Nebánts virág I-II (L.S. ff.) BEFEJEZETT

V. Nagy bádá-bumm

- És mit csinálsz nap közben, van valami kedvenc elfoglaltságod? - kérdezte Harry, miután kihozták a vacsorájukat. Ő egy Angus steaket rendelt medium, sült krumplival, Lou pedig grillezett húst és zöldségeket, Yorkshire puddinggal és gravyvel.

- Apaának szoktam bedolgozni, általában fejlesztéseken, de néha hibaelhárítást is csinálok. Olyankor apa felhív, hogy értem küldi a kocsit, mert azt bent kell a cégnél. De ha semmi gond nincs bent, akkor az okos kamerámat fejlesztem, és új környezetkímélőbb gyártástechnológiákon agyalok - Harry meglehetős kétkedéssel hallgatta a fiú beszámolóját, nem nézte volna ki belőle, hogy ilyesmire képes, de mikor néhány kisebb műszaki részletbe beavatta, el kellett ismernie, hogy Lou egy született zseni.

És ahogy elnézte, amint csillogó szemekkel, lelkesen beszél a munkájáról, élénken gesztikulálva, rózsaszínű ajkai folyamatos mosolyban táncoltak, a férfi gondolatai rendre elkalandoztak. Az ártatlan kék szemek, az érzéki száj, a kicsit soványabb, szálkásan izmos mellkas és karok összegészében olyan szexi kombót alkottak, hogy Harrynek erőt kellett vennie magán, hogy Lou mondanivalójára koncentráljon, ne csak arra, amivel mondja. Hirtelen már nem is tűnt olyan lehetetlennek az a beígért csók, sőt legszívesebben siettette volna az időt, hogy már ott tarthassanak.

- Harry?

- Hm? Bocs elgondolkodtam. Mit kérdeztél?

- Hogy mi volt a beceneved gyerekkorodban. Engem anya és Lotti mindig Boonak hív. Pedig már nem vagyok kisgyerek.

- Hogy anya? Dehát anyukád nem...nem...ööö... - na most erre hogy kérdezzen rá??

- Anyáék már máshol élnek, igen. De esténként eljönnek, meglátogatnak. Anya azt mondta, hogy apa nemsokára hozzájuk költözik. Szerintem jó ötlet, mert apának nagyon hiányoznak. Mikor kisebb voltam, apa rengeteget sírt és őket szólongatta, valami miatt ő nem látja őket. Úgyhogy át szoktam neki adni az üzeneteiket. Mostanában egyre csak azt mondogatják, hogy nagyon várják már. - Most jött el az a pillanat, hogy Harry semmit nem értett. Adott ez a fiú. Olyan szép és kívánatos, mint egy hamvas barack, vág az esze, mint a borotva, emellett össze-vissza beszél és angyalokkal társalog... "Legyél okos, Styles..."

- Nos engem általában Harrynek vagy Hazzának becéznek - felelte és örült, hogy sikeresen kivágta magát az angyal témából.

- Hazza...mmm... - ízlelgette a nevet Lou - szép, kedves. Illik hozzád.

- Köszönöm. De jobban szeretem, ha Harrynek hívnak - igazából Hazzának csak Liam szokta szólítani, de ő is csak "jeles" alkalmakkor. Nem is tudta, miért említette meg a fiúcskának. - Mehetünk? Jól laktál?

- Jól, csodálatos volt minden, köszönöm. Akarod, hogy fizessek?

- Mi? Dehogy! Én hívtalak meg! - szólalt meg döbbenten a férfi

- Ó az nem jelent semmit, gyakran meg szoktak hívni és mindig én fizetek, nem probléma. Jack és John még hazára is szokott csomagoltatni. Bár már egy ideje nem láttam őket, gondolom, nagyon elfoglaltak - "Az összes eddigi kapcsolata az anyagi helyzetére épült. A barátai szemtelenül kihasználták, és amikor nem engedtem, hogy tovább pumpolják, leléptek." Most már világos - gondolta magában Harry. Aztán meg azt kérdezte magától, mennyivel különb ő, aki ugyan kifizeti a vacsorát, de cserébe Lou összes vagyonára ráteszi a kezét. De mindjárt jött is a megnyugtató gondolat, hogy ő ezt kifejezetten Dennis kérésére teszi és nem az anyagi javakért. NEM az anyagi javakért...nem...

