𝐀𝐌𝐀𝐑𝐀𝐍𝐓𝐇 ━ ᴀɢᴇ ᴏꜰ ᴅʀᴀɢᴏɴꜱ | 𝐓𝐡𝐞 𝐖𝐢𝐭𝐜𝐡𝐞𝐫

𝟻. 𝙷ő𝚜ö𝚔 é𝚜 𝚜𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚖𝚎𝚔

───※ ·❈· ※───

───※ ·❈· ※───

Halk susogás törte meg a fehér szoba reggeli csendjét. – Ébren vagy már? – Alina távolról hallotta Isadora hangját, s amikor kinyitotta a szemét, az ajtó felé nézett egyből. A barna hajú kislány ott állt, kérdőn vizslatta a fehérhajú félvért, aki feltámaszkodott ülő helyzetbe. Már nem fájt annyira a háta, mint a minap, de még mindig nem érezte magát remekül.
Reménykedett abban, hogy mihamarabb felépül és tovább tudnak indulni Geralttal.
– Úgy gondolom – megdörgölte szemét, kipillantott a konyhakert irányába. Ismét csodaszép idő volt rájuk, a résnyire nyitott ablakon madárcsiripelés és tyúkok kodálása hallatszott be, s az erdő felől, ami a kiskert mögött húzódott, enyhe orgonaillatú szél fújt.
– A barátod este nagyon rosszat álmodhatott – jegyezte meg Isadora, majd felült az ágyra, rövid lábait lóbálni kezdte – folyamatosan morgott és, és nyögött mint egy sebzett medve.
– Rosszat, mi? – Alina féloldalas mosolyt vetett.
– Annyira, hogy átment Tanjához egy főzetért – tette hozzá a kislány – és ott is volt elég sokáig.
– Te hallgatóztál? – A vadász leány a kicsire sandított.
– Á-á! – felé mutatott ujjával Isadora – Csak a szobám Tanjáé mellett van és hallottam mindent.
– Korán kezded te is – Alina sóhajtott egyet, majd felkelt a helyéről. Már csak egy lazább kötés volt a hátán, amit tegnap este Lucilla cserélt le, s már alig vérzett. Kezdte visszanyerni az erejét, ami a jó kosztnak és a pihenésnek volt köszönhető.
– Lefeküdtek? – Alina meglepetten állt meg öltözködés közben, amikor Isadora nekiszegezte a kérdést.
– Nem tudom, nem voltam ott – felelte a lány higgadtan, miközben felvette köntösét, s a kislány felé fordult.
– Azt hittem, hogy ti ezeket tudjátok. Ti, felnőttek – megvonta vállát, majd az ajtó felé szökkent – amikor anya és apa csinálták, azt is hallottam. Akkor kisebb voltam, de tisztán emlékszem még rá.
Alina kilökte az ajtót, majd Isadora kíséretében elindult lefelé a lépcsőn. A fonott hajú kislány szökdelve vette a fokokat, kezével a korlátba kapaszkodott. A lépcső felénél megtorpant és visszafordult Alina felé. – Te háltál már valakivel?
A vadász azt hitte, menten leesik a lépcső fokáról. Letaglózta a kis Isadora kérdése, s ez megjelent mogorva arcán is. – Mennyi idős is vagy te? – Szemöldökét komoran összeráncolva figyelte a kislányt.
– Nyolc és fél – mutatott fel büszkén.
– És nem gondolod, hogy kicsit fiatal ehhez?
– Még egyszer ugyanennyi és édesanyám férjhez szán – a leány tovább szökdelt a lépcsőn – nem tudom, miért olyan meglepő neked, hogy ilyen furcsaságokat, mint a hálás ismerek. Ahonnan te jössz, ott nem tudnak ilyeneket a lánykák?
Alina nem tudta hova tenni a kislány megnyilvánulásait, egyenesen bizarrnak találta őket. Ő nyolcévesen még annak sem volt tudatában, hogy miért más egy férfi és egy nő, nem, hogy még annak, hogy mit csinálnak esténként az ágyban.
Jobb esetben, az ágyban.
A konyhába lépve az asztalnál ülve találták Tanját. Barna haját kócos kontyba fogta, nemrég kelhetett, de már a rendes ruhája volt rajta, nem hálóing. Habár, este sem lehetett sokat rajta, gondolta Alina, miközben szemezett a leánnyal. Az most nem nézett rá olyan kedvesen, mint eleinte, sokkal morcosabb és idegesebb volt tekintete. – Jó reggelt – köszöntötte Alina, majd elvett egy pár málnát az asztalon lévő tálkából.
– Hogy van a hátad? – bökött Tanja fejével Alina felé.
– Megmaradok – megvonta vállát, majd bedobott egy pár málnát markából a szájába.
– Az ingedet nem tudtam már megmenteni – Lucilla egy kisebb helységből lépett ki, melynek ajtaja a lépcső faláról nyílt – de helyette odaadhatom neked az enyémet. Én már úgyis kinőttem, Tanja pedig nem elég bögyös hozzá.
A barnahajú leány ezen kijelentés hallatán megforgatta szemét, majd a kényszertelen vigyorgó Alinára nézett.
– Köszönöm, ez kedves.
– Vannak kinn kiscsirkék – Isadora ráfogott Alina varas karjára – akarod őket látni? Ma virradóra keltek ki. Gyere!
Alina nem tudott mást tenni, elindult kifelé a kislánnyal. Az mosolyogva végigvezette a kőtéglákkal kirakott ösvényen a csirkeólig, ami a karám mellett volt. Bementek az ólba, majd a lányka leguggolt egy szakajtó mellé. A csuhéból font kosárban nagy, fekete tyúk ült, felfújta magát amikor meglátta a két idegent fölé magasodni, s fenyegetően kotkodácsolt.
