Bombfire

28 - Esküvő

Ashley szemszöge

Monte-Carlóban csodálatos volt a júniusi idő, sütött a nap. Én a bérelt jacht napozóteraszán feküdtem, mellettem Dara és Madline szintén napozott. Előbbi fél szemmel figyelte a medencében lubickoló Ellie-t. Nem tudom mi vette rá Dame-et, hogy elhozza őket, talán így még ártatlanabbnak tűnt az egész. Cody, meg a fiúk elvileg a hajóhídon voltak, és a kapitánnyal társalogtak.

- Nem félsz? - kérdezte tőlem Dara.

- Mitől? Hogy a vőlegényem bemutat a volt vőlegényemnek, aki egy terrorista szervezet feje? Cseppet se - nevettem fel a saját nyomoromon.

- Valahogy éreztem. Ashley, figyelj, a három héttel ezelőtt történtek miatt mondom, ha muszáj, akkor ölnöd kell. Nem számít, hogy ki az, de meg kell tenned - tréningelt Mads.

- Most nem azért, de szerintem három héttel ezelőtt is kinyírtam legalább egy embert.

- Bízunk benned, Ash - veregették meg a vállam.

- Na jó, hagyjátok ezt abba, mert visszafordulok. A házasságkötő tuti kamu szöveget fog mondani? - ellenőriztem a részleteket.

- Igen, de nem akarod, hogy igazi legyen?

- Nem, mert nem akarom, hogy az esküvőm tropára menjen.

- Érthető. Codynak mondtad már? - érdeklődött Dara.

- Nem, nem tudtam hogyan mondjam el neki, anélkül, hogy lelepleznék mindent.

- Jól döntöttél - nyugtatott Madline.

- Drága hölgyek a napozóteraszon, öt percen belül kikötünk a hotelnél - hallottuk meg a hangosbemondóból Cody hangját.

Magamra kaptam a lenge strandruhám, és a hajó orrába sétáltam. Előttem ott magasodott a hotel. Hirtelen nyugalom árasztott el. Megfordultam, és felintegettem az emeletre a kapitánysapkát viselő Codynak.

Két perccel később hátulról karok fogták át a derekam. Belesimultam Cody ölelésébe, és egy pillanaton belül megláttam a nekünk integető tömeget a mólón. Visszaintegettem, mire hevesebben integettek. Cody kiállt mögülem, mellém, hogy az óriási karimája a strandkalapomnak ne takarja ki.

- Ugye tudod, hogy te vagy a világ leggyönyörűbb menyasszonya? - kérdezte Cody.

- Most, hogy mondod - mosolyodtam el. Elkapta a derekam, hanyatt döntött, és megcsókolt. A kalapom után kaptam, amikor az elkezdett lecsúszni a fejem felett. Idő közben beúsztunk a mólóhoz, így az éljenző tömeg premier-plánban kapta a csókunk. Cody a kezemre kulcsolta a kezét. A hajó oldalához sétáltunk, és az odatolt kis hídon keresztül kiszálltunk. Rögtön körénk sereglettek. Anyám izgatottan szorított magához, apám csak bátortalanul megveregette a vállam.

- Ashley, had mutassam be neked az anyám - intett egy tejföl szőke, napszemüveget, fekete kalapot, és fekete hosszú kezeslábast viselő nő felé.

- Jó napot, Mrs. Blout, örülök, hogy megismerhettem - nyújtottam felé a kezem.

- Az nem én vagyok - mondta rekedtes hangon. - Szólíts Kimnek.

- Anya, Ashely - mutatott be az anyjának.

- Nahát, ha nem mondod, el sem hiszem - ironizált.

- Anya, ne most csináld a fesztivált. Bébi, ez itt a nevelőapám, Max.

- Helló, tegeződjünk - rázta meg a kezem. - Olyan ismerős vagy. Találkoztunk már?

- Nem, szerintem még nem - vettem szaporábban a levegőt, pedig pontosan tudtam, hogy ki Max, az első pillantásból, ahogy ráemeltem a tekintetem.