Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

IV. Valaki lőjön le!

- Hogy telt a napod, fiam? - kérdezte Dennis a vacsoraasztalnál. Ilyenkor mindig kettesben voltak, úgymond ez volt a szent étkezésük, kimaradhatatlanul minden nap. A reggelit és az ebédet Maura és Niall is az étkezőben fogyasztotta el, de az este kizárólag a családé volt. Ilyenkor beszélték meg a nap történéseit, vagy ha akadt egy érdekes téma, ami valamelyiküket foglalkoztatta. Most épp Dennis volt az, akinek mondani - illetve kérdeznivalója volt.

- Nagyszerűen, apa. Egész jól haladok az okos kamerával. Csak szeretném valahogy még kompaktabbá tenni, de valahogy ki fog rajtam az egyik algoritmus.

- Nem aggódom, Lou, tudom, hogy megoldod, ráadásul nem sürget semmi és senki. Viszont szeretnék valamiről beszélni veled.

- Figyelek, apa.

- A múltkor járt nálam egy nagyon jóravaló és rendes fiatalember. A neve Harry Styles. Ő is a biztonságtechnikában utazik, van egy cége, a...

- A Styles & Co, tudom. Szeretnél társulni vele?

- Öööö...nem. Szóval ez a fiatalember, Harry, nemrég itt járt, mint mondtam és azt állítja, hogy találkozott veled. És hogy nagyon szimpatikus voltál neki. És azt szerette volna tudni, hogy engem zavarna-e, ha elhívna téged egy randevúra - Lou felpattant a székéből és örömében táncolni kezdett.

- Harry Styles!!!Engem!!! Randevúra!!!!Harry Styles!!!Engem!!! Randevúra!!!!Harry Styles!!!Engem!!! Randevúra!!!! Juhhhéééj!!! Ugye igent mondtál?

- Azt mondtam neki, hogy megkérdezlek téged, de amint látom, te is örömmel fogadod a felvetést.

- Hogy örömmel??? De még mekkorával! Apa, az a férfi annyira gyönyörű, hogy olyan a Földön nincs több! A hangja mint a folyékony bársony, és milyen erősek a karjai... Ó Istenem...És elhívott randevúra!

- Szóval akkor mondhatom neki, hogy elfogadod, azt hiszem - mosolygott Dennis.

- Naná - öklözött a levegőbe Louis.

****

Eközben Harry odahaza szintén beindította a gépezetet. Felhívta magához Liamet egy gyertyafényes vacsorára. Igazán kitett magáért, a legfelkapottabb étteremből rendelt extra fogásokat. Ki is csípte magát, az egyik legjobb öltönyében feszített halványzöld inggel, ami kiemelte a szeme ragyogását. Liam nem lihegte túl a dolgot, tudta jól, hogy Harry a tenyeréből eszik, egyszerű mintás ingben és szövetnadrágban jelent meg.

- Jó, akkor most halljam, mire fel ez az egész trakta? - tette le a villáját a barna szépfiú. Harry nagyot sóhajtott, alsó ajkát két ujja közé csípve gondolkodott, hogyan is adja elő szerelmének, hogy el kell vinnie Luist randevúzni. Ráadásul ezt az egészet úgy kell előadnia, mintha csak púp lenne a hátán az egész. A valóságban azonban nagyon is várta a találkozást a kis kékszemű naiv angyallal. Igazán üdítő játék lenne felfedezni, mit tud a kis ártatlanság az ágyban.

- Elhívtam vacsizni a kis Tomlinson gyereket - nyögte ki végül.

- Oké, megbeszéltük, és? - nézett rá kérdően Liam.

- Hát...nem...zavar vagy ilyesmi? - kérdezte kissé zavartan Harry.

- Dehogy. Mondtam, hogy áldásom rátok, nem? Azt hiszem, az új ház meg a malibui nyaralás megér ekkora áldozatot részemről.

- Oh..hát akkor...jó. Egészségedre - nyújtotta felé a vörösboros poharát a férfi. Nem gondolta, hogy ennyire könnyű dolga lesz. Azt hitte - vagy inkább remélte, hogy Liam legalább egy picit féltékeny lesz. Meghasonlott tudatállapot....

****

Másnap aztán pontban este hétkor becsöngetett a Tomlinson rezidencia már jól ismert tölgyfa ajtaján. Azt várta, hogy - mint legutóbb - az inas fog ajtót nyitni, de ehelyett egyenesen a ragyogó azúr szemekbe bámult, amint felnézett.

- Szia, már nagyon vártalak, mehetünk? - kérdezte boldogan a fiú.

- Ööö...szia..persze menjünk - nyújtotta a karját gálánsan Harry.

- Micsoda izmos karok, ezt már a múltkor megcsodáltam, mikor rajtad csüngtem. És hová megyünk? Nekem igazából mindegy, bármit szívesen eszem veled. Sőt ha nem akarsz étterembe menni, az se baj. De ha mégis, akkor szerintem... - és csak csacsogott csacsogott egész úton, Harrynek válaszolni sem volt ideje. "Szóval így értette, hogy érzelmi és szociális téren kissé másképp működik... atyám, ez egy szófosógép...biztos akarom én ezt?" gondolta magában a férfi. Aztán arra jutott, hogy szerelme elnézi neki, hogy a fiúnak udvarol, sőt el is veszi, akkor ennyit ő is kibír, hogy elviseli az amúgy nagyon szemrevaló fiúkát. "Max betömöm a száját a farkammal, ha már túl sok"

Az étteremhez érve Lou meg sem várta, hogy Harry kisegítse az autóból, már pattant is ki és szaladt a férfi elé. Egész pontosan a karjaiba. Harry attól félt, hogy talán a nyílt színen is a nyakába ugrik, ezért finoman eltolta magától a fiút.

- Annyira boldog vagyok, hogy elhívtál, de tényleg. Már gondolkodtam rajta, hogy megkereslek, de Niall azt mondta, ne tegyem, mert "égő". Nem tudom, mi az, hogy égő, de nem csináltam. Niall nagyon jó barátom, ő a legjobb, egész mióta hazajöttem a kórházból velem van, meg Maura is. Van kedved csókolózni? Nekem van... - és nyújtotta az édes rózsaszín ajkait a férfi felé.

- Khm... Louis, ezt talán nem az utcán kéne... majd vacsora után hazakísérlek és ha akkor is akarod, akkor csókolózhatunk, jó?

- Persze, hogy jó. Akkor olyat eszem, amitől nem lesz büdös a szám. Van valami, amit nem szeretsz? Csak hogy ne azt egyek, mert akkor érzed majd rajtam.

- Nyugodtan egyél bármit, Lou. Most már menjünk be, mert időpontra foglaltam asztalt.

- Rendben - fordított hátat Louis és elindult a bejárat felé.

"Atya Isten... valaki lőjön le..." - sóhajtott magában Harry és követte a fiút az étterembe.