Amor Dracones - Váratlan fordulat /BEFEJEZETT/

Forty -one

Harry erősen próbálkozott, de egyszerűen nem tudta levenni a szemét Dracoról, aki megbabonázva kémlelte a csillagos eget. Túlontúl tetszett neki a látvány: ahogy a Malfoy örökös csillogó, szürke íriszeit az apró égitestekkel ellátott mennybolton tartotta, ahogy puha, édesnek tűnő, dús ajkait enyhén szétnyította és néha néha egy egy csodálattól zengő sóhajt engedett ki azok között, ahogy orrát apró fintorba húzta, amikor elmosolyodott, ahogy hófehér arcán a hideg miatt pirosas szín játszott. Az egész pillanat...annyira...tökéletes volt.

- Aranyos vagy - a nyugtató csendben felcsendült egy mély kellemes hang, amelyet a Kis Túlélő birtokolt. Draco rávezette káprázatra méltó íriszeit, de nem az történt, amire a fekete hajú számított - ő valahogy úgy képzelte el, hogy a szöszi pironkodva fogadja a bókot és halkan elsuttog egy "köszönöm"- öt.

Csak, hogy nem szabad elfelejteni, hogy itt nem holmi átlagos srácról beszélünk, aki zavarba jön szinte minden dícsérettől, hanem Draco "Képes lennék bárkit bármely percben megátkozni " Malfoyról.

- Tudod ki az aranyos Potter - vetett a fiúra egy figyelmeztető pillantást. - Én Draco kibaszott Malfoy vagyok - mondta büszkén.

Harry szerencséjére a fiú figyelmét teljesen elkerülte, amikor halkan maga elé suttogta, hogy "megbaszott is lehetnél", erre a gondolatra érezte, hogy boxere alatt rejlő férfiassága fájdalmas lüktetésbe kezd, majd elméjét még forróbb képek kezdték ellepni arról, ahogy magáévá teszi a Jégherceget.

- Soha, ismétlem SOHA nem volt példa arra, hogy egyetlen egy Malfoy is aranyos legyen - fintorodott el.

- Dugulj màr el Draco - vigyorodott el a szemüveges, majd annyira közel hajolt a fiúhoz, hogy orruk már teljesen összeért és szinte egymás ajkai közül kapkodták a levegőt.

Még pár másodpercig így szemeztek, majd Harry kissé hátrébb dölt és ezúttal a szöszi fülét célozta meg, hogy alíg hallhatóan bele suttoghasson.

- Úgysem lesz sokáig Malfoy a vezetékneved - lehelt egy apró csókot a Mardekáros fülére. - Szóval nyugodtan illethetlek ilyen jelzőkkel - orrát a nem rég említett testrészhez dörgölte, majd elégedetten vette szemügyre, hogy szavai milyen hatással is bírnak a Malfoy örökösre, akinek gyönyörű íriszei lehunyva pihentek és hosszú, szénfekete szempillái meg megrebbentek, majd egyszercsak ismét a jól ismert ezüst szürke színnel találta magát szemben.

Draco hevesen verdeső szívvel fordult ismét a tó felé, miközben zöld pulcsijának ujját gyürögette és próbálta megállítani azt az érzelmi lavinát, amelyet a Kis Túlélő váltott ki belőle.

Néhány percig mindketten a gondolatukba mélyedve ültek, amikor az aranyvérű szőke hajú órájára pillantott és szép lassan Harryre nézett.

- Éjfél van - a Griffendéles szintén felé fordult, majd kedvesen szólalt meg.

- Kívánj valamit - Draco kérdőn felhúzta a szemöldökét - Mugli dolog. Ha éjfélkor kívánunk valamit, akkor az teljesűlni fog - magyarázta, mire a Jégherceg édesen hümmögött egyet és ismét az álló vízre nézett, miközben mutató és középső ujját mindkét kezén keresztezte, íriszeit felvezette az égre, majd lehunyta azokat és úgy motyogott valamit.

- Téged kívánlak Harry, hogy egyszer a magaménak tudhassam a szívedet.

A fekete hajú továbbra is őt figyelte, miközben néhány mondat fogalmazódott meg elméjében.

- Mindenkinek igaza volt - gondolta Harry. - Úgy szerettem beléd, hogy észre sem vettem - mosolyodott el lágyan.