt ember módjára le tudtak ülni és higgadtan, összeszedetten lefektették a kapcsolatuk alapjait. Terveket szőttek és álmokat gyártottak. Shawn rendkívül elégedett volt Louis fejlődésével, szép lassan a helyükre kerültek a dolgok a fejében és ha mégis kétségei támadtak, már tudta, kihez forduljon.

Liam állta a szavát és többet tényleg nem látták. Harry átírta a nevét a telefonkönyvében, és Lou nem várta el, hogy kitörölje a számát. Nem kérte, hogy felejtse el azt a négy évet, amit s szépséges férfivel töltött. Megértette, hogy Liam a múlt, ami olyanná tette Harryt, amilyen, de a jelen és a jövő csakis ő egy személyben, Louis Tomlinson- Styles.

Niall egyre kevesebb időt töltött otthon, aminek egyrészt örültek, mert többet lehettek kettesben, de Lou azért aggódott egy kicsit, féltette legjobb barátját, mert látta rajta, hogy ez a kapcsolat Shawnnal számára már több, mint egyszerű kaland. Niall viszont már túl volt a félelmein, már hitt abban, hogy van jövőjük a szép szemű és igéző mosolyú dokival.

Egy kora tavaszi reggel azonban úgy tűnt, a dolgok mégsem olyan fényesek, mint első látásra tűntek. Niall az asztalon heverő papírokat akarta sorba rendezni Shawn asztalán, amikor kezébe akadt egy levél, amit nem takart boríték. A Univerity of British Columbia logója szerepelt a fejlécen. Nem tudta nem észrevenni, hogy egy hivatalos meghívót tart a kezében, melyben Dr Mendest arra kérik, május elsejétől vegye át a nyugdíjba vonuló Dr Michaels helyét mint óraadó és értékes angliai tapasztalataival gyarapítsa egyetemük szakmai színvonalát.

Niall tudta, hogy a sorsa ezzel megpecsételődött. Már április tizedike volt, tehát a legjobb esetben is maximum két hete lehet még a férfivel...hisz nyilván nem elsején fog Kanadába utazni, hogy ott kezdjen új életet. Muszáj volt leülnie egy pillanatra, mert hirtelen úgy érezte, nem bírják el a lábai. Miért...miért nem tudhattam én erről? Oké, nem ígért soha semmit, de én marha mégis kezdtem reménykedni...Még jó, hogy megtaláltam, így fel tudok készülni arra, amikor bejelenti...vagy talán el se akarta mondani? Lehet, hogy egyszerűen csak egyik este azzal búcsúzik, hogy viszlát, Niall, soha többet? Tényleg túl sokat képzeltem ebbe az egészbe. Hát sosem tanulsz, Horan???

Letörten kullogott haza, épp csak odaköszönt a szemérmesen szétrebbenő Harrynek és Louis-nak. Még egy epés megjegyzést sem tett, amit soha nem hagyott ki, ha kényes pillanatban toppant be még mindig közös otthonukba. Hálás volt nekik, hogy sosem éreztették vele, hogy harmadik kerék lenne, de egyre inkább érett benne az elhatározás, hogy saját lakást béreljen magának. Csak valahogy nem egészen így képzelte...

Shawn: Szia Babs, látlak este? 🥣

Niall: Szeretnél?

Shawn: Mikor nem szerettelek volna látni? Teee...👬