Miért futsz el, ha zajt hallasz magad mögül?
Miért bújsz menedékbe, ha jön a vihar?
Miért hagyod ott a bajtársadat a csatamezőn a legnagyobb vérontásban de ugyanakkor miért hagyod a sebzett vadat elfutni?
Ha zajt hallasz, menekülés helyett fordulj...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
───※ ·❈· ※───
Geralt kelt ismét elsőnek, mint ahogyan eddig bármikor. Karja elzsibbadt, hiszen Alina egész este egy pózban, kimerülten és jó mélyen aludt, s akármilyen morcos is volt, a vaják nem akarta felkelteni fiatal társát. Kis együttérzést mutatott felé az esti traumája után, amit az a két nilfgaardi szemét okozott neki. Alina félálomban lehetett, amikor Geralt finoman megmozdította karját nyaka alatt, hogy kevésbé szaladgáljon benne a sok kis hangya. - Ne - Alina halkan nyögte, fejét Geralt mellkasába fúrta - maradjunk még! Ha két nap nem árt meg, húsz perc sem. A férfi nem tehetett mást, abbahagyta a mocorgást és Alina fejetetejének dőlt. - Veled álmodtam - közölte a lány, sóhajtott. - Igen? - Geralt elmosolyodott - Mifélét? - Ismered azt a nagy szirtet Kaer Morhenben? Geralt bólintott. - Annak a tetején álltunk. Nem mondtunk semmi, csak álltunk egymás mellett és néztük a fennsíkot. Nyár volt, éreztem a friss zsályaillatot, ahogyan belengi a környéket. Szép volt. Páncél volt rajtad és rajtam is, arany és ezüstmíves, kék palásttal és négy-négy liliommal négy sarkában. A férfi nem mondott semmit, csupán jobban magához húzta a lányt. Megakasztotta az álom, hiszen sosem találkozott még Alinával Roggeven előtt, nem is tudott létezéséről. - Lehet, a jövőt láttam - Alina megvonta vállát, hangjából se gondterheltség, se semmiféle rossz érzés nem ütközött ki. Nyugodtan sóhajtott még egyet. - Szakállad volt - elmosolyodott - jól állt. - Ennyire részletesen megnéztél magadnak? - Geralt mosolyogva sandított a karjaiban fekvő leányra. - Nem sok mindent láttam rajtad kívül ott. Csak a fennsíkot és a kastélyt. Napszállta volt. Szeretem a napszálltákat. Akkor minden olyan nyugodt és csendes. Geralt, ha nem tudta volna biztosra, hogy Alina este mellette aludt végig, meggyanúsította volna alkoholizálással, ugyanis a leány úgy beszélt, mintha teljesen részeg lenne. - Józan vagy te? - mosolyogva érintette ajkát a leány fejéhez, aki bólogatni kezdett. - Az álmomtól részeg - kuncogta - lehet, hogy nem Sodden Hillben látjuk egymást utoljára. - Meglátjuk még - tette hozzá Geralt, majd behunyta szemét.
───※ ·❈· ※───
- Te csak elpuhítasz - morogta, miközben magára kapdosta ruhadarabjait és sietősen csatolta fel a földre hányt páncélját. - Most miért mondod? - nevetett a fehérhajú félvér, miközben ő is magára vette ingjét, harisnyáját és egyéb ruhadarabjait. - Hogy miért?! - Geralt kitárta karját, majd feltépte a szoba ajtaját, Alina röhögve követte. - Delel a nap, Alina! - Még jó, hogy elpuhítalak és nem megkeményítelek. - Elég! - mordult fel a férfi, miközben átvágtak a kocsmán és az elé siettek a lovakhoz. Alina vihogva emelte fel kezeit, hátrébb tántorodott, amikor a vaják rámordult. - Nem megy neked a fiatal leányok nevelése - Alina nevetve ugrott fel Nyx hátára, majd nem sokkal később már vágtattak is a Novigrad felé vezető főúton. Geralt nem szólt a leányhoz egész úton, helyette gondolatban ostorozta magát, amiért ilyen felelőtlenül visszaaludt reggel és most emiatt sötétben érnek oda, ahova tartanak éppen.
