Amor Dracones - Váratlan fordulat /BEFEJEZETT/

Bónusz fejezet

- Azta, Harry! - Ron elképedve nézett végig a barátján, majd hirtelen kitört belőle a nevetés. - Mégis hova mész így kicsípve?

Harry arcára pánik ült ki, miközben Ron felé fordult. - Túl sok? - kérdezte nyugtalanul.

Ron mosolyogva megrázta a fejét. - Nem. Egy temetésre pont megteszi - jegyezte meg egy kaján vigyorral, majd háztársa gardóbjához lépett. - Bízd csak rám magad, haver. Ha mást nem is, de azt az egyet megtanultam Mionétől, hogy hogy öltözzek fel egy randevúra.

Harry feszülten bólintott, majd leült az ágyára, és meglazította a nyakkendőjét. - Hiába nem ez lesz az első randink, mégis izgulok, hogy elrontok valamit.

Ron elővett egy zöld inget, és Harry kezébe nyomta - Ez érthető. Habár nem ez az első randitok, ez az első olyan alkalom, ahol nem a pasiddal, hanem a vőlegényeddel mész el.

Harry elmosolyodott, a tekintetéből pedig színtiszta szeretetet lehetett kiolvasni. - El sem hiszem, hogy igent mondott - Levette a fekete zakóját, majd felvette az inget.

A vöröshajú szórakozottan megrázta a fejét. - Mit lepődsz meg ezen? Mintha képes lett volna nemet mondani - szakértő szemmel végignézett Harryn, majd elismerően bólintott. - Nagyszerűen nézel ki! - jelentette ki elégedetten. - Malfoy el lesz ragadtatva.

Harry a tükör elé lépett, majd felsóhajtott és elmosolyodott. - Életmentő vagy, Ron. Jövök eggyel.

Ron büszkén legyintett egyet. - Szóra sem érdemes.

Néhány másodpercig csend volt a szobában. Harry a talárját kötötte magára, míg Ron vigyorogva figyelte a fiút. - Roxmortsba viszed? Úgy hallottam, hogy a Három Seprűt már felújították. Nem kis károkat szenvedett el a háború alatt.

- Nem Roxmortsba megyünk. Azt akarom, hogy az este csak rólunk szóljon - magyarázta Harry. - Mióta végeztünk Voldemorttal még nagyobb figyelmet kaptam. Nem szeretném, ha egész este a varázsvilág köszönetét kéne hallgatnia Dracónak.

Ron megértően bólintott. - És mondd csak, ha nem Roxmorts az úticélod, akkor hova viszed? London utcáin is hemzsegnek a varázslók - Harry az éjjeliszekrényről felvett egy csokor rózsát, és elmosolyodott.

A szekrényen egy bekeretezett kép volt. Az egyik kviddicsmeccsen készült, még 6.-os korukban.

Ron is észrvette, hogy barátja a képet nézegeti. - Esküszöm, hogy azt hittem, hogy hagyni fogod, hogy a mardekár nyerje meg a meccset.

Harry vigyorogva pillantott hátra Ronaldra. - Úgy terveztem.

A vörös hajú megrökönyödve nézett farkasszemet Harryvel. - Képes lettél volna elárulni a Griffendélt?

- Miért, talán te nem lettél volna képes akármit megtenni Hermioénéért? - Ron elhúzta a száját, a szemei azonban mosolyogtak. - Ideje indulnom, haver - Ron bólintott. - Az Eiffel-torony már biztosan vár minket - Harry nevetve hagyta el a szobát, és már a folyosó közepén járhatott, amikor meghallotta Ron ordibálását:

- Rémes barát vagy, Harry James Potter! MALFOYT ELVISZED PÁRIZSBA, ENGEM BEZZEG SOSEM VITTÉL EL! - A fiatalabb tanítványok egy része érdeklődve kukucskált ki a szobák ajtaján, és meglepődve látták, hogy Ron Weasley csap ekkora felhajtást.

- Bocs, Ron! De Draco vonzóbb, mint te. Remélem megérted, hogy miért őt viszem magammal.

Ron morgott valamit, majd sértődötten becsörtetett a hálójába. Régi álma volt, hogy elmehessen Párizsba, azonban a háború utáni szigorítások, ezt nem tették lehetővé. Néhány halálfaló még mindig szabadon járkált, ezért a varázslók egy részének megtiltották a hoppanálást. Persze Harry Potter ez alól is kivétel volt.

[...]

- Hozod a formádat, Potter! - Dracó az egyik falnak dőlve várta Harryt, és szokásához híven, ellenálhatatlanul nézett ki.

A Griffendéles elmosolyodott, és régi ismerősként köszöntötte a gyomrában táncoló pillangókat. - Gyönyörű vagy - motyogta megbabonázva, miközben a kezét a fiú derekára simította.

Draco pimaszul elvigyorodott. - Te sem panaszkodhatsz. Csak nem Granger öltöztetett fel? Mondtam már, hogy jól áll a zöld? - kérdezte virgoncul.

- Mondtam már, hogy eszméletlenül szeretlek? - Harry a homlokát a fiúénak döntötte, majd egy apró csókot lehelt az ajkára.

- Mondtad - suttogta Draco megbabonázva. - Mégis úgy érzem, hogy sosem lesz elég, ezt az egy szót hallanom.

[...]

- Kicsit mohó vagy, Potter, nem gondolod? - Harry belesóhajtott Draco nyakába.

- Egy cseppet sem vagyok mohóbb, mint te - a hangja szinte remegett a vágytól, ami nem csak a testét, de az elméjét is elborította.

Draco elfolytotta a mosolyát. - Nagyon biztos vagy magadban.

Harry felemelte a fejét, majd a tekintetét a másikéba fúrta. - Nem, Draco. Nem magamban vagyok biztos, hanem magunkban.

Heyho! Ez egy két részes bónusz fejezetnek az első fele. Remélem tetszeni fog:)