Miért futsz el, ha zajt hallasz magad mögül?
Miért bújsz menedékbe, ha jön a vihar?
Miért hagyod ott a bajtársadat a csatamezőn a legnagyobb vérontásban de ugyanakkor miért hagyod a sebzett vadat elfutni?
Ha zajt hallasz, menekülés helyett fordulj...
Amelyben az aranyfonalak ismét összeérnek, és egy véletlen folytán egybefonódnak... már csak az a kérdés, hogy meddig.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
───※ ·❈· ※───
– Hál' az isteneknek! Segíts! Itt van egy nő és éppen meg akar ölni! – Ez már nem először fordul elő veled, Kökörcsin.
– Azt hittem, hogy te vagy az új királyné. – Nem kötelezném el magamat ilyen gyorsan, ezt te is tudod. – Huszonnégy évesen... – Tízszer ennyit is élhetek. Mit számít ez az egy akkor. – Van benne valami.
– Öltél már griffet? – Igen. – És sárkányt? Olyat, ami szüzeket rabol és megissza a bárányok vérét. – Azok nem léteznek.
– Na és hogy hívnak? Az én nevem Cirilla. De nem szeretem... Mindenki csak Cirinek hív. – Alina – a leány bólintott egyet és körbenézett a szobán. – Miért keresed Geraltot, Alina? – Beszélni szeretnék vele.
– Nem látom szívesen Geralt régi szeretőit. – Nem vagyok és soha nem is voltama szeretője.
– Szorosan tartsd, amíg a nyaka szép ívbe nem feszül. – Mennyire ívbe? – Mint az anyóka háta, aki a rőzsét viszi a házához az erdő közepén. Olyan tökéletes akkor a tartása, mint a néni élete ott, a nyugalomban. – De nem fáj neki? A néninek is fáj a háta a rőzsétől... – Így érezzük, hogy még élünk.
