Ashley szemszöge
Dara teljesen megőrült, és őszintén szólva láttam rajta, hogy kapiskálja az igazságot. Dame-re pillantottam, aki halál nyugalommal az arcán ült, és nem kívánt belefolyni a családi vitáinkba. Dara úgy támadt nekem Garryvel kapcsolatban, mintha az anyám lenne.
- Na jó, Dara, Ashley egyetek - tette le elénk anya a túrótortát.
- Ez isteni, Mrs. Canighan - mosolygott rá Dame.
- Köszönöm, Mr. Hampton - mosolygott rá anya.
- Csak Dame - biccentett felé.
Anya elmosolyodott, és egy pillanatra átsuhant valami az arcán. Ugyanígy mosolygott, amikor az egyik barátnője már negyedjére ment férjhez, és elkísértük az Emanuel's-be, mert megesküdött, ez lesz az utolsó esküvője, és most szeretné megadni a módját. Szóval a nő már az ötödik ruhát próbálta fel. Anya már harmadjára töltette újra a pezsgőspoharát, én pedig szabadon kószálgathattam. Ha jól emlékszem ez két évvel ezelőtt volt, amikor már hét éve ismertük egymást, és fél éve jegyesek voltunk Garryvel. Akkor büszkén viseltem a követ. Leakasztottam egy egyszerű, feszülő, hableány fazonú, szatén ruhát. Anyám meglátta, és addig erősködött, amíg fel nem vettem. Tökéletesen passzolt, a mellemnek jó alakja volt benne. Akkor mosolygott utoljára így anya, és megjegyezte, hogy büszke rám. Most viszont ugyanígy mosolygott Dame-re.
- Ash! Hallasz? - bökött meg Dara.
- Ja, persze. Csak elbambultam. Mi az?
- Anya kérdezi, hogy mikor mentek vissza. - Az órámra pillantottam, fél tíz volt, a túrótorta felett legalább másfél órát átbeszélgettünk.
- Ó, ne haragudjatok, de holnap dolgozni kell, most hazamegyünk.
Dara kikísért minket az autóhoz, és megbeszéltük, hogy másnap találkozunk a Hyde Parkban, hogy Dara el tudja mondani, amit akar. Láttam a világfájdalmat az arcán, ahogy fixálta az időpontot, de nem törődtem vele, mert egyrészről ő ajánlotta fel, másrészről pedig most már nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tartogat a drága húgom.
Dame felsegítette a kabátom, elbúcsúztunk a szüleimtől, aztán beültünk az autóba. Kinéztem az üvegen. Előttem az utca teljes sötétségbe borult, egyedül a lámpák világítottak sejtelmesen. Az utóbbi négy nap történései miatt biztosan nem mertem volna egyedül hazamenni. Ezért örültem, hogy velem volt Dame.
- Akkor holnap... - próbáltam beszélgetést kezdeményezni, miután kinavigáltam Birninghamből, és már az autópályán suhantunk.
- Mi lesz holnap? - kérdezte.
- Behozod a srácokat, és utána elmegyünk Darával a találkozóra, amíg ők edzésen vannak? - tisztáztam a helyzetet, nem mintha nem lettem volna vele tisztában, csak azért még is jobb volt erről beszélni, mint a csend hangjait hallgatni.
- Aha, tényleg nem jelent neked ez gondot?
- Dehogy jelent, imádom a kölyköket. - legyintettem. - Tulajdonképpen úgy is csak melegedni járok be. Most a napi két kísérletet szerinted nem tudom begépelni, hivatásos gyorsíróként? És titkárnő meg informatikus végzettséggel?
أنت تقرأ
Bombfire
حركة (أكشن)Ashley Canighan, amikor az MI6-hez került, mindenre fel volt készülve. Nála az unalmas munkanap azt jelentette, hogy bemegy a "kütyü-részlegre", és leadminisztrálja az aznap esedékes tesztek és kísérletek végeredményét. Azt azonban álmában sem gondo...
