Amor Dracones - Váratlan fordulat /BEFEJEZETT/

Fifty -seven

- Draco - Blaise sietve róta a folyosókat, miközben legjobb barátja nevét kiabálta. Azonban az épületen belül sehol sem találta. - Vajon a pályán van? - kérdezte magától, s közben útját az említett részleg felé vette.

- Remélem nem lesz semmi baj - suttogta maga elé. Aggódott a barátjáért. Hiszen már a kezdetek óta szoros kötelék volt kettejük közt. Talán azért, mert hasonló helyzetben voltak. Egyikőjük sem akart halálfalóvá válni, és még az eltitkolt szerelmeik is hasonlítottak. - Draco - szólította meg a lelátók között ülő fiút, mire az említett felpillantott.

- Mondd - hangja reszelősen csengett, ezért a mondat végén megköszörülte a torkát.

- Itt van apád.

- Már megint? - sóhajtott fel gondterhelten, miközben elindult az olasz fiú felé. - A szokásos helyen? - kérdezte unottan, mire Zabini egy bólintással válaszolt.

- Még nincs is karácsony. Nem igaz, hogy nem tud békén hagyni - a szürke szemű mérgesen fordult be a folyosón, ahol is Lucius Malfoy áldogált. Láthatóan türelmetlen volt.

- Jó napot, apám - köszöntötte az idősebbet.

- Draco - biccentett a hosszú hajú férfi. - Nem áll szándékomban sokáig húzni az időt - jelentette ki - , még várnak a hivatalban - tette hozzá.

- Értem...Megtudhatom a látogatásod okát? - kérdezte feszülten.

- Perselussal rábeszéltük a Sötét Nagyúrat, hogy ne kapd meg a jegyet - Draco, amint meghallotta a hírt örömében az apja nyakába ugrott, aki meglepődve fogadta fia cselekedetét.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm - hajtogatta egyfolytában.

- Nincs mit fiam - ölelte magához örökösét. - Ha Potter valaha is megbánt - Draco elhúzódott - , számítson a halálára - mondta komoly tekintettel.

Még pár szót váltottak, majd a Mardekáros boldogan mosolyogva indult el a Griffendél torony felé, annak reményében, hogy végre találkozhat Harryvel. - Végre nyugodt szívvel lehetek vele - Éppen kopogni készült volna a faajtón, amikoris szerelme hangját hallotta meg. Bár nem akart, de mégis megtorpant, és hallgatózni kezdett.

- Rossz előérzetem van - hallotta meg a fekete hajú hangját. - Félek, hogy Draco rájön arra, hogy csak kihasználtam annak érdekében, hogy ne legyen halálfaló.

A Jégherceg mosolya leolvadt arcáról, helyére pedig könnyek kerültek. Szíve sebesen vert, amikor benyitott a szobába és az ijedt tekintetű Harryre nézett.

- Már nem kell félned - szólalt meg, miközben letörölte az egyik sós vízcseppet, amely gyönyörű márvány bőrén folyt végig.

- Dra... - a smaragd szemek is könnyekkel teltek meg, miközben közelebb ment a Malfoy örököshöz.

- Undorító vagy - vágott a Griffendéles szavába, a szavakat szinte már köpte, majd gyorsan becsapta maga után az ajtót és futásnak eredt. Csalódott Harryben. Utálta, amiért képes volt kihasználni az érzéseit. Legalábbis utálni akarta.

Nem érzem a legjobbnak, de azért remélem olvasható lett.❤️