A hazaút csendesebb volt, mint odafelé, aminek Harry kifejezetten örült. A szűk teret hamar betöltötte a fiú barack illata és ez kellemesen csiklandozta Harry szaglóhámját. Lou valamivel nagyon el volt foglalva. Amint vetett rá egy sanda oldalpillantást, már tudta is, hogy mivel. A fiú az ő arcát és testét térképezte fel, úgy tűnt, mintha egyszerűen beszkennelte volna centiről centire. Mint egy három dimenziós computer tomográf... csak nem kattogott.

Tetszett is neki a dolog, meg nem is, de úgy döntött, marad a pozitív gondolatoknál, így bal kezét a fiú kézfejére helyezte. Nem simította meg, nem szorított rá, egyszerűen befedte a pici mancsot az ő lapát tenyerével. Lou ajkait halk sóhaj hagyta el.

- Milyen meleg a tenyered... - állapította meg Lou, majd felfordította a tenyerét, hogy megszoríthassa a férfi kezét. Harry csak mosolygott egy féloldalast, mint amikor tudja, hogy nyert ügye van és úgy hagyta a kezeiket egészen addig, míg sebességet nem kellett váltania. Néhány méterrel a bejárattól arrébb parkolt le, ahová nem ért el a ház előtti mozgásérzékelős reflektor receptora.

- Hát, köszönöm a szép estét, Louis. Ha van kedved, esetleg megismételhetnénk máskor is - fordult a fiúhoz és most már mindkét kezét fogva tartotta, szemeivel a tengerkék íriszeket vizslatta. Nem látott bennük mást, csak nyílt, őszinte csodálatot és leplezetlen vágyat. Egy dolog biztos. Ez a fiú sosem fog játszmázni és mindig tudni fogom, hányadán állok vele...

- Igen, Harry, van kedvem. Nagyon szeretnék máskor is randevúzni veled.

- Akkor jó, talán legközelebb elmehetnénk a folyópartra vagy moziba, ahogy szeretnéd.

- Ahogy ÉN szeretném? Nekem mindegy, Harry, ha veled lehetek, az sem zavar, ha az autóban maradunk és beszélgetünk. Imádok beszélgetni, bármiről, ami téged érdekel, vagy ha inkább engem hallgatnál, azzal sincs semmi gond, mert szívesen mesélek is. Ezer meg ezer téma jár folyamatosan a fejemben és... - itt halkult el Lou beszélőkéje azon egyszerű oknál fogva, hogy Harry nyelvével a szájában nehéz szavakat formálni. Na meg hirtelen a témák is elfogytak, mert semmi mást nem érzékelt, csak a hozzá képest hatalmas test melegét, a vastag érzéki száj forróságát, édes leheletet. Kezei felcsúsztak a férfi arcán, majd a tarkójára simultak, testével is próbált a lehető legközelebb férkőzni hozzá.

Harryt elbódította a fiú illata, a készséges ajkai, ahogyan viszonozták a csókját. Meglepően bizsergető érzést váltottak ki belőle Lou kezei az arcán, majd a nyakán. És a kis teste... magasabb, izmosabb idomokhoz volt szokva Liam által, de ez a kis picur a maga védtelenségével és ártatlanságával valamit elindított benne, amit eddig nem érzett. A védelmi ösztönt. A birtoklási vágyat. A vágyat...

Nehezen szakította el magát a fiú ajkaitól, de muszáj volt mennie. Egyrészt még be kell számolnia Liamnek a randi alakulásáról, másrészt még öt másodperc ebből a csodából, amit Lou csókja tett vele és nem vállalja a felelősséget a következményekért...

- Jó éjt, Louis - simította meg a fiú arcát.

- Jó éjt, Harry - simította meg a fiú az arcát.

Na most légy okos, Styles! Most legyél kibaszott okos...