Amor Dracones - Váratlan fordulat /BEFEJEZETT/

Seven

Óráknak tűnő percekig figyelték egymást. Draco szürke szempárja elveszett a zöld iriszekben, majd Harry - Draco számára kellemes - hangja törte meg a csendet.

- Miért sírtál? - eddig tartott az idilli hangulat. Draco, mintha csak most ébredt volna fel a transzból - bár most abban is érezte magát - visszaöltötte komoly kifejezését. Szemei ismét gyűlöletet sugároztak, ajkai már nem remegtek a sírástól, az egyetlen jel ami arra utalt, hogy nem régiben még sírt az a felduzzadt szeme volt.

- Semmi közöd hozzá Potter - mondta, majd felállt és a választ meg sem várva indult vissza a Roxfortba. Harry pedig szemével végig követte a Mardekáros távolodó alakját. Legbelül már bánta, hogy megkérdezte, de mint mindig a kíváncsisága most is győzött. Tekintetét visszavezette a  patak tükröződő vizére, azonban pár perc múlva ő is jobbnak látta, ha valahogy vissza lopakodik a hálójába még mielőtt Frics elkezdi az éjjeli járőrét.

Draco mire beesett a hálókörletébe szoba társai már réges rég az igazak álmát aludták.

A Mardekár klubhelyiség és a hálókörlet nem sokban tért el a Griffendélesekétől. Mindössze a színekben különböztek. Míg Harryéknél a piros - amitől Draco hányni tudott volna - és az arany szín emelkedik ki, addig a Malfoyékéban a zöld és az ezüst szín tűnik ki.

Draco úgy döntött, hogy majd reggel elvégzi a szükséges dolgait. Egyszerűen bedölt az ágyba - arra ügyet sem vetve, hogy tiszta piszok - és pár perc múlva már ő is az alvók listáját bővítette, míg a Griffendél toronyban lévő Harry azon gondolkozott, hogy mit kezdjen Dracoval. Nehéz lesz közel kerülni hozzá. Hiszen még azt sem tudom, hogy egyáltalán milyen pasik jönnek be neki - majd Harrynek eszébe jutott, hogy mi lesz Dracoval? Ha tényleg eltudja érni, hogy belé szeressen, majd ha valahogy kiderül mit tett, az biztos rosszul fog neki esni. A mai után pedig nem akarta többször sírni látni a fiút. Végül pedig arra jutott, hogy ez az egész eléggé Mardekáros húzásnak tűnik.