Miért futsz el, ha zajt hallasz magad mögül?
Miért bújsz menedékbe, ha jön a vihar?
Miért hagyod ott a bajtársadat a csatamezőn a legnagyobb vérontásban de ugyanakkor miért hagyod a sebzett vadat elfutni?
Ha zajt hallasz, menekülés helyett fordulj...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
───※ ·❈· ※───
Már jócskán az égbolt közepe felé haladt a nap, amikor a négy utazó kilépett a poros kis kocsma ajtaján. Friss volt a levegő, a zöld füvön apró harmatcseppek csillogtak, sötétebbre festették a négy alak csizmáját, amikor kikötött lovaikhoz léptek a fedett állás alatt. Cirinek egy hangos ásítás szaladt ki száján, amikor ismét Nyx széles nyergébe tette fel a vaják. Geralt arcán az értetlenség tükröződött vissza, hiszen nem értette, hogy a kislány miért ásítozik, ugyanis most miatta indulnak el majdhogynem délben. Ő nem tudott kikelni az ágyból és mivel senki más nem akarta felkelteni, így nem is indultak el előbb. Fortyogott magában még, de az egy tény, hogy nem csak Kökörcsin és Alina voltak túlságosan vajszívűek, hanem a rideg Fehér Farkas is. – Már úton kellene lennünk, hogy Mocsárosvégbe érjünk – morogta, miközben felkapott a sárga Keszeg hátára. Alina szó nélkül ült fel Nyxre, majd szárait összeszedte Ciri mellett és lépésbe indította az állatot. – Remélem nem akartok ügetni! – nyávogta Kökörcsin – Ígyis már feltörte a csizma a lábamat! – Már régen félúton kellene járnunk – vágta rá Geralt, lopva a két leányra nézett a fekete nyergében. – Maximum megállunk útközben – Lina még elkapta a társa sárga macskaszemeit, amik haragosan villannak egyet a kijelentése hallatán, aztán a férfi elfordította fejét. – Vagy Kökörcsin felszáll mögéd – megvonta a leány a vállát, telt ajka vékony mosolyba szökött. – Ez nem is rossz ötle... – Szó se lehet róla! – mordult fel a fehérhajú vaják, melynek hatására Alina ölében Ciri összerándult – Annyiban kiegyezek, hogy Ciri jön elém, te meg mész Kökörcsinnel – hangjában enyhe nyugtalanság sejlett fel, de még a világért sem közölte volna a kis karavánnal a kivetéseit. – De én Linával akarok! – morogta a kis szőke leány, ajkai hisztérikusan lefelé görbültek. – Legalább rám lennél tekintettel, Ciri! – csattant fel a bárd. – Fogd be! – mordult fel Geralt, s lefékezett Keszeggel – Ciri, szállj le. – Nem! – jelentette ki határozottan a kis hercegnő, Nyx idegesen hátracsapta fejét a szőkeség harsány hangjától. Nem volt egy képzett csataló és evégett minden erős zajtól megijedt. – Elég legyen! – Lina határozottan szólt közbe a kibontakozó apa-lánya vitába, s léptette tovább a lovát, míg Geralt ugyanott, ugyanúgy tartotta féken Keszeget. – Azt csinálsz, amit akarsz! – intett a vaják felé – A gyerek velem jön! Kökörcsin haragosan felsóhajtott és egy hisztérikus mozdulattal elrúgta az előtte lévő apró követ. – Mindig a bárd jár rosszul! – sóhajtott – Mindig! – Lantját kicsúsztatta a tokból, majd elkezdte hangolgatni. – Ó, én szerény... szegény krónikás, hogy életem ily kólikás! – Majd szólok a lord majornak, hogy állíttasson neked Novigrad főterén egy szobrot a nemes hőstetteidért – kurjantotta maga mögé Lina – de ne most állj modellt hozzá! Ciri egy halk kuncogást hallatott, Geralt pedig mogorván indította lépésbe lovát és zárkózott fel a duzzogó Kökörcsinhez és Linához. A fiatal félvér gondolatai egyre jobban csak akörül forogtak, hogy a bárdot valahogyan egy hátasra kellene feltenni, hogy megfelelő tempóban tudjanak haladni. Nem kérdezte, nem is érdekelte igazán, hogy hogyan társult Geralthoz a kis rikkancs, s azt sem nagyon értette, hogy miért nem hagyta még ott egy reggel az egyik fogadóban.