– Nyugodj már le, te pöffeteg! – csitította a kis mezítlábas lányka, majd benyúlt alá. Egy fekete kis pamacsot kapott ki elsőre, ami halk csipogásba kezdett. – Tessék! Fogd! Én elmegyek és hozok nekik főtt tojást. Azt kell ilyenkor adni nekik, tört kukoricával, hogy erősek legyenek – Isadora kifutott az ólból, Alina pedig lassú léptekkel követte őt, kezében a kiscsibével. Bezárta két tenyere közé az apróságot, ami a melegtől megnyugodott és már nem sipákolt többet.
– Nyugalom te kis ördögfajzat – Alina szétnyitotta markát, s bekukkantott rajta, szemügyre vette a puha csibét, aki együltő helyében elaludt.
Erős léptek zaja ütötte meg fülét, s emiatt felnézett a markából, azt határozottan összecsukta, hogy a kiscsibe ne kezdjen el megint sipítozni. – Mi van a kezedben? – Geralt az istállóból lépett ki, vállán Keszeg nyergét cipelve, de amikor meglátta a fiatal társát, menten a földre hajította.
– Gyere ide és megmutatom – suttogta Alina, az ól fehérre mázolt falának támaszkodva a szalmazsindely alatt – egy vad bestia, ami mindennek az életére tör, amit csak meglát.
Geralt elmosolyodott, de gyorsan levakarta arcáról a vigyort, hogy a leány még véletlenül se gondolja azt, hogy szórakoztatja. Alina elé lépett az árnyékba, marka felé bökött fejével. – Add a kezed – Alina Geralt felé biccentett, aki tanácstalanul kinyújtotta kezét és tenyerét a leány felé mutatta. – A másikat is!
Cselekedett.
Alina kezét lassan Geralt száraz tenyerébe helyezte, majd óvatosan kinyitotta markát. A férfi összerezzent, amikor a fura, puha valami, kicsi karmos lábaival a tenyerében landolt és halk sípogásba kezdett. – Ez mi? – kérdezte Geralt morogva, de Alina elcsitította, megragadta Geralt tenyerét, majd ráborította a kis lényre. – Most szórakozol?
A leány megrázta fejét. – Olyan édes – suttogta – nem?
– Nem.
– Ártatlan és kicsi és puha – bólintott Alina, miközben Geralt kezén pihenő kezét nézte – ma kelt ki a tojásból csak.
Geralt hümmögve nyitotta résnyire a markát, sárga tekintetével a kiscsibét kezdte el figyelni, ahogyan halkan szuszog kezében. A tenyere közepén ült, markának nagyságához képest még apróbbnak hatott a kis állatka, mint amilyen valójában volt. – Kiskoromban saját magam segítettem némelyiknek – folytatta Alina, fejét Geralt mellkasának döntötte, kezük ugyanúgy egybefonódva tartotta a kis jószágot. – Aztán követtek engem – nevetett – a kis mulyák azt hitték, hogy tyúkanyó vagyok!
– Elég különleges lennél kotlósnak – Geralt hangja sokkal halkabbra váltott, ahogyan ismét közel hajolt Alina hajához és magába szívta finom, áfonya és orgona illatát. Megbolondította az illat, mint a lovakat a füst szaga, s emiatt elkapta fejét gyorsan a lányétól.
– Le kell mozgatni a lovakat – közölte, majd Alinának átadta a kiscsibét – vidd vissza oda, ahol találtad és hozd ki Nyxet – adta utasításba a fiatal társának, aztán felkapta a nyerget és a karámfára tette.
– Menjünk terepre – bökött fejével a lány az erdő felé, miközben belépett az ólba.
– Nem voltál eddig éppen eleget erdőben? – szólt utána Geralt, miközben egy ronggyal a nyerge fényezésének kezdett.
– Így még nem – Alina kilépett az ajtón, majd a vajákhoz sétált és a nyergére támaszkodott – szőrén, félmeztelenül.
– Félmeztelenül – Geralt vigyorgott.
– Nincs kedvem egy óra miatt felöltözni – Alina megrázta a fejét, s végigsimított a koptatott bőrön. Amikor felnézett a férfira, tekintete találkozott a sárga szempárral, ami most ismét komoran méregette őt.
– Hát itt vagytok! – Lucilla az istállón keresztül lepte meg őket, s az ajtónak támaszkodott. – Hová lesz az út?
– Az erdőbe megyünk – Alina megelőzte Geraltot, aki csak mormogott és folytatta a nyerge tisztítását.
– Ha már arra jártok – Lucilla felemelte mutatóujját – hozhatnátok nekem pár füvet. Ha jól tudom, a vajákok értenek a gyógynövényekhez, ismerik a Herbáriát.
– Mit hozzunk? – intézte Geralt a nő felé, de nem nézett rá.
– Jó lenne egy kis fecskefű a sebre, ginatia és sisakvirág, kamilla, vadrózsa... szerintem egyelőre ezek a fontosak.
– Meglesz – bólintott Alina, majd Geraltra mosolygott.