𝐀𝐌𝐀𝐑𝐀𝐍𝐓𝐇 ━ ᴀɢᴇ ᴏꜰ ᴅʀᴀɢᴏɴꜱ | 𝐓𝐡𝐞 𝐖𝐢𝐭𝐜𝐡𝐞𝐫

𝟸. 𝙰𝚛𝚊𝚗𝚢𝚏𝚘𝚗𝚊𝚕𝚊𝚔

───※ ·❈· ※───

───※ ·❈· ※───

Kora reggel volt a vásárnap után, az éjszakai mulatozást hiába nyúlt hajnalokig el, de Lina már talpon volt. A hálóhelységéből egyenesen az istállók felé sietett a konyhán keresztül, mosolyogva kapott el az egyik szakajtóból egy maréknyi friss áfonyát. Kinn ragyogott a nap, amikor felbaktatott az alagsorból, ahol a konyha volt, s keresztülszaladt a díszes hátsókerten, egyenesen annak a végébe az istállókhoz és a gyakorlópályához. - Jó reggelt, Fredrick! - intett egyet a lovászfiúnak, aki éppen kilépett az istállóból.
- Merre lesz az utad ma, Lina? - a hollóhajú férfi mosolyogva hozta ki Nyxet az istállóból és hozzálátott a csutakolásának.
Lina eközben haját felkötötte egy selyemszalaggal copfba feje tetejére, fekete bársonyzekéjét összegombolta mellének aljáig, alatta megigazította fehér ingjét és fentebb húzta fekete, alakjához tapadó lovaglónadrágját. Fredrick mosolyogva, szeme sarkából nézett csak a leányra, aki szórakozottan elfújta arcából egyik tincsét, mely szabadon lógott halántékánál.
- Kilovagolok csak úgy - megvonta vállát, majd Nyx mellé lépett és rövid, ritka sörényét kezdte el simogatni.
- Felettébb szépen rendbeszedted ma magadat - Fredrick felkantározta Nyxet, majd hátára helyezte a nyerget - csak nem köze van hozzá a vajáknak a tegnap estéről?
- Fredrick te mindig olyan udvarias vagy - Lina felkapott Nyx hátára, míg a férfi határozottan megtartotta a lovat zablájánál. - Ne most rontsd el ezt a képet.
- Ugyan már - vigyorgott - én is így néztem Ellára, amikor megismerkedtünk - legyintett egyet - és most a feleségem.
- Egy vaják nem házasodik - Alina lépésbe indította Nyxet, át a hátsókert díszes ligetén, majd Fredrick nyomába szegődött.
- De nincs neki megtiltva, hogy ilyen szép lányt szeressen - nevetett Fredrick - jó utat! - intett az őröknek egyet az alagsori konyhába vezető ajtó elől, akik kinyitották a várkaput, Alina pedig kiléptetett rajta Nyx hátán.

Mosolyogva indította vágtába a fekete kancát, s a macskaköves úton csak úgy kopogott a négy patkója. Nyergén apró csengők csengtek, hogy az úton sétáló népek hallják, amikor közeledik, hiszen úgy száguldott, amit városi környezetben nem igen tehetett meg az ember.
Csak ő. Felhatalmazást ugyan nem kapott, de az öröme elég volt hozzá, hogy leszakítsa az etikett láncait és szabadon vágtasson a városszéli fogadóhoz.
Átkelt a kis kőhídon, mely egy vékony patak fölött nyújtózott lomhán a város szívében, s a kis ér zöld vizével kígyóként ölelte körbe a vár dombját. A népek mind félrehúzódtak, ahogyan hallották az erős csengők hangját. Ez figyelmeztette őket, hogy lovas közeledik, s a csengetés intenzivitásából azt is hallották, hogy miféle járómódban éppen. Szótlanul húzódtak el Alina útjából, amikor kivágtatott a külső városfalon kívülre, a parasztok tanyái közé. Végigvágtatott, egészen a követkető kereszteződésig, ahol befordult jobbra, de még mielőtt a magas fogadó előtt lefékezett volna, egy haragos női hang csattant fel a ló fejének jobb oldaláról. - Hé, vigyázz már! - A hölgyemény feltápászkodott a földről, amikor Alina megállította Nyxet. A hölgyemény rosszallóan vonta össze szemöldökét, lila szemében mérges szikra csillant.
- Nem hallasz? - tette hozzá Alina - Pont ezért van a hámon csengő.
Morogva porolta le a fekete, földig érő szoknyáját és fekete-fehér mentéjét. Magas, vékony, előkelő nő volt, karcsú, bőrfűzőbe fogott derékkal és éjfekete hajzuhataggal. Mágia illatát árasztotta magából, amikor a fekete ló mellett elsétált és a fogadó felé vette az irányt. - A városokban nem meg van tiltva, hogy vágtázzanak az utcán az utazók?
Alina megvonta vállát. Még ha vassal szurkálták volna a nyelvét, sem kért volna bocsánatot a nőtől, aki olyan mogorván leteremtette a leányt.
A fogadóba szó nélkül ment be a feketehajú, amikor Alina leugrott a lovának hátáról. Kikötötte a kerítéshez, s egyenesen az ajtóhoz sétált. Ez a környék biztonságos volt, egy takaros kis fogadó a város kedvesebb peremén, ahol a biztonság és a rend mindig a helyén van. Nem véletlen, hiszen a királyi család szülőháza a fogadótól egy utcára található, így ezt a negyedet különös tisztelet övezi Metinnában.