Amor Dracones - Váratlan fordulat /BEFEJEZETT/

Forty

Draco szemszög:

- Éreztétek már magatokat elárulva? Becsapva? Felültetve? Nem? Hát, akkor elmondom milyen érzés. Szar. Rohadtul szar - egy kavicsot ujjaim közé fogtam és egy kecsesnek nem mondható, durva mozdulattal a tó felé hajítottom. Pár másodpercig a kövecske még kacsázó mozdulatokat végzett a víz felszínén, majd végleg elsüllyedt. - Miért Harry? Miért? - kérdeztem magamtól, miközben íriszeimet felvezettem a sötét égboltra, amelyet aprócska fénypontok díszítettek.

- Bassza meg, túl puhány lettem - motyogtam magam elé, miközben arcomról letöröltem egy könnycseppet. - Annyira hülye vagyok. Hiszen miért is akarna a Kis Túlélő pont velem barátkozni? Azzal, aki megkeserítette az eddig eltöltött éveit a Roxfortban. Azzal, aki halálfalók leszármazottja? Azzal, aki nem sokára szintén a Sötét Nagyúr szolgája lesz? Azzal, aki kis híján megmérgezte Weasleyt? Azzal, aki az életénél is jobban szereti őt? -

Külső szemlélő:

- Nem hittem, hogy még mindig itt leszel - a szőke hajú testén kellemes borzongás futott végig, amikor meghallotta a lágy, karcos hangot, miközben érezte hogy teljes elmjére köd telepszik. Tekintetéből egy másodperc alatt száműzte az érzelmeket, majd pillantását lassan felvezette a fekete hajú arcára, akinek íriszei kétségbeesetten csillogtak.

- Csak nem ide találtál Potter? - gúnyolódott.
Harry szívébe fájdalom hasított, amikor meghallotta vezetéknevét. Tudta, hogy ezt most ő baszta el. Hiszen feleslegesen féltékenykedett, ahogy ezt már nemrégiben Blaise is tisztázta vele. - Nem is tudtam, hogy - a Malfoy örökös az órájára pillantott. - öt teljes órát kell várni arra, hogy élvezhessem a társaságodat - vetett egy dühös pillantást a zöld szeműre. - Milyen elfoglalt valaki. Legközelebb ne kérjek időpontot a titkárnődtől? - kérdezte, majd ismét a tóra nézett.

A szemüveges egy mélyet sóhajtott, majd ő is helyet foglalt a cseresznyefa tövében.

- Neked nincs szükséged időpontra - Harry bizonytalanul szólalt meg, mire a szürke szemű neki szentelte minden figyelmét, ennek hatására pedig a smaragd szemű is felé fordulva folytatta a beszédet. - Ígérem, hogy rád mindig lesz időm - Draco hitetlenül felhorkantott. - Sajnálom - mondta teljesen őszintén. - Nincs jó magyarázatom arra, hogy miért is hagytalak faképnél, de teljes szívemből sajnálom.

Draco egy halk sóhajt engedett távozni tüdejéből, mielőtt szólásra nyitotta volna ajkait.

- És mond csak Potter - Harry érezte, hogy ez nem fog ilyen könnyen menni. - mivel érdemeltem ki a te becses idődet? - gügyögte.

A Kis Túlélő lazán megvonta a vállát, miközben egyik kezével átkarolta a mérges fiút. - Azzal, hogy fontos vagy nekem - villantott egy apró mosolyt a piruló szőkére.

Még sem lett annyira nyálas, mint azt terveztem😁...Majd a következő rész.😁😉....Màr csak pár rész és összejönnek.♥️